1957. január 23-án született Hlagyvik Gábor, a Rába ETO egykori védőjátékosa.

A győriek egykori népszerű és közkedvelt Latyija saját nevelésű játékosa volt az ETO-nak. De kalandos út vezetett odáig, hogy a felnőtt csapat mezét magára húzhassa. A legkézenfekvőbb volt, hogy őt magát kérdezzük meg a kezdetekről. Erről ő így emlékezett vissza megkeresésünkre:

"Győrben, a Gyárvárosban születtem és a régi ETO pálya meg a házunk közt szinte csak a Vásár tér volt. Mi ott nőttünk fel. A kölyökcsapatban kezdtem és 1973-ban már a fakóban játszottam (fakónak az akkori NB I-es tartalékbajnokságot hívták), bajnokságot is nyertünk. 1974-ben létrehoztak egy utánpótlás keretet azok számára, akik már kiöregedtek az ifiből, de nem szerették volna, hogy eligazoljanak. Dombos Peti bácsi volt itt a mesterünk. Több éven keresztül úgy játszottam, hogy szombaton a tartalék bajnokságban, vasárnap az ifiben.

Az 1974-ben készült csapatképen az álló sorban balról a negyedik

Ifiben, az utolsó évben Keglovich László volt az edzőm. Ifiből kiöregedve szombaton a tartalékbajnokságban, vasárnap az ETO harmadik csapatában játszottam. Ugyanis volt ilyen csapat is, NB III-ban játszott, ha jól emlékszem, mert Ajka, Szombathely, Sopron, Tapolca sokszor szerepelt a harmadik csapat programjában. 1976-ban Palicskó Tibor volt az edző az ETO-nál, elég sok játékost igazoltak ekkor, de nem sokan tudtak beépülni az első csapatba. Én 1977-ben nősültem és mivel az ETO nem tudott lakáshoz segíteni, így kerültem Bábolnára, mivel ott edzősködött már Keglovich László és ő tanácsolta, hogy ne menjek messzebb Győrtől. Ekkor a Bábolna felkerült a sok csoportos NB III-ból a két csoportos NB II-be. Keglovich után a Háry Laci bácsi volt az edzőnk, ekkor ligaválogatott–kerettag lettem, de nyolc hónapra be kellett vonulni katonának. 4 hónapot (ősz) a Kiss János SE színeiben, 4 hónapot a Tatai Rákóczi SE csapatánál töltöttem. Itt megyei bajnokságot nyertünk az Oroszlány csapatát megelőzve.

A kép bal szélén a Bábolna színeiben a magyar válogatott elleni előkészületi mérkőzésen 

1980 őszén megkeresett az ETO, hogy visszahozzanak, és így 1980 decemberben megegyeztünk, hogy januárban a felkészülést már az ETO-val kezdem meg. Kovács Imre bácsi volt az edző ekkor az ETO-nál. Vége lett az 1980/81-es bajnokságnak, és akkor jött a „Verebes korszak”. 

A Népsport 1981. februári cikke, mikor hazatért Győrbe

Tíz szezont töltött Győrben, ez idő alatt összesen 230 bajnoki mérkőzést játszott és 6 gólt szerzett.

Ebből hármat (büntetőből egyet, fejjel kettőt) egy mérkőzésen ért el az 1986/87-es idényben

Részese volt a Verebes-féle győri aranykorszaknak. 

Az 1983/84-es szezonban a felső sorban balról a második Mile Sándor és Szepessy László között

Kétszeres magyar bajnok és bajnoki ezüstérmes, egyszeres bajnoki bronzérmes és Magyar Kupa (MNK) döntős, 1983-ban Pro Urbe-díjas.

Pro Urbe-díjazottként

Utolsó NB I-es szezonja az 1989/90-es volt.

Utolsó szezonjában csapatkapitányként

Ezután az osztrák másodosztályú FC Zundorf csapatába igazolt.

Az FC Zundorf csapatképén jobbról az első piros-fehér mezes

Hlagyvik Gábor azon labdarúgók egyike az Osztálynapló rovatunkban, aki pályafutása befejeztével gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt a magyar labdarúgás térképéről és a civil életben találta meg boldogulását.

Hlagyvik Gábor 2013-ban