Nemhogy Dunát, hanem egyenesen már óceánt lehetne rekeszteni azokkal a soha semmit fel nem mutató „szakemberekkel”, akik hosszú évek (sőt, a különös kegyben részesültek már hosszú évtizedek) óta vidáman lubickolnak a magyar labdarúgás egyre melegebb és egyre büdösebb pocsolyájában. A csehországi U21-es Európa-bajnokságra kvalifikáló sorozat első két mérkőzése után még jelen sorok írója is optimistán tekintett a jövőbe, a ma este a Bozsik Stadionban elszenvedett albánok elleni 2-0-ás gyalázat után azonban már az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a közvetlen utánpótlás szekere is menthetetlenül megfeneklett a mindent felemésztő förtelmes posványban.
Minősíthetetlen és kilátástalan játékkal, hazai pályán sikerült vereséget szenvednünk attól a jó nevű albán válogatottól, amelyik eddig szerzett pont nélkül kullogott a selejtezőcsoport utolsó helyén, és amelyik az elmúlt két évben ebben a korosztályban egyetlenegy árva mérkőzést sem nyert meg. És könyörgöm, most senki se jöjjön azzal, hogy az eddigi nulla pontjuk csalóka volt, a válogatottjuk valójában egy roppant masszív és végtelenül veszélyes ellenfél, akik ellen senki sem mehet biztosra. Senki se mondjon ilyeneket, mert már elegünk van abból, hogy folyamatosan csak gügyörészve simogatjuk a szart. Mondjuk már ki végre, hogy ez egy értékelhetetlen produkció volt egy értékelhetetlen ellenfél ellen, és egyúttal bízzunk abban, hogy ebből aztán az illetékesek majd levonják végre a megfelelő következtetéseket. Természetesen ennek ellenére leginkább abban kell biztosnak lennünk, hogy mindentől függetlenül ezután is ugyanúgy megy tovább minden a régiben.
„Az volt az elképzelés, hogy nálunk legyen labda, de minden labda, amit megpróbáltunk feljuttatni, rögtön jött is vissza. Nem jutott el azokhoz a labda, akiknek az az erénye, hogy meg tudják biztonsággal tartani."
(Róth Antal, a magyar válogatott szövetségi edzője a mérkőzést követően)
Egy valamirevaló szövetség valamirevaló alkalmazottja egy ilyen fiaskó után azonnal lemond a pozíciójáról, és hosszabb időre önkéntesen vonul pihenőre a labdarúgás körforgásából. Ennek ellenére ezen sorok írásakor még nincsen arról információnk, hogy a PMSC és a Feyenoord korábbi népszerű, 29-szeres válogatott labdarúgója, akit kétszer választottak az Év Labdarúgójának, a minimális önkritikát gyakorolva lemondott volna a megmagyarázhatatlanul hosszú ideje betöltött pozíciójáról. Jelenleg az tűnik valószínűnek, hogy az egykori kiváló hátvéd jövő hétfőn Grazban is a kispad közvetlen közelében álldogálhatja végig néma csendben, rezzenéstelen arccal és mindenféle taktikai utasítás nélkül a soron következő EB-selejtezőt is.
Itt és most ugyanis nem csak azzal kell foglalkoznunk, hogy miért ebben az összeállításban és ezzel a taktikával lépett pályára az U21-es magyar labdarúgó-válogatott. Itt és most nem azon kell töprengenünk, hogy ki és miért tartja Jova Leventét a korosztály első számú kapusának, és nem is az a legfontosabb kérdés, hogy a magyar szinten agyonsztárolt Kovács, Kleinheisler vagy Radó névre hallgató fiatalemberek miért nyújtanak tökéletesen súlytalan és semmitmondó produkciót egy nemzetközi szinten az erősen "futottak még" kategóriába tartozó albán válogatott ellen.
Itt és most az a legfőbb kérdés, hogy a Nagy Magyar Edzőkeringő emblematikus szereplői meddig ronthatják még tovább az amúgy is áporodott és egészségtelen levegőt a magyar labdarúgásban? Meddig lóghatnak még bele tökig a húsosfazékba, meddig maradhatnak még a tűz közvetlen közelében, és meddig árthatnak még tovább? Meddig vészelhetnek át minden vihart, minden megaláztatást és minden szégyent? Mikor jön végre egy vezető, aki egyszer jó hangosan és érthetően kimondja: "Belőletek már elég volt! Számtalanszor megkaptátok már az esélyt, mégsem tudtatok élni vele, ezért most már félre kell állnotok! És senkit sem érdekel, hogy a kis egyéni pecsenyétek esetleg nem tud tovább süldögélni, mert itt már ennél jóval magasabb érdekekről van szó!" Meddig lehet még bizonyos módokon pozíciókat, illetve csapattagságokat szerezni? Meddig lehet még leszólni, lenézni, kigúnyolni és kirekeszteni a független, önös érdek nélkül tenni akaró igazi szakembereket?
A kérdések természetesen költőiek. Elvesztettünk egy újabb sorsdöntő mérkőzést, ezzel aztán a továbbjutási esélyeink végérvényesen elúsztak. De hát persze semmi baj nem történt, a fiúk becsületesen dolgoztak, mindent megtettek a sikerért, de hát mit tehetünk, az eddig méltatlanul alulértékelt ellenfél ma egyszerűen jobb volt. Semmi baj nincsen, így aztán nincs szükség elemzésre, számonkérésre, a tanulságok levonására sem. Minden rendben van, van itten kérem fejlődés és a helyes úton járunk, hiszen a mérkőzést a helyszínen megtekintő miniszterelnök is hallhatta a kétgólos hátránynál a szurkolók által skandált rigmust:
„Jobban teljesít, jobban teljesít, Magyarország jobban teljesít!”
Nekünk, szurkolónknak persze ismét kevesebb egy álommal. De hát őszintén: ugyan ki is foglalkozik velünk?
PS:
Róth korábbi (bal)sikereiről itt olvashat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
andris89 2013.11.14. 23:22:07
pontosabban csak velünk foglalkozik.
kamerarendszer,fotópuska,regisztráció,szájzár,kétmillió.
ehhez értenek,a futballhoz nem.
és az a baj,hogy olyan régóta születnek az ehhez hasonló témájú és hangvételű cikkek,de nem történik semmi.
pontosan azért,mert a kritikus hangvételű szurkolókat már régen elűzték a stadionokból,a maradékot meg most próbálják.
dögöljenek meg.
Emi2 2013.11.14. 23:25:10
Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2013.11.14. 23:29:33
sportgeza.hu/futball/2013/11/13/tiz_ev_eleg_volt_az_izlandi_futballcsodahoz/
miller draft 2013.11.14. 23:58:35
sporttárs 2013.11.15. 10:12:58
De jelenleg még az ilyen edzők sincsenek sehol.
És hát bizony számomra nem mellékes, az itthon már sztárként kezelt ifjú titánok miért ennyire semmik egy Albánia ellen?
Ajánlott bejegyzések: