A Debrecen drámai kiesése heves indulatokat kavart a Cívis városban, és a keleti térségben, Hajdú-Bihar megyében, de sok futballkedvelőt is foglalkoztat országszerte. Az ország második legnagyobb városa, a 21. század legeredményesebb csapata, a 7-szeres bajnok maradt NB I nélkül 1993 után újra. Ki hitte volna ezt akár még tavaly is, mikor a fiatal Zsóri Dániel Puskás-díjas bombagólját, a Fradi-verést, bronzérmet, a Torino érkezését ünnepelték 15000-en? Kiesésük megkoronázta nagyvárosaink egyre rosszabb futballszereplését, tartós válságát. Ennek kapcsán úgy gondoltam, érdemes sportföldrajzi kutatói szemmel is megvizsgálnom ezeket a területi folyamatokat. Érdekes kuriózumokra bukkantam. Arra voltam kíváncsi, hogy amióta 1926-tól vidéki csapatok is csatlakoztak az első profi NB I-hez, volt-e olyan, hogy az 5 nagyváros, Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc és Győr közül csak egy szerepelt az NB I-ben. Nos, soha nem volt még ilyen!

Akkor az első szezonban csak a Szegedi Bástya-SZAK szerepelt (a Szombathelyi Sabaria mellett) vidékiként. Azóta legalább két nagyváros mindig fent volt az eltelt majdnem 100 év alatt. Mind az öt város először a két csoportos háború utáni 1945-46-os szezonban volt NB I-es, utána is meglepően keveset voltak egyszerre az 1. osztályban. A Győr csak a '40-es évektől volt fent, a Debrecen főleg a '60-70-es években, a Diósgyőr a '80-90-es években hiányzott sokat, a Szeged a rendszerváltás óta végleg eltűnt az élvonalból (egy 1999-es féléves tragikomikus, szezon közbeni csőddel véget ért villámlátogatását kivéve), az 1990-es évek végétől a Pécs is egyre többet volt kiesve, ingázott. 2015-től a sok évtizedig NB I-es Győri ETO is eltűnt a Quaestor csődjével, a Péccsel együtt, ekkor zárta ki az MLSZ a Kecskemétet, Nyíregyházát is sokak felháborodására, mint kiderült, jogtalanul.A pécsi foci temetése 2015-ben

Ekkor elkezdődött a 12 csapatos, kisvárosok és budapestiek uralta bajnokság korszaka. Ha még idevesszük a 100000 lakosnál nagyobb Nyíregyházát, Kecskemétet és a 100000-es határ alá csökkent Fehérvárt, akkor az is kijelenthető, hogy mind a 8 nagyváros soha nem szerepelt egyszerre az NB I-ben. Győrnek 70 (ETO+Gyirmót), Miskolcnak 63 (DVTK+Attila+MVSC+Pereces), Debrecennek 59 (DVSC+Bocskai), Pécsnek 55 (PMFC+PVSK+Baranya), Fehérvárnak 54 (Vidi+MÁV Előre), Szegednek 51 (SZEAC+SZAK+Vasutas+Honvéd+LC), Nyíregyházának 13, míg Kecskemétnek mindössze 7 NB I-es szezonja van. A "Hírös városiak" arról voltak nevezetesek, hogy csak 2008-ban jutottak fel először, és egyszerre tudták le ezt a hét évet-közte kupagyőzelemmel. Vidéki klubként a Győri ETO szerepelt legtöbbször, egymaga 69 évet töltött fent. Az elmúlt 25 évben a Pécs, Szeged és a Kecskemét megjárta a megyei bajnokságot is, az Győr és a DVTK az NB III-ig zuhant. Ha megnézzük a 100000 lakos alatti további nagyobb városainkat is, akkor azt látjuk, hogy Szombathely (78000), Szolnok (71000), Kaposvár (61000), és Békéscsaba (59000) csak az NB II-ben, Érd ( 69000), Tatabánya (65000), Sopron (62000), Veszprém (59000), Eger (53000), Nagykanizsa (46000), és Dunaújváros (44000) is csak az NB III-ban vegetál, sőt többen megjárták a megyeit is. Ha jövőre nem jutna vissza a Loki, ETO, Szeged, Pécs, vagy Nyíregyháza közül valamelyik együttes, és a régóta a tűzzel játszó DVTK is kiesne (sokszor kapaszkodtak meg az elmúlt évek utolsó fordulóiban drámai körülmények között, szerencsével), akkor példátlan helyzet állhatna elő: egy nagyvárosunk sem szerepelne az NB I-ben! Ilyen még soha nem volt a magyar futballban a vidékiek 1926-os csatlakozása óta.

A másik kétes történelmi tény: ez lesz az első olyan bajnokság, ahol több kisváros+falu lesz fent, mint nagyváros. Eddig 4 kisvárosi klub volt fent egyszerre maximum, de akár 5 is lehetett volna, ha a Kisvárda és az azóta már csődbe ment Balmazújváros nem kerülte volna el egymást 2018-ban. A korábbi évtizedekben is feljutottak már kisvárosok, falvak is (Siófok, Tiszakécske, Vác, Pápa, Dorog, Ózd, Komló, Pereces, Akasztó, Tokod), de ilyen létszámban nem voltak jelen. Az átlagos NB I-es lakosságszám a vidéket tekintve 50000-re csökkent, 2015-ben még 80000 volt. Most már csak a 4. (Miskolc), 9. (Székesfehérvár), és 18. legnépesebb városunk (Zalaegerszeg) NB I-es. A 19 megyéből 14-nek nincs képviselője, 3 megyeszékhely tartja még magát. Hatalmas területek maradtak NB I-es csapat nélkül. De ez már nem újkeletű probléma.

Megnéztem, volt-e ilyenre példa Európa országaiban, azaz hogy a fővárosokat nem számítva az 5 legnagyobb város közül csak egy volt fent. Van 1-2 ritka példa, mindegyik Kelet-Európában és a Balkánon. Szlovákiában pár éve csak a Zsolna volt 1. ligás, a Kassa, Eperjes, Nyitra, Besztercebánya csapatai sem szerepeltek. Romániában 2000 körül volt olyan időszak, hogy csak a Craiova volt az élvonalban, miközben a két Kolozsvár (CFR/KVSC és Universitatea), Temesvár, Constanca, Jászvásár/Iasi sem képviseltette magát. Szerbiában 2002-03 körül még a Montenegróval közös ligában fordult elő többször is, hogy csak Újvidék csapata, a Vojvodina volt fent, Szabadka, Nis, Kragujevac és Nagybecskerek (Zrenjanin) sem. A kis montenegrói városokkal együtt többségben voltak a kisvárosok, de a szerb részen is egálban voltak a nagyobb városokkal létszámukat tekintve. Ráadásul egyes években 8-10 belgrádi csapat is volt az 1. osztályban, ez volt eddig a legtorzabb településszerkezetű bajnokság. A mostani magyar NB I nagyon közel került ehhez... Görögországban voltak még pár éve egyszerre távol a Superligától Patrasz, Larisza, Iraklio (OFI Kréta), Volosz csapatai is. Lengyelországban volt még 2002-03 körül ugyanannyi kis-, és nagyváros az 1. ligában, de ott nem fordult elő, hogy legalább kettő csapata ne szerepeljen az 5 legnépesebb városuk közül. Nyugat-Európában nem fordult elő ilyen egyik országban sem, hogy a nagyvárosok közül csak egy volt 1.ligás. Olyan azonban nem ritka ott sem, hogy az 5 nagyvárosból 2-3 is hiányzik, de ott helyettük nem kisvárosok, hanem más nagyvárosok szerepelnek. Hogy az NB I abszurd viszonyait érzékeltessük, képzeljünk el mondjuk egy Milánó, Torinó, Nápoly, Genova nélküli Serie A-t, majdnem 50% római csapattal és kisvárosokkal. Vagy egy München, Hamburg, Köln, Stuttgart nélküli, öt-hat berlini csapatos Bundesligát szintén kisvárosokkal hígítva...

A NER-modell tehát lassan a csúcsra ér, az NB I kisvárosi+Budapest bajnoksággá szűkült... Zártkörű rendezvény, fogalmazhatunk keserű iróniával, csak a focibolond politikusok milliárdokkal felpumpált klubjai nyerhetnek bebocsátást. Egyre több szurkoló fejezi ki közönyét a felhígított, kis nézőszámú, érdektelen műcsapatokkal teli NB I iránt, sokak szerint lassan már érdekesebb a 20 csapatos NB II mezőnye tele egykori vidéki fellegvárakkal és a Vasassal, egyfajta retró NB I-ként. A DVSC 7, a Vasas 6, az ETO 4 bajnoki címével vegetál lent. Az NB I maradék rangját leginkább a fővárosi nagy klubok adják, mellettük a Vidi, DVTK és az egyszeres bajnok ZTE jelenléte menti meg egyelőre a teljes közönytől.                   Debrecen: 11 évvel a BL, Liverpool, Firenze, Lyon után irány Csákvár, Szentlőrinc...

Most újra 5 csapatra ugrik a budapesti létszám az MTK és a Budafok feljutásával, így majdnem a bajnokság fele fővárosi, ez jövőre 6 is lehet a megerősödött Vasas feljutásával. Érdekes színfoltnak ígérkezik a '40-es évek után visszakerülő, pár éve még NB III-as Budafok NB I-es szereplése, de nagy tömegeket nem fognak mozgósítani. Korábbi, európai fővárosokról szóló cikkünkben (https://valogatott.blog.hu/2016/09/12/europai_fovarosok_futball-szemuveggel) már elemeztük Budapest labdarúgásban betöltött erős dominanciáját, most érdemes felidézni.

Budapest csapatai évtizedekig uralták az első osztályt, létszámukban és sikerességükben is. A II. világháború utáni első bajnokságban volt a csúcs, amikor 18 fővárosi klub szerepelt a kétszer 14 csapatos élvonalban! Ez 64 %-os arányt jelentett. A szocializmus évtizedeiben fokozatosan csökkent részarányuk, de tartósan 35-40% maradt így is. Ez a rendszerváltozás után sem lett sokkal kisebb, egészen a 2000-es évekig. A "mélypont" a 2002-03-as szezon volt, amikor is mindössze 3 fővárosi klub volt az NB I-ben, mivel a Honvéd és a Vasas is kiesett. Igaz, ők a 12-esre csökkentett bajnokságban nem tudtak bennmaradni. Később a kizárt Fradi hiányzott, de akkor a REAC volt fent – a Budafok előtt az utolsó kiscsapat, amely az 5 nagy mellett NB I-es tudott lenni. A Csepel, a BVSC és a III.Kerület már nem érte meg a XXI. századot az élvonalban. A 2010-es évekre már 26%-ra csökkent az arány, főként a Vasas tartósabb hiányzása miatt. Óriási fordulatot hozott azonban a 2015-ös létszámcsökkentés: 12 csapatból újra 5 budapesti lett, amivel visszaugrott az 1970-es évek eleje óta nem látott magas értékre a főváros NB I-es aránya! Időszakokra bontva így fest Budapest jelenléte:

Budapest az ország lakosságának 17,8%-át adja, ehhez mérve a mostani 41%-os NB I-es fővárosi arány irreálisan magas. Akkora, mintha 4 milliós lenne Budapest. Ha a főváros a népességarányához mérten lenne jelen az NB I-ben, az 12 csapatos bajnokság esetén 2, míg 16 csapatosnál 3 pesti csapatot jelentene. Hogy melyik kettő és három? Nos, erről mindenkinek más a véleménye, klubszimpátiától függően. Múltjuk és sikerességük szerint mind az 5-nek megkérdőjelezhetetlen a helye az élvonalban. Az adatsort végignézve sosem volt ennek a 17,8%-nak a közelében sem az első osztályú budapesti futballcsapatok aránya. Mondhatjuk tehát, hogy a magyar futball már a részvételek számát tekintve is erősen Budapest-centrikus, a sikeresség, bajnoki címek terén pedig még inkább. Ez az 1990 előtti fővárosi uralomnak köszönhető, hisz 1945 és 1990 között mindössze 3 vidéki bajnoki cím született a Győri ETO jóvoltából! A rendszerváltás óta 16 budapesti és 14 vidéki bajnoki arany a mérleg, Vidék át is vette a vezetést 2015-re, a Fradi 2016-os aranyáig, de azóta újra fordult a kocka.

A népesség mellett a másik fontos és érdekes mutató az, hogy mekkora az adott főváros GDP-ből való részesedése. Nos, ez Budapestnél 40%, és ezzel pontosan megegyezik a mostani fővárosi NB I-es részarány. Erős tehát a gyanú, hogy a magyar fociban inkább ez a faktor befolyásolja az élvonalbeli focit, legalábbis a két mutatót együtt nézve mindenképp komplexebb lesz az összkép. A két mutatót némileg önkényesen átlagolva 28%-ot kapunk – ez volt a a 2010-es évekre beállt budapesti NB I-es csapatarány, legalábbis a 2015-ös radikális létszámcsökkentésig.

A 12 csapatos bajnokság bevezetése önmagában bevált, ezt el kell ismerni, hiszen minden évben az utolsó forduló utolsó percéig izgalmas a kiesés kérdése, kiegyenlítettek az erőviszonyok, sok a körbeverés, most is még 5-6 csapatnak kellett félnie az utolsó fordulókban.  Kár, hogy nagyobb szurkolótáborokat megmozgató csapatok híján mindezt kevesen láthatják...

Vajon erre a torz bajnokság-szerkezetre, pár száz nézős érdektelen csapatokra, élfoci nélkül maradt régiókra gondolt az MLSZ, amikor úgy évtizede meghirdették a magyar futball stratégiai fejlesztési programját, benne kiemelten azzal a céllal, hogy a 2010-es évek végére érje el az átlagnézőszám a 8-10000-et?...