Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Az utolsó fél perc legendája

2021.07.19. 17:00 Fradista Utazó

2016-ban új szabályok bevezetésével alaposan megváltoztatták az utolsó fél percet - tartja máig a kézilabdás közvélemény. Joggal? Mit szabad, és mit nem, és mi változott 2016-ban?

szabalyvaltozas_utolso_perc.jpg

Piros lap és hétméteres a végjátékban (Fotó: Leipziger Volkszeitung)

Nos, kezdjük a lényeggel: a közhiedelemmel ellentétben 2016-ban egy fikarcnyit sem változtattak azon, hogy mi megengedett a mérkőzés utolsó fél percében, és mi nem.

A cikk illusztrációjaként tudatosan ugyanazt a képet választottam, mint öt éve. Akik ismerik a nemzetközi mezőnyt, észrevehették, hogy a 13-as számú játékos már évek óta nem abban a csapatban játszik, mint amelyiknek a mezét a képen viseli. Annak idején, a felvételen is megörökített eset után elmondta egy nyilatkozatban, ő azért kapott piros lapot, mert megakadályozta egy szabaddobás elvégzését, és azt most már nem szabad. Megdöbbenése a képről is leolvasható. 

És ebben nagyot tévedett - ugyanis azelőtt se volt szabad. Egy ilyen esetről a blogon is beszámoltunk (ugyan egészen más okból) még 2013-ban, amikor a három évvel későbbi szabályváltozásokra senki nem is gondolhatott. Sőt, mint a hivatkozott cikkből is kiderül, már 2016 előtt is piros lap járt érte. 

És akkor most mondunk egy még jobbat: az utolsó fél percben pontosan ugyanazt szabad, mint előtte 59 és fél percen át, és ugyanazt tilos. Nincs semmi, egyetlen olyan megmozdulás sem, amely a mérkőzés korábbi szakaszában engedélyezett, szabályos volna, az utolsó fél percben viszont szabálytalan. Nem volt ilyen 2016 előtt se, és nincs azóta se. 

És gyorsan oszlassunk el még egy tévhitet: az utolsó fél percre vonatkozó szabályok alkalmazásában semmi szerepe nincs a mérkőzés állásának. Tény, a tárgyalt szabálytalanságok a szoros állású mérkőzésekre jellemzőek, mert hát ugyan miért is akadályozná meg bárki egy középkezdés elvégzését tíz másodperccel a vége előtt tizenkét gólos hátrányban? De, ha mégis megtenné, pont ugyanúgy kellene büntetni, mint egálnál. Nincs különbség. 

Azaz röviden összefoglalva: ha a Tisztelt Olvasónak kétségei merülnének fel, hogy egy adott akció szabályos-e az utolsó fél percben szoros állásnál, akkor tegye fel magának a kérdést: szabályos volna-e ugyanez 12-7 állásnál a 23. percben. Ha arra jut, hogy igen, akkor dőljön hátra, megvan a megoldás: szabályos az utolsó fél percben, szoros állásnál is. Ilyen egyszerű. 

Akkor mégis hogy van kiemelt szerepe az utolsó harminc másodpercnek? Annak megítélésében, hogy mi szabályos és mi nem, az óra állásának semmi szerepe, abban viszont, hogy milyen büntetést kell alkalmazni, már lehet. Ha például valaki szándékosan késlelteti egy szabaddobás elvégzését a 42. percben, akkor a helyes ítélet kiállítás (két perc), és a szabaddobás megismételtetése. Ugyanezért az utolsó fél percben piros lapot kell adni, és a vétlen csapat javára hétméterest ítélni. Ami azért számottevő különbség, pláne, ha csak másodpercek vannak hátra. A kérdés tehát sosem igen-nem típusú, sosem arról szól, szabad-e ezt meg ezt tenni az utolsó fél percben, hanem az ítélet súlya változik abban a pillanatban, ahogy az óra 59:30-ra ugrik. 

És akkor nézzük át, hogy is néz ez ki konkrét esetekben! A következőkben használni fogjuk a labda "játékban van", ill. "nincs játékban" fogalmakat. Mit jelent ez? Játékban van a labda, ha az szabadon megjátszható, az azt birtokló játékos azt csapattárshoz passzolhatja, vagy akár gólt is lőhet vele. Nincs játékban a labda, ha a játékot valamilyen rögzített dobással (szabaddobás, bedobás, kidobás, középkezdés) kell folytatni, de ezt a dobást az arra jogosult csapat még nem végezte el. Az esetek túlnyomó többségében ilyenkor az óra nem áll, hanem pörög; a labda "nincs játékban" kifejezés tehát nem az időkérésre, ápolásra, más, hasonló okból álló játékra vonatkozik, amikor az óra is áll. 

A középkezdés hivatalos, szabálykönyvi neve "kezdődobás", így hivatalosan mindegyik felsorolt eset valamilyen "dobás". Ahogy a szabálykönyv hivatalos, angol nyelvű szövegében is mindenütt valamilyen "throw" szerepel. 

Ha a labda játékban van, akkor az utolsó fél percre hajszálpontosan ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a mérkőzés többi részére. Ugyanazt szabad tenni, ugyanúgy, és minden megmozdulást ugyanúgy is kell büntetni. Ez azt is jelenti, hogy a labdát birtokló játékos azt oda dobhatja, ahová kedve tartja. Ha talál egy nyitott ablakot, azon kidobhatja a labdát a csarnokból, a játék pedig bedobással vagy kidobással fog folytatódni (aszerint, hogy a labda hol hagyta el a játékteret), egyéb intézkedés nélkül. Sosem szabálytalan a labdát kidobni a pályáról, ha az játékban van. 

Az egyes szabálytalanságok (faultok) megítélése is azonos a meccs többi részével. Sajnos még gyakorló játékvezetőktől is halljuk időnként (tipikusan azoktól. akik alacsonyabb osztályú mérkőzéseket vezetnek), hogy ez és ez a fault (lökés, mezhúzás, stb.) kiállítást ért volna, de, mivel az utolsó fél percben jártunk, piros lapot adott. Ez hiba, ilyen nincs, ha két perc, akkor két perc az utolsó fél percben is. Az utolsó fél percben is csak akkor kell piros lappal büntetni egy durva szabálytalanságot, ha, a szabálykönyv 8:5 és 8:6 pontjai alapján, a meccs bármely pillanatában piros lapot kellene adni. Viszont, míg 59 és fél percen át a meccs a játékhelyzetnek megfelelően folytatódik, az utolsó fél percben mindenképpen hétméterest kell ítélni a vétlen csapat javára (8:10d szabály). Ettől el kell tekinteni, ha a sértett játékos az őt ért szabálytalanság ellenére az akcióból gólt szerzett, nincs gól és büntető, mint a kosárlabdában. Ezzel a szabállyal mondhatni el akarta venni a szabályalkotó a védők kedvét attól, hogy a véghajrában egy durva szabálytalansággal akasszák meg egy támadás felépítését, még mielőtt gólhelyzet alakul ki. Ezt a változást 2016-ban vezették be, azelőtt a piros lap után a játék a játékhelyzetnek megfelelően folytatódott, éppúgy, mint a meccs korábbi szakaszaiban. 

Nem alkalmazandó ez a szabály akkor, ha a szabálytalan játékos két perces kiállítást kap, ám, mivel ez harmadszor fordul elő vele a mérkőzésen, a piros lapot is felmutatják. 

Ha a labda nincs játékban, akkor azt az arra jogosult, a labdát birtokló csapatnak játékba kell hoznia. Ezt az ellenfél nem akadályozhatja vagy késleltetheti szándékosan. Ha mégis megtenné, büntetést kell alkalmazni. Ez így volt 2016 előtt is, így van most is, így van a meccs egészében, a kezdődobástól a lefújásig. 

Itt jegyeznénk meg, hogy a be- és szabaddobásnál, valamint a középkezdésnél, akkor minősül a dobás elvégzettnek, ha a labda elhagyta a dobó játékos kezét. A kidobásnál ellenben akkor, ha a labda elhagyja a kapulelőteret. Egy magyar bajnoki meccsen túl a legtöbb szurkoló a két évvel ezelőtti női világbajnokság döntője kapcsán szembesülhetett ezzel a szabállyal. 

Ennek megfelelően eredetileg, ha szabaddobásnál vagy középkezdésnél a labda elhagyta a dobó kezet, az ügy lezárult. Ha valaki túl közelről sáncolt, kiállítást kapott. Ezt utóbb, 2018-ban, módosították, azóta az utolsó fél percben az elvégzett dobás szándékosan túl közeli lesáncolása is piros lappal és hétméteressel büntetendő. 

Az általunk is elemzett, nagy vihart kavart magyar bajnoki mérkőzés játékvezetői tehát nem abban hibáztak, hogy nem vették figyelembe a szabályváltozást, hiszen a vitatott esetet 2016 előtt is büntetniük kellett volna, akár a meccs első percében is. Az alkalmazandó büntetés általában kiállítás, a meccs utolsó fél percében azonban súlyosabb: a vétkes játékosnak piros lapot kell adni, a vétlen csapat pedig hétmétereshez jut. Ez a szabály tehát akkor, és csak akkor érvényes, ha a labda nincs játékban, és az ellenfél a megítélt dobás elvégzését, azaz a labda újbóli játékba hozását, akadályozza vagy késlelteti. 

Ahogy erre már a bevezetőben is utaltunk: ez már nagyon régóta tilos, és nagyon régóta piros lap jár érte a végjátékban. De, mint ezt a korábbi cikkünkben említett eset is mutatja: ez a büntetés nem bírt komoly visszatartó erővel. Sőt, néha azokat büntette, akik ott se voltak. Ezért döntöttek 2016-ban a módosításról, és vezették be, hogy a piros lap mellé hétméterest is kell ítélni. A hétméteresnél tisztább gólszerzési lehetőség nincs, tehát elvileg ez azt jelenti, az ellenfél számára már nem éri meg akadályozni a megítélt dobás elvégzését. Elvileg... Erre még visszatérünk. 

A játékvezető itt nem mérlegelhet: ha megtörténik a késleltetés vagy akadályozás, piros lapot kell adni, és hétmeterest is kell ítélni. Kell. Minden esetben. A játékvezetőnek (azon túl, hogy esetleg nem figyel, vagy rosszul ítéli meg a szituációt) ott van egy kis játéktere, hogy eldöntse, egyáltalán megvalósult-e a szabálytalanság. Pl., ha a labdát birtokló játékos, az előírásoknak megfelelően, le akarja tenni a labdát, de az a vax miatt beleragad a kezébe. Vagy, ha már dobásra lendül a keze, amikor megszólal a síp, és így már játékon kívül, néhány tizedmásodperccel a síp után dobja el a labdát, vagy egy, a sípszó pillanatában mozgásban lévő játékos úgy ejti el a labdát, hogy az elpattan. A 8:10c szabály megfogalmazásából következik, hogy a büntetéseket csak szándékos sportszerűtlenség esetén kell alkalmazni, de feszült helyzetben az ilyen határesetek megítélése nem egyszerű. 

Aki rendszeresen néz kézilabdameccseket, sok olyan esetet láthatott már, amikor egy játékos, a labdát kézben tartva, ötöt lépett, majd kapura lőtt, gólt ért el, és a gólt meg is adták. Szintén nem ritkaság, hogy a ziccerben beugró szélső lába már leér a kapuelőtéren belül, amikor eldobja a labdát, így szerez gólt, és azt meg is adják. De ettől még tilos háromnál többet lépni, és nem lehet a kapuelőtéren belülről szabályos gólt szerezni. Ugyanez igaz az utolsó fél percre is. Egyszerűen a szituáció jellegéből fakadóan sokkal ritkábban látunk erre példát, de azért, aki sok meccset lát, látott már hibás ítéletet. Ez ritkábban jogtalanul megadott piros lap és büntető, gyakoribb, hogy ezt meg kellett volna ítélni, mégis elmarad. Mivel a szurkolók itt bizonytalanabbak a szabályismeretükben, mint a lépések számát illetően (három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen), ezért hajlamosabbak elhinni: a játékvezető helyesen döntött, még, ha a döntés a szurkoló előzetes elképzeléseinek nem is felelt meg. Pedig lehet, hogy nem a szurkoló tévedett. Ha pedig ezt a cikket figyelmesen végigolvasta, nem is fog. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr3216630224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása