Már régen nem jelentkeztünk címeres ökörségeinkkel, de most nincs más választásunk. Ma nem fogunk a világ másik végére elutazni, csak ide a szomszédba, Európába. Egészen pontosan Nyugat-Yorkshire fővárosába, Leeds-be.
A Leeds United csapatát aligha kell bemutatni, bár az utóbbi időkben eltűntek az alsóbb osztályokban, nem is olyan régen még a Bajnokok Ligájában szerepeltek. Háromszoros angol bajnok csapatról van szó, a Premier League bevezetése előtti utolsó bajnoki címet is ők zsebelték be, a hetvenes években pedig BEK- és KEK-döntősök is voltak. És bár egy ideje a másodosztályban sínylődnek, az Elland Roadon még mindig harmincezer szurkoló kíváncsi rájuk.
Ránézésre hát eléggé profi egyesületről van szó, de csak addig, amíg meg nem látjuk az újonnan bevezetett címerüket. Hogy mire gondolhatott a szerző, azt nehéz eldönteni: a feje helyén a klub nevét hirdető transzparenst viselő szurkoló már eleve bizarr látvány, ráadásul M.C. Escher végtelenített ábráit idézően próbálja (feltehetőleg szégyenében) eltakarni ugyanezt a címert. A háromtónusú árnyalás pedig a szovjet poszterművészet legszebb hagyományait idézi.
Ifjú Leeds-drukker az első felnőtt bérletével
Mi a fene történt itt?
Ugyanez a kérdés robbant ki bérletes kollégámból, amint először meglátta az új dizájnt, csak egy kicsivel több "fuck"-kal színesítve. (Bár az angol nyelvben nem túl vaskos a káromkodások szótára, a lehetséges kombinációk számát növeli az, hogy bármilyen szófaj szerepét betölthetik, így kapunk olyan gyöngyszemeket, mint a "fucking fuck".)
A klub azt állítja, hogy a döntést megelőzően tízezer szurkolóval is konzultált (ezt Újpesten is eljátszották, a szerk.), és hogy az új címer az ő szenvedélyüket hivatott szimbolizálni. Ez utóbbit picit jobban szimbolizálja az, hogy pár órán belül ötvenezernél is többen írták alá a címer visszavonását követelő petíciót, ami azóta lényegében sikerrel is járt. A klub vezetése beismerte a vereséget, és ígéretet tett arra, hogy újra fogja gondolni az egészet.
Tehát minden jó, ha jó a vége, de két kérdés mégis megválaszolatlanul maradt (mármint azon kívül, hogy ki volt az, aki benyögte, hogy "az unokaöcsém nagyon ügyesen bánik a fotoshoppal, és olcsón meg tudja csinálni"): először is, miért gondolták egyáltalán azt, hogy a címeren változtatni kell?
A régi címer se fog nívódíjat nyerni, és a rakodási területet jelző csíkozás is elég fura, de legalább már mindenki hozzászokott
A hivatalos kifogás az, hogy a klub százéves születésnapjára akartak ezzel felkészülni, de ez még nem indokolt volna radikális újratervezést, tehát csak az marad, hogy a döntéshozók úgy gondolták, hogy ez majd tetszeni fog a szurkolóknak. Mert hogy a képen ábrázolt kézmozdulat az ún. Leeds-köszöntést ábrázolja, amiről természetesen Leedsen kívül senki nem hallott. Megtrollkodták volna őket a fókuszcsoportban? Vagy az olasz tulajdonos úgy gondolta, hogy az angol szurkolók annyival halvérűbbek a tifosóknál, hogy ez még belefér?
A választ alighanem sose fogjuk megtudni.
A második kérdés már könnyebb: vajon ez a címer borzalmasabb, vagy az Everton öt évvel ezelőtti, ugyanilyen gyorsan visszavont, "Manóbudi" néven is ismert próbálkozása?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tököm Állat 2018.01.26. 12:08:49
Rich.mond 2018.01.26. 12:50:19
Az elődöntő első meccsén így álltak fel: Martyn, Mills, Harte, Ferdinand, Matteo, Bowyer, Dacourt, Batty, Kewell, Viduka, Smith. Subs: Robinson, Kelly, Woodgate, McPhail, Wilcox, Bakke, Burns.
NikaBaba 2018.01.26. 15:13:26
A leedsi köszöntés meg kb olyan mint a Fradisták szívtől az ég felé mutató náci karlendítése. Még senki nem látta így csupán Kubatov elvtárs.
Ajánlott bejegyzések: