Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Nosztalgia rovat – 1982, Spanyolország (negyedik rész)

2013.07.23. 17:33 maribor

Tisztelt Olvasóink! 

Befejezéséhez érkezik lassan a spanyolországi világbajnokságot bemutató sorozatunk.

Tulajdonképpen két apró részlet maradt nyitva az előző részből.

Az egyik: annak kapcsán, mikor félúton Ausztrália és Új-Zéland között volt a válogatottunk, megtörtént a csoportok beosztása. Ez napra pontosan 1982  január 16-án történt Madridban. Már kielemeztük a saját csoportunkat. Mindezek mellett próbáljuk kicsit strukturáltabban és globálisan nézni ezt. Négy év alatt sok minden változott. Már nem politikai, és valljuk be, nem katonai diktatúrák érdekei vezérelték a sorsolást. Mindezek mellett változott a létszám, a kiírás is, a lebonyolítási szabályzat is. 16 ország helyett először képviselte 24 válogatott a világelitet. Több világrégió több csapatot is indíthatott, mint azt eddig megszoktuk. Tényszerűen Európa egyedül közel annyi helyet kapott, mint az ezt megelőző VB egész összlétszáma. Külön kvótát kapott a CONCACAF régió, 2 csapattal, csakúgy mint az óceániai régió, nekik egy hely jutott, ami Új-Zélandé lett. Ugyebár ők voltak azok, akiket kétszer is legyőztünk idegenben jópár hónappal a VB előtt.

kép8 - A Kiwik kerete.jpg

A Kiwik VB kerete 

 

A CAF, vagyis Afrika, az addigi egy helyett két helyet kapott. Szóval, tele új nevekkel, új színekkel. Először VB résztvevő  Algéria, a Sivatagi Rókák csapata és Kamerun is.

kép3 - Algéria.jpgAlgéria

kép4 - A Szelidíthetetlen Oroszlánok, N'Kono-val, és Millával, a VB előtt.jpg

A Szelidíthetetlen Oroszlánok, N'Kono-val, és Millával, a VB előtt

Az AFC képviseletében pedig Kuwait, akiket hazájukban csak Al-Azraq (a kékek) néven illettek.

kép5 - Al-Azraq, akik maradandót nem tudtak alkotni, csak emlékezeteset, Fahid sejk révén.jpgAl-Azraq, akik maradandót nem tudtak alkotni, csak emlékezeteset, Fahid sejk révén

Itt vannak a már említett új-zélandi kiwik, Wynton Ruferrel, Honduras  H-Bicolorjai (H betű a mezen, ami kék-fehér), valamint El Salvador válogatottja, a teljesen fantáziátlan becenevű La Selecta.

kép1 - Salvador válogatottja a VB előtt.jpgSalvador válogatottja a VB előtt

 

Itt azért, kettejük kapcsán álljunk meg egy pillanatra. A világ labdarúgásnák térképén két igazi Ordító Egérről beszélünk most. De azt tudni kell, hogy az első közös VB fellépésüket megelőzően 13 évvel háború robbant ki a két ország között egy 1969-ben, mely az 1970-s vb-selejtezők kapcsán keletkezett, El Salvador 3:2-re nyert hazai környezetben.

 

Rövid összefoglaló a történtekről

A történethez hozzátartozik, hogy bár a futballháború mindössze száz óráig tartott, az áldozatok száma: több ezer, tízezernél is több a sebesült. Körülbelül ötvenezren vesztették el az otthonukat és a földjüket. Sok falut leromboltak.

A háborút július 18-án tűzszünet, majd az 1980 október 30-án (alig egy évvel a csoportok sorsolása előtt) megkötött békeszerződés zárta le. A háború következtében mindkét ország, de különösen Salvador gazdasága megrendült, amihez hozzájárult, hogy több százezer, Hondurasban élő salvadori volt kénytelen hazamenekülni. 

kép9 - Hondurasban 1982 óta milliókat ölnek a hely TAÓ-ba.jpgHondurasban 1982 óta milliókat ölnek a hely TAÓ-ba

Számunkra kettejük közül El Salvador az érdekes. Pusztán csak élményfokozás gyanánt jó tudni, hogy az ellenünk fellépő csapatban két rekorder is fellépett. Mora kapus a mai napig az a salvadori labdarúgó, aki a legtöbb válogatottsággal rendelkezik, szám szerint 89-cel. A másik rekorder Jorge "Mágico" González, aki a legtöbb gólt szerezte a La Selecta mezében, 41-et. Ellenünk eredménytelen maradt, Mora pedig biztos elgondolkodott az egész addigi pályafutásán.

kép2 - Magico Gonzales bemutatása a korabeli Labdarúgás című szaklapban.jpgMagico Gonzales bemutatása a Labdarúgás című korabeli szaklapban

Aztán itt voltak az 1978 után duplázók, a címvédő argentínok (Mar Del Plata még mindig nagyon fáj!!), a brazilok, Peru, Európából pedig Ausztria, Franciaország, Lengyelország, az NSZK, a Squadra Azzurra és Skócia. Rajtuk túl újra résztvevő volt (ki egy, ki két, ki több VB-t hagyott ki) Chile, Anglia (a selejtezőben vívott idegörlő párharcainkat senki sem feledi, két vereség, de a hihetetlen körbeveréseknek köszönhetően mégis mi mentünk tovább csoportelsőként), Belgium (az EB-dontő vesztesei), a csehszlovákok, az észak-írek, a jugoszlávok, a spanyolok, a Szovjetúnió (akiket pont mi ütöttünk el attól, hogy 1978-ban VB résztvevők lehessenek), és végül nem utolsó sorban mi magunk. Ez lett a 24-es mezőny teljes névsora. Valljuk be, a modern kor labdarúgását illetően nem akármilyen, veretes névsorba kerültünk be, újfent.

Persze, a világ összes háborúját nem keverhetjük ide, például az aktuális VB kapcsán hülyén venné ki magát idehozni a százéves háborút, csakúgy mint mondjuk a II. világháború összes csatáját, hogy a németek kik ellen, de ha már az El Salvador–Honduras duó kapcsán vittünk bele egy kis histórikus couleur locale-t, teljesen kézenfekvő, hogy megemlékezünk a Falkland- (Malvin-) Szigetekért vívott angol-argentín háborúról. Ez az erőfitogtatáson kívül tényleg semmiről nem szólt, csak a pingvinek által teleszart, kopár sziklákról az Atlanti-óceánon.

kép6 - Az értelmetlen háború célszemélyei, az őslakosok. Kowalski, Skipper, Rico és a többiek.jpg Az értelmetlen háború célszemélyei, az őslakosok. Kowalski, Skipper, Rico és a többiek

Igazi aktualitást csak a napra pontos dátumok adnak majd. A sorsolás, mint ugyebár már írtuk, január 16-án zajlott le, a VB maga a június 13-i argentín-belga meccsel kezdődött. A két dátum között – a teljesség igénye nélkül – a következők történtek: 1982 április 2-án Argentína fegyveres erői megszállják a Brit Nemzetközösség által felügyelt pingvin-, és rozmárkolóniát. Sajnálatos módon, az oroszlánfókák és az épp aktuálisan partra vetődött bálnák számáról semmilyen pontos információnk nincs lapzártáig.  Rövid, de heves légicsata után partraszállnak az angolok is, majd ezt követően (figyelem, egy nappal a nyitómeccs után, az argentínok részvételével, két nappal az angolok bilbaói, franciák elleni fellépese előtt) június 14-én kapitulálnak az argentínok.

 

De visszatérve a cikkünk legeléjére, van a másik nyitva hagyott kérdés, a kerethirdetés. Cikksorozatunk előző részében már elmélkedtünk a Kapitány bő, 28-as keretéről. Most nevezzük meg azokat a játékosokat, akik végülis lemaradtak a világbajnokságról, a teljes pályafutás ismertetése nélkül, hisz ők is előbb-utóbb bemutatásra kerülnek az Osztálynaplóban.

Zsiborás Gábor (kapus)

kép10 - Zsiga.jpg

Az az igazság, hogy Mészáros és Katzirz mögött a nagymamám is lehett volna harmadik számú kapus a Mészöly-éra alatt, gyakorlatilag teljesen mindegy volt, ki az. Vetélytársával, a tatabányai Kiss Imrével szemben igazándiból nem tudni, mivel maradt alul. Egyformán épp, hogy nem töltötték be a 25. életévüket, sőt, Zsiga mellett szólt volna, hogy ő már addigra volt válogatott, egész pontosan addigra már egyszer, 1979-ben magára húzhatta a címeres mezt. Más kérdés, hogy Kiss soha nem léphetett pályára, mint válogatott. A méltán népszerű Zsiga ideje több mint 10 évvel később jött volna el. Hogy ez miért nem történt meg? Szomorú történet, mindenki ismeri, aki ezeket a sorokat olvassa.

 

Szántó Gábor (hátvéd)

kép11 - Száncsó.jpg

Szancsó annak ellenére nem utazhatott, hogy a selejtezők felén pályára léphetett, igaz, javarészt csak csereként. Ő csak a védelem jobbszélén volt bevethető, de erre a posztra ott volt Sallai és Martos.

 

Póczik József (középpályás)

kép14 - Póczik József.JPG

Hét válogatott mérkőzéssel a háta mögött maradt ki az utazó keretből. Valójában egy „bűne” volt, mégpedig az ETO. A Győr egészen frenetikus játékának ő volt a karmestere, de ehhez kellett tíz zenész is a pályán. Mészöly pedig döntött addigra már: nem cseréli le a fél keretét, hogy a Verebes-féle játékstílust átvegye, így Póczik utaztatása gyakorlatilag teljesen értelmetlenné vált volna.

 

Hannich Péter (középpályás)

kép13 - Hannich Peti.jpg

Tulajdonképpen szóról szóra ugyanaz igaz őrá is, mint az említett Póczikra.

 

Mucha József (középpályás)

kép12 - Mucha Józsi.JPG

A magyar bajnokikon a középpálya jobb oldalának korlátlan ura volt, több, mint egy évtizeden át. Szívós, harcolós, rakkolós játékos volt, de a sokkal későbbi nevén nevezett posztja alapján inkább a területvédekezésben jeleskedett. A helyén feltűnt Sallai sokkal fiatalabb volt, az meg pont Sala előnyére vált, hogy őt 90 percig rá lehetett állítani az ellenfél klasszikus irányítójának teljes kikapcsolására, ezzel tehermentesítve a védelem jobb oldalát.

 

Kerekes György (csatár)

kép15 - Kerekes Guriga.jpg

A csatárok névsorát elnézve Guriga kiesése annyira nem is meglepő. Hiába volt addigra kétszeres magyar bajnok a Dózsával, Törőék mögött is csak maximum percember lehetett. Ugyanez jutott neki a válogatottban, csak Fazekason és Törőcsiken felül még előtte volt Bodonyi, Szentes és Kiss Laci is, vagy akár a csatársor másik szélén Pölöskei.

 

Az elemzések után pedig következzen a lényeg, végre.

Az első körben az Argentína-Belgium párharcra került sor, utána jött két nappal a csoport másik mérkőzése, a Magyarország-El Salvador.

A VB nyitómeccsén a belgák nyertek a Nou Campban 1:0-ra Ervin Vandenbergh (az előző évi európai aranycipős) lövésével.

 

A gól 2:20-nál látható

Még csak azt sem mondanám, hogy vegyes volt az egész. Alapból az akkori európai átlagember egy európai–dél-amerikai mérkőzésen az európai csapatnak drukkolt. Jó, akadhattak kivételek, mint például ha az ember kedvenc dél-amerikai csapata a brazilok voltak. Generációtól függetlenül az embereknek lehettek kedvenc brazíl játékosai, hosszasan lehetne sorolni a neveket: Garrincha, Pelé, Rivellino, Emerson Leao. Ugyanilyen kivétel lehetett az, ha Európát egy szomszédos, vagy egy kevésbé szimpatikus kelet-európai ország képviselte. De a 82-es argentín-belga mérkőzésen kizárt, hogy volt magyar fodbalszakértő, aki a Gauchóknak drukkolt volna. Az csak egy dolog, hogy Belgium nagyon szimpatikus játékosokkal volt teli, a játékuk pedig kifejezetten szemrevaló volt, és mindannyiunk emlékezetében élt a két évvel azelőtti EB-döntő, ahol „kis” belgák a a „nagy” németektől kaptak ki, megszerettetve ezzel magukat.

kép17 - Maradona szigorú megfigyelés alatt.jpgMaradona szigorú megfigyelés alatt

Az érem másik fele az volt, hogy a négy évvel azelőtt történt dolgok miatt kizárt, hogy épeszű magyar ember az argentínokat szerette volna győztesnek látni a meccs végén. Aztán a fene sem gondolta volna, hogy utólag, a csoport végelszámolásánal mindannyian jobban örültünk volna, ha ez a meccs másképp alakul...

A mi meccsünkön pedig jön az elmondhatatlan. Az ember életében ritkán fordul elő, hogy kedvenc csapata tíz gólt rúg, legfeljebb edzőmeccsen az Ásványráró, az Aparhanti, vagy a Mázasszászvár ellenében. Az meg egészen egyedi, hogy mindezt hazájának válogatottja teszi, ráadásul egy csúcsmegmérettetésen. Az ezzel kapcsolatos rekordokról már megemlékeztünk az Osztáynapló egyik cikkében, Kiss László kapcsán.

 

Összefoglaló eredeti magyar kommentárral

 

A mai napig hátborzonagtó a tudat, hogy láthattam ezt a meccset. Az emberben tudatosult a meccs lefújása után, mennyire nem mindennapi az, hogy minden bejön, és féltucat után is motivált a csapat, nem áll meg. A sikeréhségről és a céltudatosságról szinte mindent elmond, hogy a védő Tóth Jokka is tud gólt rúgni, sőt, a góljainkból négyet a cserejátékosok szereznek. Mindenki fittyet hányt arra, hogy 5:0-nál az ellenfél is tudott egy gólt szerezni....

kép16 - Összességében ennél sokkal könnyebb volt, mint ami a képen tükröződik.jpgÖsszességében sokkal könnyebb volt, mint ami ezen a képen tükröződik

 A következő körben három nappal később előbb a magyar-argentín, másnap a belga-salvadori meccs következett. Magam nagyon tartottam az argentínok elleni meccstől. Pavlov kutyájaként elég volt az „argentín” nevet hallani, vagy elég volt a kék-fehér csíkos mezre gondolni és abban a pillanatban érezte az ember az epe ízét a torkában. Nézve a névsort, nem sok változás van 1978-hoz képest. Itt Fillol, Tarantini, Ardiles, Pasarella, Bertoni, Kempes, még sorolni is borzalmas, mindazt figyelembe véve, hogy Maradonával egészül ki a díszes kompánia. Nálunk is vannak négy évvel ezelőtti nevek, Martos, Nyilasi, Bálint, a padon Fazekas is. Még szerencse, hogy Törőcsik nincs is nevezve. Apropó, Törőcsik. Mindezek mellett, hogy okunk is lett volna duzzadni az önbizalomtól az előző meccsünket illetően, már ami a támadó potenciálunkat illeti, Mészöly valami hihetelen defenzív és destruktív felálással és taktikával küldte fel a pályára a csapatot. Az embernek deja vu érzése volt a bukaresti selejtező meccsel kapcsolatban. Egész elképesztő, hogy hét védővel állt fel a csapat. Utólag, mindent egybevetve összeáll a kép és már semmi sem meglepő.

 

Az argentínok elleni meccs összefoglalója

Eszemben sincs Sallaira verni az egészet, de szánalmas volt, hogy Iordanescu, Tom Lund és Keegan célirányos semlegesítése után mennyire nem tudott Maradonával mit kezdeni. Szó szerint igazi macska-egér harc volt. Tisztán emlékszem, volt egy olyan pont a második félidőben, az Isteni Diego felfűzte Salát, labdával is sokkal gyorsabb volt, mint védője. És amikor már méterekkel távolabb járt, futás közben lelassított, hátranézett és mosolyogva mutogatott Sallainak, hogy na, gyere már. Én addig még nem láttam magyar válogatottat ennyire szánalmasan alárendelt szerepben játszani. Semmivel nem volt kisebb a különbség a két csapat között, mint maga Maradona és Sallai között. 90 percig az történt, amit a Gauchók akartak. Kevesebb, mint fél óra alatt tulajdonképpen már el is döntötték a mérkőzést Bertoni (már megint ő...) és Maradona révén. Aztán a második félidő középső harmadában 5 perc alatt újabb két gól, megint Maradona, csak ezúttal a kis Osvaldóval kombóban. Pölöskei távoli lövése már csak a szépségtapasz volt.

kép18 - Ardiles, mint kés a vajon.jpgArdiles, mint kés a vajon

Következő nap jött a Belgium-Salvador. Az ember matekozik, de jó lenne, ha a derék közép-amerikaiak kibekkelnék a 0:0-t. Alig három helyen változik a kezdőcsapatuk az ellenünk felállóhoz képest, ráadásul kissé védekezőbb, nem annyira nyíltsisakos harcmodorban a belgák ellen, mint ellenünk. Edzői húzás, három csatár helyett csak kettővel rohamoznak, azt is nagyon szolídan. Ludo Coeck révén alig negyedóra után betalálnak a belgák, Mora kapott ellenünk tizet, de ezt ennél a távoli lövésnél sikerült überelnie...

 

Coeck bomba, Mora lepke

s a második félidő elején kis híján csoda történt, de Magico Gonzales az évszázad helyzetét kihagyja. De innentől kezdve akár a kapukat is elvihették volna a pályamunkások, az észak-ír Moffat bírón és a nézőkön kivül ezt a kutya nem vette volna észre. Salvador kihozta magából a maximumot, Belgium meg páholyból várta a lefújást. Volt okuk somolyogni, egyedül nekik volt 2 győzelmük a csoportban.

 

És újabb három nap elteltével sorsdöntő meccset vív válogatottunk a belgákkal. Csak a győzelem elfogadható, hogy pontban beérjük ellenfelünket, mert prognosztizálható volt, Maradonáék ütik Salvadort. Mészöly újra taktikát vált, hisz támadnunk kell, gólt kell szereznünk. Kikerül a csapatból Sallai, helyén Müller Sanyi kezd, aki nem csak rombolni és labdát szerezni képes, hanem labdákat osztani. A védelem tengelyében Kerekes Attila foglalja el Bálint posztját (ennek lesz még jelentősége), visszakerül Törőcsik, sőt a Fazekas-Törőcsik-Kiss csatársor mögött a vérbeli balszélső Pölöskei is szerepet kap a középpályán. Ezeknek megfelelően uraljuk a középpályát, a védelem nem tűnik lyukasnak, bár a belgák is el-eljutnak Bubu kapujáig, aki sokkal magabiztosabb, mint pár nappal korábban, az argentínok ellen.

Csatáraink pedig látványos támadásokat vezetnek, jól tartják meg elől a fellőtt labdákat. Előbb Kapa kapott egy kiugratást, ami, sajnos picit magas volt, ezért elügyetlenkedte a helyzetet a kapu előterében, később Varga Kacsa távoli bombája dolgoztatta meg Pfaffot, majd Kiss Laci tiszta helyzetben fejelhetett, de ahelyett, hogy megkérdezte volna a derék Jean-Mariet, hová kéri, a labda szinte kiszállt a stadionból. Mígnem közel 30 perc játék után megtörténik, amire vártunk. Törőcsik szerez labdát a belga tizenhatos előterében, cselezni próbál, majd kiugratni Pölöskeit. Üggyel-bajjal lefülelik, Varga érkezik a lecsorgó labdára, átrobog a pirosak védővonalán és senkitől sem zavartatva 11-12 méterről védhetetlen lövést ragaszt ballal a kapu jobb oldalába. Ez az, most kéne lefújni! Csak van hátra több, mint 60 perc...

KS_1982_I_02_0053-19820622 (1).jpgVarga Kacsa jól eltalált bombája utat talál a belga kapuba

Szórványos helyzetek mindkét oldalon, akár a magyar, akár a belga csapat szerezhetett volna gólt. Hanem aztán a 67. percben az ember nem hisz a szemének. Törőcsik rajzol egy mesés átadást Fazekas elé, egyedül viszi a kapura, a kifutó Pfaff meg 18 méterre a kaputól, nincs rá jobb szó, egész egyszerűen legázolja a csatárunkat. Jutalma meg csak egy sárgalap... és ezek után következik az, amit soha nem felejt el, aki látta. A 76. percben Ceulemans kap egy labdát a saját térfelén. A felezővonalnál átfűzi magát két emberen is. Ami rögvest ezután történik, azt én tanítanám rosszpéldaként, ha edző lennék. A meglendülő belgát szerelhetné Csongrádi először. Majd amikor szemlátomást nem tud ellenfelével mit kezdeni, meggondolja magát és visszahúzza a lábát. Nos, leírom, mert 31 éve vallom: abban a szituációban mást nem lehetett volna tenni, csak akkorát rúgni Ceulemansba, amekkorát csak lehet. Repüljön föl a lelátóra, álljon földkörüli pályára szkafander nélkül. De nem ez történik. A helyzet jóra fordulni látszik, mert a megtermett birodalmi lépegető ügyetlenül elkezd csetleni-botlani futtában, a labda elpattan tőle (Vitray szerint hosszan szöktette magát), és érkezik a már fentebb említett békéscsabai Kerekes Attila. Aki egész egyszerűen nem a labdára fut, hanem időre és átrobog a labda és Cuelemans lába fölött. A labda bejön középre, egyedül találja Czerniatynskit, aki senkitől sem zavartatva a kapu jobb alsó sarkába perdít. Mészáros Bubu mozdulata szintén érthetetlen, elpaskol a labda felett.

 

A belga-magyar összefoglalója

A végén még egy Fazekas és egy Vandenbergh helyzet a két kapu előtt és kész. Ennyi volt. A továbbjutásunkhoz az kéne, hogy másnap Salvador megverje Argentínát. Hát megsúgom, nem ez történik. Egy sárgákkal tarkított mérkőzésen Pasarella és Bertoni góljaival simán verik El Salvador fiait. Számunkra ezzel ért véget az 1982-es spanyolországi labdarúgó világbajnokság.

 

Nemsokára újra jövünk, ezúttal már tényleg a befejező résszel. Szó lesz a többi csoport meccseiről, illetve a második csoportkörökről és azok továbbjutóiról. Ezen kivül a VB még tartogatott pár váratlan eseményt, melyekre mind igyekszünk majd sort keríteni.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr595416682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Feyyaz 2013.07.24. 18:38:05

Helló Maribor!

Nagyon köszönöm,hogy megírtad! Nagyon vártam már! :)
Remek lett,és ebben is vannak olyan részletek,melyeket én nem is tudtam!
A Falkland-háborúval kapcsolatban arra emlékszem,hogy emiatt Osvaldo Ardiles eljött a Tottenhamből,és egy évig Párizsban játszott. Tudtommal a bátyja gépét lelőtték az angolok.
Hannich Péterről már írtam a múltkor:annyira megbántódott a kimaradáson,hogy elutazott nyaralni,és tévén sem nézte a VB-t!
Nagyon jól mondod! A nyitómeccsen mindannyian a Vörös Ördögöknek drukkoltunk! (Bizony,eredetileg a belga válogatott volt a „Vörös Ördögök”,nem a MU!) Szerintem minden magyar drukker kimondottan utálta az argentinokat akkoriban,'78 miatt.
A 10-1 pedig 10-1!:) Minden gól után térden csúszás rövidnadrágban a képernyőig,a szoba túlsó sarkából.
Sallai azt mondta a Maradonával való párharcáról,hogy Diego végig rengeteg apró szabálytalanságot követett el ellene (csipés,szúrás,karmolás). Mészöly szerint az volt a meccs leglehangolóbb élménye számára,hogy negyedórával a vége előtt Nyilasi állandóan szaladgált ki az oldalvonalhoz: Hány perc van még hátra? Hány perc van még hátra?
A belga-magyarra visszagondolva engem nem a büntetlenül hagyott Fazekas-letarolás akaszt ki mindig,hanem az a Kiss Laci fejes! Ha ez egy sima NB I-es meccs,100-ból 100-szor befejeli!
Azt pedig végképp szerettem volna megtudni azóta is,hogy Vitray miért kiáltott olyan diadalmasan”Gól”-t Czerniatynski lövésénél?? Igaz,utána rögtön korrigált: (Jajj,gól,Jajj gól),de akkor is!
Na,szóval bőgtem a végén. De nem ez volt az első,már tavasszal,az osztrákok elleni 2-3 után is bőgtem. :)
2007-ben meg volt alkalmam fél órát beszélgetni Garaba Imrével,és ő elmondta,hogy ők épp ugyanúgy bőgtek az öltözőben.

Üdv és helló!

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2013.07.24. 19:12:23

@Feyyaz: Ossie Ardiles tényleg kihagyott egy évet, de aztán visszatért és máig szeretettel emlékeznek rá a Spursnél. Pár évet még edzősködött is Angliában a kilencvenes évek elején.

maribor 2013.07.24. 23:59:59

@Feyyaz: Tőled külön elnézést a késlekedésért!!
Kiss laci mellett nézd meg Nyíl fejesét is....
Én már 4 évvel korábban kisírtam magam 78-ban, meg a Bilbaon....

Fradista Utazó · https://rajnaikozepkor.blog.hu/ 2013.07.25. 07:34:13

Én '82-ben már éltem, de még kisgyerek voltam. Emlékszem a 10-1-es meccs első félidejét láttam, de a szünetben el kellett mennem aludni.
Szóval igazán nosztalgiát számomra a '82-es VB nem jelent (a '78-as meg végképp nem, arra egyáltalán nem emlékszem), de érdeklődéssel olvastam, köszönjük.

maribor 2013.07.25. 20:43:18

@Fradista Utazó: Ugyan, én köszönöm, hogy megírhattam Nektek/Magunknak!
süti beállítások módosítása