Nehéz lenne megmondani, mikor elégelte meg az UEFA a társbérletben rendezett EB-ket. A holland-belga idején még biztos minden nagyon gromek volt, vajon az osztrák-svájci rendezésnél már rezgett a léc a házigazdák gyenge szereplése miatt, és az ukrán-lengyel volt az utolsó csepp a pohárban? Vagy csak látták, hogy a portugálok szabályosan belerokkantak a rendezésbe, ráadásul a mezőny is 24 csapatosra fog duzzadni? 

Akárhogy is volt, a végkövetkeztetés szinte adja magát. A mai napon az UEFA bejelentette a 2020-as EB lebonyolítási rendjét: 13 különböző ország 1-1 városa kap egy-egy "csomagot": 12 szerencsés nyertes jutalma 3 csoportmeccs és egy nyolcad- vagy negyeddöntő, a főnyeremény meg a két elődöntő és a döntő. (Bár a leírás alapján nem eldönthető, mégis érdekes mellékkérdés, hogy hétköznapi- vagy fociországokról van-e itt szó: lehet-e egy forduló Angliában, egy másik meg Skóciában? Ki tudja, addigra talán Skócia jogilag is külön ország lesz.)

A pályázati feltételeket végigfutva megállapítható, hogy esélyünk gyakorlatilag a nullához közelít, még akkor is, ha addigra megépül az új Puskás (tessék mondani, megépül?), mert alsó hangon is ötvenezres stadiont kell tudni prezentálni. A jó hír viszont az, hogy csak egyet, de ami még fontosabb: kivételes esetben engedélyezhető tornánként két kisebb, de minimum harmincezres stadion. Apró reménysugár ez, de közismerten hatékony futballdiplomáciánkat ismerve még apróbb.

A zászló mindenképp azoknak áll, akiknek van már megfelelő méretű stadionja (vagyis rajtunk kívül gyakorlatilag mindenkinek), a portugálok például biztos mindent megtesznek majd azért, hogy még egyszer meg tudjanak tölteni 2004 óta kongó csodalétesítményeik közül legalább egyet. Könnyen lehet, hogy a futballkultúra olyan közismert európai fellegváraival is meg kell mérettessük magunkat, mint Baku vagy Jeruzsálem.

Ugyanakkor ezzel el is vész a rendezés eddigi legfőbb vonzereje: az automatikus indulás a rendező jogán, megspékelve egy első kalapos kiemeléssel is (a 2008-as osztrák-német-horvát-lengyel csoport küzdelmei során tövig rágtam a körmöm). De kapcsoljuk ki egy pillanatra az önámító-berendezésünket! – ez minket egyébként se érint, hiszen egyelőre se pénzünk, se focink.

Tehát feltételezve, hogy ennek ellenére továbbra is szeretnénk rendezni, a kérdés mindössze az, hogy harmincezres Puskást akarunk és pitizni, vagy ötvenezrest, ami még egy spanyolok elleni barátságoson se fog megtelni (még a sok Messi mezes műspanyolt beleszámítva sem).

Ja, és hogy miből.