Nagyon régóta nem írtunk válogatott kézilabdameccsről. És ennek ezúttal nem a saját lustaságunk vagy éppen elfoglaltságunk volt az oka, hanem a téma hiánya.
Fotó: MKSZ
A magyar női válogatott 2020-ban még nem játszott mérkőzést, és az idei férfi EB utolsó magyar vonatkozású mérkőzése óta is eltelt több, mint kilenc hónap. Az okokat aligha kell részleteznünk, aki ebben a világban él, ismeri a körülményeket.
Az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) tavasszal és nyáron még mindent elhalasztott, viszont a Covid-19 őszi, második hulláma ellenére is úgy döntött, az előzetesen tervezett menetrend szerint elindítja a 2022-es Európa-bajnokság selejtezőit. Ezt az EB-t a tervek szerint Magyarország és Szlovákia rendezi közösen, automatikus résztvevő még az előző Európa-bajnokság két döntőse, a spanyol és a horvát válogatott.
Hogy az említettek se unatkozzanak, az EHF e négy csapat számára kiírt egy Eurokupának (EHF EURO Cup) nevezett sorozatot, melynek mérkőzései mindig a selejtezőkkel egy időpontra vannak kiírva. A csapatok jelentősen eltérő játékereje, valamint a komolyabb tét hiánya miatt ez inkább afféle felkészülési tornához fogható. Csak hát a járvány közepette mindig kérdéses, mennyi értelme is van a felkészülésnek. Hiszen most hiányzik minden válogatottból több meghatározó játékos fertőzés miatt (egyesek "csak" karanténban vannak, másokat komolyabban megviselt a betegség), és ki tudja, nem a most jó játékkal előrukkolók lesznek-e hasonló helyzetben a januári világbajnokság idején. A szlovák válogatott novemberi mérkőzéseit a kupán ráadásul meg sem tartják (és kérdéses, hogy valaha is be fogják-e őket pótolni), így az eleve mérsékelt komolyságából is veszített a sorozat. Persze, a lényeg, ha van mérkőzés, az mindig jobb, mintha nem lenne.
A magyar válogatottból nem csak néhány játékos hiányzott, hanem a szövetségi kapitány, Gulyás István is - ő is elkapta a vírust. Igaz, ez annyiban kevésbé volt kritikus, hogy már januárban is úgy láttuk, a mérkőzéseken valójában nem ő, hanem a papíron másodedzői posztot betöltő José "Chema" Rodríguez irányította a csapatot. Ezúttal hivatalosan is ő volt a főnök. Arról azért nem vagyunk meggyőződve, hogy a főállásban Portugáliában dolgozó tréner név szerint is ismert minden játékost, a hiányzók helyére ugyanis több olyan játékost is behívtak, akik nemigen voltak még válogatottak, és nem biztos, hogy akkor is bekerülnének a keretbe, ha mindenki rendelkezésre áll. A magyar válogatott ilyen összeálíltásban még sosem játszott, és jó eséllyel nem is fog.
A mérkőzésen egyrészt látszott, hogy egyik csapat sem lendületből érkezik, régóta nem játszottak együtt, egyes játékosok pedig konkrétan soha. Az is látszott, hogy nem vérre megy a játék, különösen a védekezések voltak szolidabbak, mintha éles tétmeccset játszanánk.
Az első féldiőben feltűnően könnyen játszotta át a magyar csapat a spanyol védelmet. Ennek egyik része egyértelműen a mieinket dicséri: Szita Zoltán, Máthé Dominik, és külösen a beálló poszton Rosta Miklós (idősebb olvasók kedvéért: akire most Ön gondol, az a mostani válogatott játékos apja) is kiválóan játszott, a védekezésben pedig Ligetvári Patrik kapott fontos szerepet. Ez különösen annak fényében igen dicséretes, hogy az említettekről nem olyan régen az utánpótlás EB-k, VB-k kapcsán írtunk itt a blogon, mindannyiuk közül a 24 esztedős Ligetvári a legidősebb, Máthé és Rosta pedig 1999-es születésűek.
Bár, amikor a spanyol válogatott átállt 5+1 nyitott védekezésre, akkor rendesen megállt a játék, erre láthatóan nem készültünk.
A második félidőben ismét jobban pörögtek a támadások, Chema viszonylag kevés taktikai elemet várt el a csapattól, de azok nagyon jól működtek, némelyik megoldás klasszis játékosoktól is tetszetős lett volna. Figyelembe véve, hogy a meccs nagy részén a Csurgó játékosa, az ezen a szinten tökéletesen rutintalan Hanusz Egon irányított a magyar válogatottban, azt kell mondanunk, kifejezetten jó benyomást tett ránk a csapat.
Persze, ne veszítsük el a realitásérzékünket, éles tétmeccsen, normál körülmények között, nemigen dobnánk mi 33 gólt a spanyol válogatottnak. Az EB-döntőn konkrétan huszat kaptak. Na, de mikor lesznek itt legközelebb "normál körülmények"?
Ha nem jön közbe semmi (manapság ez azért korántsem magától értetődő), a válogatott ugyanezen sorozat keretében Horvátország ellen lép pályára, a 7-én, szombaton, 18 órakor kezdődő találkozót az M4 Sport televízió is közvetíti.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
RTB 2020.11.10. 08:12:47
Vajon észrevették már ezt a szövetségnél? egyelőre működik a dolog, de hosszútávon jó lesz ez így?
Fradista Utazó · https://rajnaikozepkor.blog.hu/ 2020.11.10. 08:16:13
RTB 2020.11.10. 08:25:06
igen, egyelőre működik, de biztos lesz olyan meccs is, amikor nem. És akkor rögtön elő lesz véve ez a téma, hogy a vereség, vagy az esetleges szar játék kinek a sara.
Mondjuk bár már ott tartanánk, hogy ez a legfontosabb és nem a járvány.
Ajánlott bejegyzések: