Nem is kell győzni. Persze jó volna, de nincs jelentősége: egy százgólos győzelemmel se érhető el a csoport harmadik helye és egy szolid, négygólos vereséggel is elérhető a negyedik hely - az olimpiai selejtező miatt ez nem jelentéktelen.

Fotó: IHF

Könnyebb így játszani, vagy épp ellenkezőleg, nehezebb? Embere válogatja. A magyar válogatott mindenesetre ma Norvégia ellen nem kezdett jól, a négygólos hátrányt már a félidő közepére elértük. Innen kezdve elvileg ezt kellett volna tartani. Ez kizárólag azért nem volt reménytelen, mert Norvégia számára a különbség mindegy volt. Nekik ráadásul reális esélyük volt az elődöntő elérésére, azaz számíthattunk arra, hogy talán lazítanak. Meg is tették, legalábbis az első játékrészben, főként a védelemben. A magyar csapat ekkor viszonylag könnyen szerzett gólokat, és a hibákat se büntették a norvégok túl szigorúan. A félidő második fele visszafogott tempót és kiegyenlített játékot hozott, a szünetre épp' három gól volt a hátrányunk. 

De ez eléggé billeg így, elvben a teljes második félidőt legfeljebb egy (ha sok gólt lövünk, akkor kettő) góllal szabad elveszíteni. Legkésőbb a szünetre mindenki számára világossá válhatott, erre csak akkor van esélyünk, ha a norvégok együttműködőek. 

Nem voltak azok. A második félidőre a magyar csapat igyekezett a játékot lassítani, ami öngyilkosságnak bizonyult. A norvégok ellenben elkezdtek kicsit komolyabban védekezni, és a lassú és körülményes magyar csapatot sorra hibákra kényszerítették. Ha pedig labdát szereztek, akkor jöttek a lerohanásgólok. Még az e téren szigorúan vezetett statisztikába is nyolc norvég lerohanásgól került be, pedig a meccsnek talán az egyharmadában éltek ezzel úgy igazán. Ebben a szakaszban úgy nézett ki a mérkőzés, mint a két ország női csapatainak meccsei nyolc-tíz évvel ezelőtt. Megérné feltenni a kérdést, hogyan jutottunk ide, miközben nem volt még olyan nagyon régen, amikor egy magyar-norvég férfimeccsen abszolút favoritnak számítottunk, de ennek megválaszolása mindenképpen túlmutat a mai mérkőzés keretein. 

A csapatból tizenhárom percen át csak Bodó Richárd szerzett gólt. Ő hármat is, de ez így is elég kevés. És eközben kaptunk tizet, többségüket lerohanásból. Rengeteg kapott gól, de ez is sokkal inkább a támadásokat, mint a védelmet minősíti. Védekezést nem is sokat játszottunk, támadtunk, labdát vesztettünk, lerohanásgól, megint támadtunk. Teljesen kilátástalan volt ekkor a magyar csapat játéka. 

Norvégia egyre nagyobb előnyre tett szert, és ahogy egyre messzebb került az áhított négygólos vereség, egyre jobban szétesett fejben is a magyar válogatott. A második félidő közepére tíz gól lett a hátrány, és a norvégok nem szóltak, hogy ők a maguk részéről lassítanának, szóval világossá vált, ez a hajó elment. A hátralévő részt le kellett játszani, de már mindegy volt, és ez vissza is tükröződött a játék képén. 

A magyar csapat sima vereséget szenvedett Norvégiától. Ezzel válogatottunk szereplése a világbajnokságon végetért, csapatunk a tizedik helyezést érte el. A VB-szereplés összefoglalójával majd egy későbbi időpontban jelentkezünk.