Kezdődjék hát ismét a csodálatos magyar bajnokság. E cikk írójának már végtelenül elege van az egészből, az MLSZ feneketlen butaságából amely a klubvezetőkkel karöltve mindent megtesz, hogy minél kevesebb néző legyen. Elképesztő az az ellentmondás ami az egész rendszerben feszül: miközben a mi pénzünkből tapsol el százmilliókat, milliárdokat, tízmilliárdokat mindenféle kontroll és felelősségvállalás nélkül az állam, az MLSZ, a klubok stadionokra, akadémiákra, addig mindent megtesznek azért, hogy szurkoló az ne legyen. Mert minek? Semmit nem számít, a szurkoló csak nyűg, a szurkoló kiabál, esetleg a rendszernek nem tetsző dolgokat is. A TAO pénzek dézsából folynak mindenkinek. Kártyák és vénaszkennerek. Ott szívatnak ahol tudnak, de azért egy buzi MLSZ rigmus nem hangzott fel az utolsó válogatott meccseken a szurkolóktól, mert birkábbak vagyunk a birkáknál, inkább tapsoltunk és lalalásztunk a Grupiban. Dárdai félsikerei mindenkit elvakítottak és elnémítottak. Miért? Attól még mert Dzsudzsi berúgta 25-ről ugyanolyan rohadt és reménytelen az egész rendszer, ugyanazok az évtizedes sikertelen buta arcok ülnek pozícióban, csak most már annyi pénzt tudnának lopni az államon keresztül tőlünk, amennyit régen talán még szégyelltek is volna. Változás kellene, mert fordítva ülünk a lovon. Ha az a cél, hogy pár száz néző előtt focizgassanak nyugodtan csapataink, akkor jó az irány, akkor kövessük a kubatovi, csányis és szabó gyuris utat. Ha nem ez, akkor kurva gyorsan forduljunk vissza és az említett úriembereket azonnal zavarjuk el, mert a magyar foci legnagyobb sírásói. Ha ez a cél mégis, akkor ok, legyen, csak könyörgöm akkor legalább ne a mi pénzünkből finanszírozzák. Mert az, hogy a mi szórakozásunkat veszik el, lehetetlenítik el kártyákkal, szkennerekkel, utaztatással, hangulattalan siralmas meccseken mindezt a mi pénzünkből finanszírozva, szemünkbe hazudva, hogy értünk és nekünk; a legfelháborítóbb cinikus aljasság.
