Válogatott okosságok

A magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 1901 óta íródó történelme során eddig tizennégy csapat ünnepelhetett bajnoki címet. Vannak közöttük, akik fennállásuk során többször is nevet változtattak, olyan klub is található a listán, amelyik ma már nem is létezik, olyanokat is felfedezhetünk, amelyek egykori dicsőségüktől mára már nagyon messzire (a végleges megszűnéshez viszont annál közelebb) kerültek, és olyan is akad, amelyik azóta is működik, de már hosszú évtizedek óta nem a mai Magyarország területén. Nyilvánvaló, hogy mindegyik, bajnoki címe(ke)t szerzett klubcsapat a magyar válogatott számára is adott játékosokat. Ebben a cikkben most egy olyan képzeletbeli válogatott csapat tagjaival ismerkedhetünk meg, akik természetesen soha sem lehettek egyszerre, egy időben a pályán. Bizonyos tekintetben mégis ők voltak az elsők, azaz a Magyarországon valaha bajnoki címet szerzett klubcsapatok legelső válogatott játékosai.

Tizennégy klub szerzett tehát bajnoki címet, emiatt hárman csak csereként léphetnek pályára ennek a képzeletbeli csapatnak tagjaként. Miután többször is előfordult, hogy ugyanazon a válogatott mérkőzésen egy adott klub egyszerre több játékossal is debütált, ezekben az esetekben értelemszerűen csak egyikük kerülhetett be az elsők válogatottjába. A "csapattagságnak" nem volt követelménye, hogy az adott klub már akkor is rendelkezzen bajnoki címmel, amikor először adott játékost a magyar válogatottnak.

Nézzük tehát ennek a soha sem létezett csapatnak az összeállítását, amelyben egyaránt találkozhatunk ismert és kevésbé ismert nevekkel is:

Plattkó Ferenc (Varga Péter) - Fejes Gábor, Kovács Imre Pál, Péter Zoltán (Kiss János) - Nagy Tibor, Kotász Antal, Károly Jenő, Hajós Alfréd - Molnár Imre (Harangozó Sándor), Pokorny József, Bodola Gyula

Plattkó Ferenc - mint a Vasas első válogatott labdarúgója - 1917 és 1923 között összesen 6 alkalommal védte a magyar nemzeti tizenegy kapuját, az első 3 mérkőzésen szerepelt az angyalföldi klub játékosaként. Mindhárom találkozót az osztrákok ellen játszottuk, és mindhármat megnyertük. Plattkó később többek között a Wiener AF, a Middlesborough ,a Sparta Praha és az MTK játékosa is volt, de legnagyobb sikereit az FC Barcelona csapatánál érte el, ahol hatszor katalán, egyszer pedig spanyol bajnoki címet ünnepelhetett. Háromszoros spanyol kupagyőztes, az 1928-as kupadöntő kapcsán Rafael Alberti költő verset írt hozzá Óda Platkóhoz címmel. Az egykori legendás kapus edzői pályafutása is kiemelkedő: többek között az FC Barcelona, az Arsenal, a Colo-Colo, a River Plate, a Boca Juniors és a chilei nemzeti válogatott szakvezetője is volt. 1983-ban, Santiago de Chilében hunyt el, 84 éves korában.

Varga Péter a Kispesti AC kapusaként 1918 és 1921 között 4 alkalommal szerepelt a válogatottban, először éppen Plattkó Ferenc váratlan betegsége miatt "beugorva". 1918. április 14-én, az osztrákok ellen nagyszerű teljesítménnyel, kapott gól nélkül debütált. Karrierje során kizárólag Kispesten játszott, ahol egy bajnoki ezüstéremnek is részese lehetett. Azt már nem érhette meg, hogy szeretett klubja bajnoki címet is ünnepelhessen, mert még évekkel azelőtt, 1941 novemberében, mindössze 43 éves korában elhunyt. 

Fejes Gábor a Videoton játékosaként 1970-ben 3 alkalommal szerepelt a magyar válogatott hátvédsorában. Április 12-én, Belgrádban szerepelt először a nemzeti tizenegyben, klubcsapattársa, Karsai László ezen a mérkőzésen a második félidőben lépett pályára. A székesfehérvári csapatban több mint 300 alkalommal lépett pályára, az 1976-ban bajnoki ezüstérmes csapatnak is fontos tagja volt. Néhány nap múlva ünnepli 73. születésnapját.

Kovács Imre Pál mindössze egy alkalommal, 1946. október 6-án, Ausztria ellen (2:0) viselhette hivatalos mérkőzésen a címeres mezt, de ezzel ő lett az első győri labdarúgó a nemzeti tizenegyben. Az 50-es években kétszer is a Győri Vasas ETO vezetőedzője volt, a 60-as években pedig a B-válogatottat is irányította. 1986 júniusában, 68 éves korában hunyt el. (A képen az álló sor jobb szélén látható.)

Péter Zoltán 1977 és 1987 között 276 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 37 gólt lőtt a Zalaegerszegi TE csapatában. A magyar válogatottban 1979. október 26-án, a Népstadionban, az Egyesült Államok (0-2) ellen mutatkozott be. 1987-ig további 27 alkalommal szerepelt, ezeken a mérkőzéseken 4 gólt szerzett. Legemlékezetesebb találata 1985. januárjában Hamburgban született, az ő gólja jelentette a győzelmet az NSZK ellen. Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon részt vevő csapatnak, a szovjetek elleni, gyászos emlékű mérkőzésén 62 percig volt a pályán. Jelenleg éppen ennyi éves. 

Kiss János 1976 és 1988 között volt a DMVSC játékosa. A magyar válogatottban 1979. október 17-én, a finnek ellen 3-1-re megnyert Európa-bajnoki selejtezőn játszott. Lakat Károly szövetségi kapitány a 71. percben küldte fel a számára kétszeresen is hazai pályának számító Nagyerdei Stadion gyepére. Kiss János 67 éves. (A képen az álló sorban balról a második.)

Nagy Tibor 1986-tól visszavonulásáig, azaz 2000-ig erősítette a váci labdarúgócsapatot. A Vác FC-Samsung 1994-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor Csank János vezetésével bajnokságot nyertek. 1991. január 17-én a Nehru-kupán India ellen (2-1) mutatkozott be a válogatottban, 45 perccel megelőzve csapattársát, a csereként beállt Koszta Jánost.  1993-ig 17 alkalommal szerepelt a válogatottban és egy gólt szerzett, mégpedig 1992. augusztus 26-án, Ukrajna ellen (2-1) a 92. percben. Az 57 éves sportember 2015-től 2018-ig a Vác FC vezetőedzőjeként dolgozott.

Kotász Antal az első dunaújvárosi (sztálinvárosi) labdarúgó, aki az akkori nevén Sztálin Vasmű Építők csapatából lett válogatott, az elveszített világbajnoki döntőt követően. Pályafutásának legnagyobb sikereit a Budapesti Honvéd csapatával érte el, 1955-ben bajnokságot, 1959-ben pedig Közép-európai Kupát nyert velük. 37 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, az 1958-ban, a svédországi világbajnokságon tizedik helyezést elért együttesnek is tagja volt. 2003-ban, 73 éves korában hunyt el.

Károly Jenő 1903. április 5-én, a magyar labdarúgó-válogatott 2. hivatalos mérkőzésén debütált az MTK játékosaként. A következő 15 évben további 24 alkalommal szerepelt a válogatottban, és 10 gólt szerzett. 1908-ban Csehország ellen 12 perc alatt klasszikus mesterhármast ért el. 1903-ban és 1905-ben is gólkirályi címet szerzett, klubjával pedig szintén két alkalommal bajnoki címet ünnepelhetett. 1920 és 1926 között Olaszországban dolgozott edzőként. A Juventus edzőjeként a bajnokság döntőjének mindent eldöntő harmadik mérkőzése közben, 40 éves korában érte a végzetes szívroham. Már nem láthatta, hogy csapata végül megszerzi a bajnoki címet...

Hajós Alfréd a BTC játékosaként - Bádonyi Gyula kapussal és Buda István csatárral együtt -  az 1. válogatott mérkőzés résztvevője volt. A kétszeres olimpiai bajnok gyorsúszó 1924-ben a művészeti versenyek során építészet kategóriában egy olimpiai ezüstérmet is szerzett (az első díjat nem adták ki). 1898 és 1904 között volt a BTC labdarúgója, tagja volt tehát az első és a második bajnoki kiírás győztes csapatának. 1906-ban két alkalommal szövetségi kapitányként irányította a válogatottat, nemzetközi játékvezetőként pedig 1907. április 7-én a Magyarország-Csehország (5:2) válogatott mérkőzést vezette a Millenárison. 1955. november 12-én, 77 éves korában hunyt el.

Molnár Imre 1906-ban és 1907-ben három alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban, és mindhárom mérkőzésén gólt szerzett. Ferenc bátyjával együtt az Újpesti TE első labdarúgói voltak a válogatottban. Kiválóan cseleiről, hatalmas erejű lövéseiről, de önző játékáról is ismert volt. A Buli becenévre hallgató egykori labdarúgó 1942. február 21-én, 56 éves korában halt meg.

Harangozó Sándor 1940. május 19-én, Románia ellen szerepelt a válogatottban, a WMFC tagjaként, tehát az első csepeli játékosként. A Huru becenévre hallgató labdarúgó közel 10 évig Szegeden játszott a balösszekötő posztján. 1981-ben, 68 éves korában hunyt el.

Pokorny József a Ferencváros csatáraként 1902 és 1905 között 5 alkalommal szerepelt a válogatottban és 5 gólt szerzett. Már az első válogatott mérkőzésen is pályára lépett, a szintén ferencvárosi Berán Józseffel és Koltai Józseffel együtt. Az FTC kétszeres bajnoka és első gólkirálya. 1955-ben, 72 éves korában hunyt el, a budatétényi sporttelep az ő nevét viseli. 

Bodola Gyula, miután 1940-ben Észak-Erdély ismét Magyarország része lett, a Nagyváradi AC csapatával olyan fölénnyel nyerte meg az Erdélyi Bajnokságot, hogy osztályozó nélkül kerültek a magyar első osztályba. Az 1943-44-es idényben  fölényesen, 13 pont előnnyel nyerték meg a magyar bajnokságot. 1946-ban végleg Magyarországon telepedett le, előtte rövid ideig a Vasas, majd később az MTK játékosa is volt. Pályafutása során 329 bajnoki mérkőzésen 182 gólt szerzett. 1931 és 1939 között 48 alkalommal szerepelt a román válogatottban, 30 találatot elérve. 1940-től 1948-ig játszott a magyar válogatottban, 13 mérkőzésen 3 gólt szerezve. A Dudus becenévre hallgató sportember 1992-ben, 80 évesen hunyt el. 2008 novembere óta az ő nevét viseli a nagyváradi városi stadion.