Válogatott okosságok

Ezek a meccsek a legrosszabbak. Amikor küzdesz végig, van is esélyed még az utolsó percben is, ha nem is a győzelemre, de a döntetlenre, aztán a végén kikapsz.

Ha nem a múltból indulunk ki, hanem konkrétan a két csapatnak a mai mérkőzésen mutatott játékából, akkor akár ezt a meccset meg is nyerhettük volna. Egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, és nem láttuk nyomát se annak, hogy a spanyolok annyival jobbak lennének a magyar válogatottnál. Mégis, gyakorlatilag végig mi futottunk az eredmény után, és, mint a végére kiderült, hiába.

Fotó: MKSZ, Kovács Anikó

Ma nem vettük olyan rohanósra a figurát, mint tegnapelőtt a dán válogatott ellen. Talán sok értelme nem is lett volna, ha egyvalamiben, visszarendeződésben a spanyolok tényleg nagyon rendben voltak, valószínűleg inkább csak értelmetlen rohangászás lett volna belőle. Pláne így, hogy szélsőink nincsenek, így mindenképpen középen kellett volna ezeket is befejezni, amire a spanyolok jól készültek. 

A spanyolok azt is jól csinálták, hogy elég offenzíven, mélyen védekeztek. A magyar válogatottban pedig Bodó Richárd vagy Bánhidi Bence, a gladiátor-alkatú játékosaink, ezen a szinten nézve kifejezetten lassúak, így egy ennyire fellépő védelem ellen beszűkülnek a lehetőségeink. Itt is visszaköszön az, hogy a legtöbb támadást gyakorlatilag kettős emberhátrányban játszottuk végig, mert egyszer sem tudtuk a szélsőket bevonni a játékba, csak azon néhány alkalommal, amikor valamelyikük befutott középre. Különösen feltűnő volt, hogy a spanyolok viszont mennyi gólt szereztek szélről. Akár azt is mondhatnánk, hogy a széleken vertek meg minket.

Ez csak azért nem teljesen igaz, mert a belső posztokon viszont egyértelműen jobbak voltunk. Ellentétben a dán válogatottal, a spanyoloknak nincs olyan játékosuk, aki képes volna előkészítés néküli átlövésekből gólokat elérni. Amikor mégis megpróbálták, abból mindig mi jötünnk ki jól, ezt mutatja Canellas és Entrerrios statisztikája is: kettejüknek együtt hétből semmi. Gólokat mindig jól begyakorolt összejátékből szereztek, amiről a magyar védők a kelleténél kicsit többször maradtak le, kevés volt a megállító fault, ha el tudták kezdeni a figurát, az a legtöbbször végig is ment. De jó helyezkedéssel és kilépésekkel elég sokszor akadályoztuk meg őket abban, hogy egyáltalán felépítsék a támadást. 

A legfőbb különbség, véleményem szerint, a már említett visszarendeződésben ill. a gyors lerohanásokban volt. Míg a magyar védelem leginkább arra összpontosított, hogy ne kapjon gólt, a spanyolok offenzívebben védekeztek, és többször szereztek is labdát védekezésben, amiből aztán a legtöbbször gyors gólt is értek el. Mi pedig, középre beszorítva, túl sok labdát adtunk el, és túl lassan értünk vissza ahhoz, hogy ezzel végül a spanyolok, ha csak kevéssel is, de fölénk kerekedjenek.

Talán, ha a faultokat a két oldalon a játékvezetők egyformán ítélték volna meg, kicsit más lett volna a helyzet. Összességében a döntéseik nagyon nagy része vállaható (néhány tévedés pedig minden kézilabdameccsen van). De nem egyforma szellemben fújtak a két kapu előtt, és ezt tartósan, hatvan percen keresztül. Na most, ha mondjuk, nem mondok sokat, két magyar labdavesztést faultra, abból az egyiket hetesre fújták volna, meg a nagyar kapu előtt kettővel kevesebb labdát adtak volna vissza a spanyoloknak, ki tudja, mi lett volna a végeredmény.

De ezzel együtt sem mehetünk el szó nélkül Ligetvári Patriknak az utolsó percben elkövetett hibája mellett. Ligetvári fiatal kora ellenére (még nincs 22 éves) elég hatékonyan védekezik, de éles helyzetekben túl sok kiállítást kap, és ma is egy ilyennel döntötte el végleg a mérkőzést. Hiba volna persze a vereséget az ő nyakába varrni, de, ha igazán nagy játékos akar lenni, meg kell tanulnia kiállítás nélkül lehozni ezeket a helyzeteket is. 

A két vereség után most úgy állunk, hogy (feltéve, hogy a többi meccsen papírforma-eredmény születik) szerdán Csehország ellen ki-ki mérkőzést játszunk. Aki nyer, továbbjut, aki veszít, utazik haza. Ha győzünk, akkor nulla ponttal kerülünk a középdöntőbe, ahol túl vérmes reményeink már nem lehetnek (Németország és két ex-jugoszláv csapat fog szembejönni). A meccs 18:15-kor kezdődik, az M4 Sport mellett az EHF TV, valamint németországban a Sportdeutschland TV fogja közvetíteni.