A Nemzet Sportolói a mai napon Monspart Saroltát jelölték maguk közé, a közelmúltban elhunyt Székely Éva megüresedett helyére. Véleményünk szerint vitathatatlanul jó döntés született.

A 75 éves sportolónő jelöléséhez a tagok több mint ötven százalékának szavazata kellett. Miután mindenki akár több személyre is szavazhatott, a hivatalos tájékoztatás szerint Hegedüs Csabára, Pap Jenőnére, Pézsa Tiborra, dr. Bodnár Andrásra, Faragó Tamásra, Regőczy Krisztinára, Sákovicsné Dömölky Lídiára és Török Ferencre is érkeztek voksok. Az utóbbi nyolc sportember közül hatan olimpiai bajnokok, Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes és világbajnok, a szélesebb közvélemény számára a talán legkevésbé ismert Pap Jenőné Méray Kornélia pedig többszörös Európa-bajnok evezős (aktív pályafutása során még nem rendeztek világbajnokságokat, sportága pedig ekkoriban még nem szerepelt az olimpiai programban), akit 1959 és 1961 között sorozatban háromszor választottak meg az év női sportolójának Magyarországon.

A 2004-ben alapított sporttörvény szerint „a díjat azok a hatvan éven felüli, kimagasló eredményeket elért magyar sportolók kaphatják, akik aktív sportpályafutásuk befejezése után is meghatározó szerepet játszanak a sportéletben.” Nem kétséges, hogy egyikük sem érdemtelenül kapta volna meg az elismerést.

Mégis azt gondoljuk, hogy ezúttal a lehető legjobb döntés született. Monspart Sarolta 40-szeres magyar bajnoknak mondhatja magát. 1964 és 1977 között egyetlen alkalommal sem talált legyőzőre a női tájfutók egyéni bajnokságán, emellett 9 váltó- és 11 csapatbajnoki címmel is büszkélkedhet. Kiegészítő sportágában sem tétlenkedett, miután sífutásban is hat alkalommal a bajnoki dobogó legmagasabb fokára állhatott. Legnagyobb sikerét 1972-ben aratta, amikor a csehszlovákiai Staré Splavyban rendezett tájfutó világbajnokság női egyéni versenyszámában nem talált legyőzőre. Váltóban két évvel korábban ezüst-, négy évvel később bronzérmet szerzett.

                                                           fotó: Förster Tamás (csalad.hu)

Abban az évben, amikor megszerezte a világbajnoki címet, a szervezők felháborodása ellenére a csepeli maratonon is elindult. (Érthetetlen ugyan, de abban az időben a nők számára kifejezetten tiltva volt a maratonfutás.) Monspart Sarolta ennek ellenére teljesítette a távot, ráadásul azonnal három órán belül, az első nőként Európában.

1978-ban Atlantában rendezték a világ első – nem hivatalos – női maratonfutó-világbajnokságát, ahol második helyezést ért el. Ez az év azonban elsősorban mégsem erről a szenzációs eredményről nevezetes, hanem arról, hogy a kitűnő sportoló ezt követően súlyosan megbetegedett. Kullancs okozta, életveszélyes agyhártyagyulladásából két éven át lábadozott, de szinte már a betegágyán újra elkezdte a rendszeres testmozgást. Maradandó állapota miatt az élsportot kénytelen volt befejezni, de azóta a szabadidősport és az egészséges életmód legkitartóbb, és mindenképpen a legjellegzetesebb képviselője. Nem véletlenül hívják a Futás Nagyasszonyának. Legendásan szókimondó, de megteheti, mert minden szavának súlya van, és minden szava erősen megfontolandó. Jelenleg egyéb, súlyos betegséggel is küzd, de továbbra is aktív életet él. Mindenkit, még a vele egykorúakat, vagy nála idősebbeket is igyekszik kirángatni a magányból, az elkényelmesedésből, a fásultságból, a depresszióból.

Ebben az időszakban tehát ő is minden tekintetben nehéz időszakot kénytelen átélni. Szívből kívánjuk, hogy ez a mai, megérdemelt elismerés is javítson az állapotán, és még nagyon sokáig hallgathassuk minden korosztály számára bölcs és megszívlelendő tanácsait, nem csak a sport területén. Az eddigieket pedig köszönjük!

Jobb egészséget, és még nagyon hosszú életet kívánunk a Nemzet Sportolójának!