1921. november 26-án született Kovács Imre mesteredző, egykori olimpiai bajnok labdarúgó.
1933-ban az Oetl csapatában kezdte a labdarúgást. 1945-ig játszott a BSzKRt SE, a Tatabányai Bányász és a DiMÁVAG (a DVTK elődje) színeiben. Ezután 1959-ig az MTK labdarúgója volt, ahol három bajnoki cím mellé hat ezüstérmet és egy bronzérmet szerzett.
A frontszolgálat után, mikor először jelentkezett játékra az MTK-nál. 17 kilóval volt kevesebb, mint amikor utoljára pályára lépett...
...és júliusban az Üllői úton a felszabadulás utáni első örökrangadón a két csapat közös képén (csíkos mezben a Fradi) a felső sorban középen az első MTK játékos Rudas Ferenc és Bíró Sándor között
1947 decemberében egy MTK, Vasas-Újpest, Ferencváros vegyes, a szegény gyerekek megsegítésére rendezett jótékonysági mérkőzésen Deák Bamba elől fejeli el a labdát
1948 tavaszán ez az MTK nyert Kispesten 2:0-ra. Az alsó sorban balról az első testvére, Kovács II. József mellett
A Budapesti Bástya (MTK) 1952-es, Bukovi Márton által dirigált kupagyőztes játékoskeretében az álló sorban jobbról a második Lantos Mihály és Zakariás József között. Az 1943/44-es kiírás után ez volt az első kupadöntő, először a Magyar Népköztársasági Kupa néven
A Budapesti Bástya 1953-as bajnokcsapatában balról a harmadik Zakariás József és Hidegkuti Nándor között
1954 decemberében a Vörös Lobogó a Stamford Bridge-n a Chelsea vendége volt egy bemutató mérkőzésen. A házigazdák csapatkapitányával, Roy Bentley-vel és a játékvezetővel a pénzfeldobáskor
1955 tavaszán Palotással gyakorolja a fejelést egy edzésen...
...egy portrén...
...egy nagyszerű pillanat 1955-ból: Prágában átveszi a Közép-európai Kupát...
...ősszel a Bp. Honvéd ellen Gellér lehúzza a labdát Puskás elől, ő jobbról biztosít
1957 tavaszán a Népstadionban Budai II. Lászlót próbálja megállítani...
...ősszel a KK-sorozat rajtjaként Bécsben a Rapid ellen Bileket szereli
Ebben az időszakban a kék-fehéreknél, négy Kovács szerepelt a csapatban. Kovács I. Imre és Kovács II. József testvérek voltak, Kovács III. Ferenc és Kovács IV. István névrokonok. Sokszor a korabeli sajtó is összekeverte őket. Egyszerre mind a négyen azonban csak egyetlen alkalommal léptek pályára.
1958-ban a Csepel ellen Gondos két Kovács között. Ferenc háttal, hátul szemben pedig ő
...és a bajnokcsapatban az álló sorban jobbról a második Bukovi Márton és Sipos Ferenc között. Már közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz, mégis ő volt az egyetlen, aki minden mérkőzésen játszott...
...és már bajnokként nyilatkozik Szepesi Györgynek
1959 tavaszán a Bp. Honvéd ellen a Népstadionban Törőcsik I. elől fejeli haza a labdát Gellérnek
Kiváló képességű, technikás, intelligens, nagyszerűen irányító, nemzetközi színvonalat elérő játékos volt. Az MTK egykori karmestere a védekezésben is teljes mértékben helytállt. Leginkább a támadások pompás szervezésével tűnt ki. A mezőnyben ügyesen szerezte meg a labdát, fáradhatatlan szorgalommal vitte fel és ötletesen, pontosan osztogatott. Váratlan, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. Csupán gyorsasága ellen lehetett némi kifogást emelni. Sokoldalúságát dicséri, hogy hátvédként, fedezetként és támadóként is hasznos teljesítményt nyújtott.
Pályafutása végén
Összesen 391 bajnoki találkozón lépett pályára, ezzel pályafutása befejezésekor Szusza Ferenc (463), Bíró Sándor (450) és Bozsik József (447) mögött negyedik helyen állt az örökranglistán a mérkőzésszám tekintetében.
1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban. 1952-ben a Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. Jobbfedezetként a 101-szeres válogatott Bozsik József tartalékja volt.
Egyértelmű, hogy a válogatottsággal azért nem volt szerencséje, mert posztján, jobbfedezetként Bozsik József korának legjobbja volt. De Cucuval nem lehetett együtt a pályán, mert akkor felborult a védekezés és a támadás egyensúlya. Döntő szempont volt, hogy Bozsik mellé olyan fedezetet kellett találni, aki leveszi a Honvéd-játékos válláról a védekezés terhét. Ezért esett a választás Zakariás Józsefre, aki az MTK-ban (Textiles, Bástya, Vörös Lobogó) éppen Kovács Imre fedezettársa volt.
A legbalszerencsésebb magyar jobbfedezet. Nyugodtan viselhetné a neve előtt ezt a jelzőt. Európa nagyon sok országában akár ötvenszeres válogatott is lehetett volna, nálunk meg sem közelítette ezt a számot. Amikor az ő tudása fénylett, Bozsiké ragyogott.
1953-ban a válogatott keretében az álló sor közepén Várhidi Pál és Kocsis Sándor között...
...a legendás 6:3-on a kispadon Sebes Gusztáv és Gellér Sándor között...
...és a lefújás után boldogan ölelkezik a kép közepén Hidegkutival
Az 1954-es svájci világbajnokságon kerettag volt, de nem lépett pályára.
A VB alatt a csapat nyitott társasgépkocsijában a baloldali sorban alulról a harmadik Gellér Sándor és Buzánszky Jenő között
1956-ban kezdett edzőként dolgozni az MTK-nál. Először az ifjúsági és serdülő csapatoknál, majd 1960-tól a tartalékcsapatnál.
A tartalékcsapat edzőjelént 1960-ban. Megnyerték a tartalék bajnokságot
1962 és 1964 a csapat vezetőedzője volt. Egy bajnoki ezüstérem, KK-győzelem és KEK ezüstérem a munkája eredménye, de a KEK-döntőre már Volentik Béla volt a kék-fehérek edzője.
1962-ben az MTK edzőjeként az álló sorbalszélén Sipos Ferenc mellett
1962-ben a B-válogatott szakmai vezetője volt. 1964-ben kapta meg labdarúgó szakedző diplomáját a TF-n. 1965-ben a Központi Sportiskola alapító edzője volt dr. Lakat Károllyal és Grosics Gyulával. Ezután Egyiptomban, a Canal Suez csapatánál dolgozott. 1968-as hazatérése után 16 éven át élvonalbeli labdarúgócsapatoknál dolgozott folyamatosan. Pécs (többször), Videoton, Újpest, Salgótarján, MTK, Rába ETO, Nyíregyháza edzői pályafutásának állomásai. 1973-ban mesteredzői címet kapott. Az Újpesti Dózsa 1969 és 1975 között zsinórban hét bajnoki címe közül kettő az ő nevéhez fűződik. A Pécsi MSC-vel 1977-ben megnyerte az NB II-t, 1978-ban MNK-döntős volt, csak hosszabbításban vesztettek a Ferencvárossal szemben. Utoljára a Nyíregyháza edzője volt az 1983/84-es szezonban. Ezután vonult nyugdíjba.
1969-ben a Pécsi Dózsa szűkebb játékoskeretével...
...1970-ben a Videoton edzőjeként az álló sor jobbszélén dr. Horváth Lajos csapatorvos mellett...
...az Újpesti Dózsa 1971/72-es bajnokcsapatával...
...és egy edzésen Kolár Endre, Nagy László és Maurer László társaságában...
...1973 tavaszán Soroksáron a VM Egyetértés ellen az újpesti kispadon Pető Gábor gyúró és dr. Radnai János csapatorvos társaságában...
...az Újpesti Dózsa edzőjeként az egykori mesterével, Bukovi Mártonnal beszélget...
...az 1972/73-as bajnokcsapattal az álló sorban jobbról a második Szigeti Károly és Radnai doktor között...
...és a bajnokcsapat boldog edzőjeként nyilatkozik...
...1974-ben a Salgótarján edzőjeként a Labdarúgás című szaklap kerekasztal beszélgetésén Németh Gyula sportújságíróval, Zalka András, a Testnevelési Főiskola főigazgatóhelyettesével és Keszthelyi Mihály a Csepel akkori edzőjével...
...1975 nyarán az alapozáskor Szuromi Antalnak mutatja a futásánál mért időt...
...és ősszel már a kispadon Nyitrai Ferenc szakosztály-elnökhelyettessel...
...a Pécsi MSC 1976/77-es NB II-es bajnokcsapatával a középső sor balszélén Kardos Ernő mellett. A nyugdíjba vonulásakor mindent egybevetve azt tartotta a legnagyobb szakmai sikerének, hogy a Pécset egyből visszahozta az NB I-be és ott a 6. helyet érte el velük...
...játékosai között 1977 májusában a Vasas Izzó ellen, a magyar labdarúgás történelmének egyetlen olyan NB-s találkozóján, melyet a játékvezető komolytalan játékra hivatkozva félbeszakított...
...1978 őszén a Rába ETO edzőjeként Pozsgai Lajos csapatkapitánnyal...
...és a győriek 1978/79-es csapatképén az álló sor balszélén Baumann János mellett. Itt volt a leghosszabb ideig edző, kerek három idényt. Őt váltotta 1981 nyarán Verebes József, a többi meg már történelem...
...harmadik edzői korszaka Pécsen, 1982-ben játékosával, Lőrincz Sándorral...
Az 1982/83-as bajnokság utolsó fordulójában néhány véleményes eredmény született. A Pécsi MSC-Debreceni MVSC (2:3) találkozó második félidejére a látottak miatt a pécsiek edzőjeként már nem volt hajlandó kiülni a kispadra. Mint mondta: „Ahol egy csapat nem tesz meg mindent a győzelem érdekében, ott az edző fölösleges a kispadon…”
...és az utolsó állomásán Nyíregyházán 1983 nyarán, mikor átvette a csapatot
Érdekesség, a sok csapata ellenére sehonnan sem menesztették. Vagy eleve rövidtávra kötelezte el magát, vagy magától állt fel. Ahogy ő fogalmazott, kísérletező-kalandozó típus volt, 2-3 évnél többet sehol nem szeretett lenni.
Nagy célokat tűztem magam elé, s ezektől nem távolodom el sohasem. Én kimondom, igenis rivalizálni akarok edző kollegáimmal, eredményeket akarok elérni, keresni akarok, de nem előre megállapított fix havi fizetésekből, hanem a prémiumokból. Elhatároztam azt is, hogy oda megyek, ahol produkálni tudok. Nem kívánok kész csapatot, inkább én akarok csapatot csinálni. Amíg edzőként dolgozom, csak oda vágyom, ahol tenni lehet valamit, ebből kifolyólag, vagy még inkább ezért nemcsak a fővárosban lehet dolgozni...
A Pécsi MSC-nél Dárdai Pál, Katzirz Béla, Nagy Imre, Kiss Sándor, Lőrincz Sándor, Dobány Lajos, Toma Árpád, Kincses (Koller) Viktor és Kardos Ernő, az Újpesti Dózsánál Tóth András, Harsányi László, Szigeti Károly, Kolár Endre és Kellner Jenő, a Rába ETO-nál Csonka Gyula, Szabó Ottó, Szíjártó László, Onhausz Tibor és Pölöskei Gábor, az MTK-nál Gáspár József, Borsó János és Kovács Béla, a Videotonnál Kovács József csapatba építése fémjelezte munkáját.
Az Újpest drukkerek azt is nehezen felejtik el neki, sérülése után ő ebrudalta ki Göröcs Jánost a csapatból...
Összesen 497 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon, ezzel 3. a magyar örökranglistán.
Az edzői szerződéseimet (MTK, Újpest, Videoton, PMSC, Győr) talán az utolsó Nyíregyháza kivételével aláírnám, játékoskoromból sem nagyon emlékszem olyan szakmai jellegű dologra, ami ma már baklövésnek minősült. Az biztos, hogy játékosként és edzőként is sokkal gondosabban és diplomatikusabban menedzselném magam, kevésbé lennék hiszékeny, és megpróbálnék mindenütt jobban alkalmazkodnia helyi körülményeikhez, sajátosságokhoz.
A Képes Sport Ön tizenegye szavazásán a szurkolók 1972-ben az év edzőjének választották.
A díjkiosztón dr. Csanádi Árpáddal, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának elnökhelyettesével beszélget
1951-ben A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatot és A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet kapta meg, 1954-ben A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója díjban részesült, míg 1993-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült.
Az MTK örökös bajnoka.
Összesen 497 magyar bajnoki mérkőzésen ült edzőként a kispadon, ezzel negyedik a magyar edzői örökranglistán.
1996. március 9-én, hetvenöt éves korában hunyt el. A Zugligeti Szent Család Templom altemplomának urnatemetőjében nyugszik. Sírja, mint minden olimpiai bajnoké, védett, a Nemzeti Sírkert része.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: