1951. november 8-án született Gujdár Sándor, a SZEOL AK, a Bp. Honvéd és a magyar labdarúgó válogatott egykori kapusa.
Szentesen született, tízévesen lett igazolt játékosa szülővárosának csapatának, a Kinizsinek. Speciális módon egyidőben lett a szentesi kölyökcsapat mezőnyjátékosa és a helybeli, hasonló korosztályú vízilabdacsapat kapusa s mivel a labdarúgásban több fantáziát látott, a víz helyett a gyepet választotta. Igaz, eleinte meg sem fordult a fejében, hogy a „szárazföldön" is kapus lesz, sőt büszke volt labdaügyességére és arra, hogy már nyolcévesen ezret tudott dekázni.
Annak idején úgy lettem kapus, hogy fiatal koromban egy edzés közben itt a Kinizsi-pályán megsérült a hálóőr, hátraküldtek, majd ott ragadtam, mert jöttek a sikerek.
Tizenkilenc évesen igazolta le a SZEOL AK miután Szegedre került főiskolára. Itt csak "gyere, fiam, ha már a városba kerültél, kipróbálhatod magadat" alapon kezdte, negyedik kapusként. A mondat akkori edzőjétől, az 1938-as labdarúgó világbajnokság ezüstérmesétől, Szűcs Györgytől hangzott el.
Ha Szegeden nincs minden januárban a klubon belül egy hagyományos nősök-nőtlenek meccs, nem tudom, meddig kellett volna várnom... Mivel a kapusok között egyedül én voltam nőtlen, nem védhetett más...
Egy éven belül Gujdár volt az első számú kapus.
A Tisza-parti metropolisban az öregek azt mondták, hogy Tóth Gyuri óta nem örültek annyira fiatal kapuvédőnek, mint ennek a 21 esztendős Gujdár gyereknek.
Megbízható és kiváló teljesítményének is köszönhetően alapembere volt a Bundzsák Dezső irányította 1971/72-es szezonban a másodosztályt megnyerő kék-fekete alakulatnak.
Az első NB I-es idényben leginkább a szereplésének köszönhető, hogy az első osztályhoz nem túl acélos szegediek, hajszál híján, de bentmaradtak.
A Népsport osztályzatai alapján az abszolút rangsorban - tehát nem csak a kapusok között - a tízedik helyen végzett. Következő évben már ő sem tudott segíteni, menthetetlenül és vita nélkül esett ki a SZEOL. Addigra viszont letette névjegyét.
Sportpályafutásom döntő szakaszának tekintettem a Szegeden töltött éveket. Fiatalon olyan csapatba kerültem, amely a mérkőzések zömében védekezett, s a kapus állandó munkában volt. Ebben a pergőtűzben edződtem, fejlődtem - és tűntem ki, viszonylag hamar. Mindent ösztönösen kellett csinálnom, olyat, hogy kapusedzés, vagy kapusedző, a Honvédban láttam először…
Kapóra jött a dr. Lakat Károly vezette Budapesti Honvédnak. A Honvéd akkoriban nem kis kapusgondokkal küzdött. Bicskeit, többedmagával nemrég tanácsolták el a klubtól, az egykori ifjúsági válogatott Lévay Tibor nem váltotta be a reményeket, azon a nyáron került Csepelre, az akkori ifjúsági válogatott Pajerra pedig még nem lehetett csapatot alapozni.
Remekül élt a lehetőséggel és jól sáfárkodott képességeivel. Rögtön az első idényétől kirobbanthatatlanná vált. Kilenc szezon alatt 246 alkalommal védett a piros-fehéreknél.
...ősszel pedig az első kettős rangadóján az Újpesti Dózsa ellen egy lövést üt szögletre
1976 telén a tavaszi alapozáskor...
...ősszel Székesfehérváron már magához ölelte a labdát egy távoli lövés után, Tieber az utolsó pillanatban lefékez előtte
...ősszel parádézott, itt épp a Ferencváros elleni 1:1-en három remekbeszabott mozdulata. A képeken feltűnik Garaba Imre is, akinek ezen a mérkőzésen volt a bemutatkozása
Egy-egy magyar bajnoki címet, bajnoki bronzérmet és Magyar Kupa (MNK) győzelmet, valamit két bajnoki ezüstérmet szerzett a Honvéd kapusaként. Tagja volt az Ajaxot is kiverő, az UEFA kupa-negyeddöntőig jutó csapatnak.
Valami leírhatatlan, milyen volt az 1980-as esztendő, amikor a Honvéd huszonöt év után ismét bajnokságot nyert. A csapat fiataljai, Nagy Anti, Garaba Imi, Esterházy Marci felett tulajdonképpen én „apáskodtam", és az ilyesmi mély nyomokat hagy az emberben.
A szurkolók vállán ünnepelte a bajnoki címet
Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai.
1974-ben a B-csapatban kapott helyett a szavazatok alapján: Gujdár - Kelemen, Salamon, Horváth, Czeczeli, Megyesi - Dunai III., Kocsis L., Zámbó - Pusztai, Bene, Hauzer. Posztján Kovács László előzte meg. Érdekesség, hogy Népsport is őt jelölte az év kapusának az 1974-es (tavasz, SZEOL+ősz, Bp. Honvéd)) osztályzatok alapján.
1974-ben a Bp. Honvéd kapusaként Székesfehérváron Wollek elől üti ki a labdát, Kelemen a kapufánál biztosít
1977/78 legjobbjai: Gujdár - Török, Kocsis, Kereki, Tóth J. - Nyilasi, Pintér, Pásztor - Fazekas, Törőcsik, Fekete.
A Képes Sport Ön tizenegye szavazásán a szurkolók is beválasztották az év csapatába. 1977 közönségcsapata: Gujdár - Török, Kocsis, Kereki, Tóth J. - Nyilasi, Pintér, Zombori - Fazekas, Törőcsik, Váradi.
1982-ben Görögországba igazolt az Arisz Szaloniki együtteséhez.
Először úgy volt, hogy Belgiumba, a Beverenbe megyek. Jean-Marie Pfaff akkor szerződött el onnan a Bayern Münchenbe, a belgák hívtak, de jelezték, hogy még gondolkodnak azon, engem szerződtessenek-e, vagy egy másik külföldit, aki egyébként mezőnyjátékos volt. Mivel időközben jelentkezett az Arisz, nem töprengtem, inkább igent mondtam a görögöknek.
Egy győztes meccs után
Első szezonjában a legjobb idegenlégiósnak választották, a bajnokságban ő kapta a legkevesebb gólt, mindössze huszonegyet (az első félszezonban hetet!!).
Második szezonjában, 1983 augusztus 23-án egy edzőtáborozás alatt saját játékostársával ütközött és olyan súlyos koponya- és agyhártya sérülést szenvedett, amely majdnem az életébe került, harminchárom évesen tulajdonképpen abbahagyta a futballt.
Florinában, az albán határ mellett edzőtáboroztunk, ez volt az utolsó nap volt, alig éltek már a játékosok. Azt hozzá kell tenni, hogy sokkal keményebb edzések voltak, mint itthon, elképesztően embert próbáló volt az összetartás. Ólommellényben kellett felfelé futni az emelkedőn, a játékosok a teljes kimerültség határán voltak. Egymás elleni játék közben kivetődtem, a srác (Babisz Doulgerakisz) pedig már nem tudott felugrani, fejbe rúgott. Homlokcsonttörés, agyhártyaszakadás lett a vége. Az orromon folyt az agyvíz, azonnal kórházba vittek. Az engem operáló professzor éppen akkoriban jött haza Amerikából, és a legmodernebb technológiát is hazahozta magával, ez volt a nagy szerencsém…
Lábadozás közben
Magyar léptékkel elképzelhetetlen, milyen népszerű volt a szurkolók között. Sőt, a mai napig az, a klublegendák között tartják számon, ami egy idény után és több évtized távlatából egyáltalán nem elhanyagolható tény.
A balesetem után egyszerűen örültem, hogy élek, bár egy ideig aggódtam a pénzem miatt is. Ugyanis éppen akkor kellett volna kapnom a klub vezetőitől húszezer márkát, ám amikor bejöttek hozzám a kórházba látogatóba, és látták, milyen állapotban vagyok, a reakcióikból tudtam, keresztet vethetek a pénzre. Amikor rákérdeztem, hímeztek-hámoztak, azt mondták, most éppen nincs, és nagyjából le is mondtam róla. Ám a szurkolók is bejöttek meglátogatni, megkérdezték, van-e valamilyen problémám, én meg elmondtam nekik azt, hogy nem kaptam meg a pénzem. Na, ők aztán szó szerint rátörték az ajtót az elnökre, aki másnap hozta is a húszezer márkát.
Pályára legközelebb akkor lépett, amikor 1985 júliusában a Bp. Honvéd búcsúmeccset rendezett számára is.
Akkor jött rá, elmúlt a félelem, így újra belevágott - már a Bp. honvéd kapusedzőjeként - és egy osztrák alacsonyabb osztályú csapathoz, az Ostbahn Elfhez igazolt, ahol egykori klub- és válogatottbeli csapattársával, Kocsis Istvánnal játszott együtt. Végül, közel negyven évesen, a BLASZ I. osztályban szereplő Kinizsi Sörgyár csapatában fejezte be aktív labdarúgó-pályafutását.
1977/78-ban 511, 1979/80-ban pedig 501 percig nem kapott gólt, ezzel a két mutatójával a magyar kapusok "góltalansági" rekord örök ranglistáján előkelő helyet foglal el.
1974-ben tagja volt az utánpótlás (U21) EB-t nyerő magyar csapatnak (Mészáros Ferenc vitte a prímet kapusposzton).
1974-ben az utánpótlás válogatott kapusaként...
Két évvel később az U23-as kontinens seregszemlén pedig az ezüstérem megszerzésében vállalt oroszlánrészt.
A jugoszlávok elleni győztes negyeddöntő előtt az Üllői úti stadionban a kezdőcsapatban Bálint László és Rab Tibor között
1976 és 1979 között a magyar labdarúgó válogatottban 25 alkalommal lépett pályára, szerintem sokkal több volt benne, túl hamar írták le.
A másnapi Népsport így értékelte az újonc teljesítményét: Nem volt túlságosan nehéz dolga, de néhány labda lehúzásával, ügyes helyezkedésével, gyors vetődésével így is bizonyíthatta jó formáját.
1977 márciusában Alicantéban, a nyolcadikon, a spanyolok elleni barátságos találkozó előtt a kezdőcsapatban Zombori Sándor és Tóth József között...
...ősszel Tatán bemelegít...
1978 januárjában az MLSZ és a Magyar Rádió szervezésben a Körcsarnokban nyílt nap keretében találkozhattak a szurkolók az argentínai labdarúgó-világbajnokságra készülő válogatottal. Neki a Szoborparkban rúghattak büntetőt az arra vállalkozók...
Szerepelt az 1978-as argentínai labdarúgó világbajnokságon, két csoportmeccsen védett.
Baróti Lajos bizonyítványa róla a VB előtt: Csendes, megbízható, szorgalmas, lelkiismeretes kapus. Stabil válogatott kapus lett 1977-ben. Akarása nem maradt eredmény nélkül, nagyon sokat javult a beívelt labdák megszerzésében, a kifutásokban. Javítanivaló még mindig van megindulásaiban, nem jó ritmusban jön ki. Előbbre lépését jelentheti, ha a labda játékba hozásában is javul. Nem mindig a legjobb megoldást választja, sokáig tartja a labdát és utána rákényszerül a hosszú kirúgásokra. Ez nem mindig Jár kellő eredménnyel, mert elől nincs jólfejelő csatárunk.
...a válogatott szempontjából balul sikerült landersheimi műfüves edzőtáborban...
Nem látszott különösebben veszélyesnek az ügy... Hasonló, szabadrúgás előtti szituációt milliónyit éltem már át a kapuban, akkor sem voltam izgatottabb a megszokottnál. Arra emlékszem csupán, hogy akkor láttam meg a labdát, amikor már a közvetlen közelembe ért. Egy nagyon gyors reflexmozdulatra maradt csupán idő, birtokba venni azonban nem tudtam. A futball, persze, kegyetlenül igazságtalan játék, hiszen, ha akkor valamelyik magyar védő gyorsabban kapcsol, s ő ér előbb oda, ma senki sem emlékszik arra, hogy azon a mérkőzésen volt egy szabadrúgás... A filmeken láttam én is, hogy a lövés pillanatában Török Peti kiugrott a sorfalból, az ő helyénjött el a labda, a rámrohanó Luque és Housemann mellett pedig Törőcsik és Nyilasi állt csupán. Védő - egy szál sem...
...Mar del Platában, a huszonegyediken a franciák ellen a kezdőcsapatban balról a második Kereki Zoltán és Bálint László között...
- Megviselte a VB-kudarc?
- Nagyon. Amikor hazajöttünk Bolíviából, a Ferihegyen felejthetetlen ünneplésben volt részünk. Engem az emberek a vállukon vittek a gépkocsimig. Aztán Argentína után néhányan még a köszönésemet is alig fogadták. Idegileg kiborultam, elfásultam, de néhány nap után elhatároztam, hogy talpraállok.
- Hitt a VB-sikerben?
- Nem. Már London után többen is szóvá tettük, hogy hiába készülünk lelkiismeretesen, hiányoznak a mérkőzések! Korán befejeződött a a bajnokság, a portya-tervek nem sikerültek. Másfél hónapon át csak tréningeztünk. Aztán sejtettem azt is, hogy az argentinokat és az olaszokat aligha tudjuk megelőzni, hiszen többet tudnak, mint mi, s bevétel szempontjából is fontos volt, hogy tovább kerüljenek, ők jelentették a kasszasikert!
...a válogatott őszi keretében az álló sor jobbszélén. Ő volt az egyik (Bálint, Kereki, Martos, Pintér és Várady társaságában), aki Kovács Ferencnél "túlélte" a VB-t...
...szeptemberben a huszonkettediken Helsinkiben a finnek elleni EB-selejtezőn a kezdőcsapatban, jobbról a második Tatár György és Bálint László között...
...és az utolsón, a huszonötödiken a bécsi Práterben az Ausztria elleni barátságos találkozó lefújása után Konciliával cserél mezt
A 25 válogatott találkozójából 21-szer Baróti Lajosnál léphetett pályára.
A görögországi sérülését követő felépülése után a Honvéd kapusedzője lett, első tanítványai Andrusch József és Menyhárt Kálmán voltak.
...mégiscsak akkor volt az elmúlt öt esztendőben a legboldogabb, amikor Andrusch azon a varázslatos rotterdami estén a hollandok elleni győzelem főszereplőjévé lépett elő. Amikor Rijkaard három méterről (!!) fejelte a jobb sarokra a labdát, otthon a fotelban ülve, a már-már öröknyugdíjasnak hitt feltételesreflexek irányították a mozgását, együtt vetődött Andrusch-sal a jobbalsó sarok irányába.
Azt a sorsdöntő labdát együtt védték ki.
Andrusch Rotterdamban, edzője, Gujdár Sándor egy lakótelepi lakás foteljában. De kivédtek és - befutottak! Andrusch látványosabban és visszhangosabban, Gujdár egy szűk szakmai közeg, no meg elsősorban önmaga előtt!
Az edzőség mellett egy igen közismert és közkedvelt görögbüfét nyitott az Örs vezér terén, a mostani Árkád üzletház helyén. Ő árult először gyrost Magyarországon.
1985-ben a görögbüfé előtt...
1993 és 1997 között pedig már kapusedző és pályaedző is volt egyben.
Előbb a Dimitrije Davidovics-féle stábban 1994-ben...
Egy évvel ezután az NB III-as Kistarcsán dolgozott, először, mint vezetőedző, majd a következő idényben a Tiszakécske szakmai igazgatója lett. Az évezred utolsó esztendejében jutott a csúcsra, az élvonalbeli Vác szakvezetője lett, előbb Adi Jánossal kettesben, majd egyedül. Igaz, ez a csapat már csak a bajnoki sorsolás szerint volt élvonalbeli, hiszen a keret szinte kizárólag ifjúsági és junior korú labdarúgókból állt, így aztán a csapat kiesése nem is volt meglepetés.
Az edzősködés mellett több üzleti vállalkozása is volt, de a labdarúgástól sosem távolodott el. Volt Détári Lajos mellett pályaedző Szombathelyen.
A Lombard FC-Haladás edzői stábjában Détári Lajos vezetőedző és Hegedűs Péter kapusedző között
A Haladásnál Détári távozása után rövid ideig vezetőedzőként is dolgozott. Öt mérkőzés után menesztették (helyesebben első körben gyors megoldásként csak öt találkozóról szólt a megállapodás, amit végül nem újítottak meg) egy, a ZTE-től elszenvedett 4:0-ás vereség után, ami Szombathelyen egy szentségtöréssel ért fel mindig is. A sors fintora, hogy utódja a zalaegerszegiek frissen menesztett edzője, Bozsik Péter lett, ő pályaedzőként folytatta mellette.
Mikor Martti Kuusela, akivel régebben dolgozott a Honvédnál, az Arisznál kapott szerződést, magával vitte pálya- és kapus edzőnek. Később volt kapus- és pályaedző Détári hívására Sopronban is.
1993-ban többedmagával indult az MLSZ elnöki posztjáért, de a szavazásnál dr. Laczkó Mihály lett a befutó. Közel egy évtizedig volt MLSZ-ellenőr az NB I-ben, NB II-ben, NB III-ban.
Ezután budapesti amatőr kiscsapatoknál dolgozott utánpótlás kapusedzőként.
Egyik csapata az Olympiakosz Budapest Futball Akadémia volt, ahol kapuspalántákkal foglalkozott
Feleségével végül leköltöztek Balatonfüredre, ahol egy vendégházat működtetnek. Szabadidejében itt is kapus utánpótlás neveléssel foglalkozik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Ajánlott bejegyzések: