Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Merre tovább, női kézilabda?

2014.03.14. 13:00 Fradista Utazó

Aligha kérdéses, hogy a női kézilabda történetének egyik legnagyobb válságát éli.

Ahogy azt már többször is elemeztük, szinte mindenütt lefelé ível a sportág szerepe, kivéve Délkelet-Európát. Míg néhány éve még a skandinávok domináltak a szakágban, és erősek voltak az oroszok, spanyolok, addigra ma klubszinten abszolút Magyarországra és a Balkánra került a súlypont.

slagelse.jpg

Slagelse. Volt, nincs.

A pénzügyi vonal

Egyszerűen ezt a játékot nem lehet professzionális módon művelni. A világon sehol nem tudja a saját bevételeiből kitermelni a működési költséget, és még 10-15 játékos fizetését. Így aztán ott lehet profi csapatot ("profi" alatt jelen cikkben mindig azt értjük, ha a csapat meghatározó játékosai a kézilabdából élnek) üzemeltetni, ahol van valamilyen külső bevételi forrás.

Sokáig úgy tűnt, hogy vannak országok, ahol meg tud élni magától a profi női kézilabda. Leginkább Dániára volt ez jellemző. A dán első liga úgy is nevezi magát, szerényen, hogy "verdens bedste liga", ami annyit jelent, hogy "a világ legjobb bajnoksága". A 90-es évek végétől egészen a közelmúltig valóban Dániában működött a világon a legmagasabb színvonalú pontvadászat. Aztán ott is a férfi szakág felé fordult a figyelem, kitermeltek egy Európa-bajnok válogatottat, csökkent a női szakág iránti érdeklődés. Bár Dánia máig azon kevés ország közé tartozik, ahol rendszeresen tévében közvetítenek női bajnokikat, már nincs benne olyan üzlet mint azelőtt. Kisebb a bevétel, csökkenteni kell a játékosok fizetését - és mindezt egy olyan országban, ahol amúgy nagyon magasak az átlagemberek számára elérhető jövedelmek is. Ez oda vezetett, hogy már a dán első osztályban is sok játékos nem tud annyi pénzt keresni, hogy abból tisztességgel meg tudjon élni.

És ez öngerjesztő folyamat: nincs pénz, emiatt nincs profi játék, emiatt csökken a színvonal, elpártolnak a nézők, még kevesebb pénz lesz.

noikezi_viborg.jpg

Viborg HK. Van. Lesz? (Fotó: dr.dk)

Ebből megpróbált egy pár klub kitörni, de beletört a bicskájuk. A Randers és a Tvis talán még idejében behúzta a féket, a két nagy hagyományú klub, a már az FC Midtjyllandba betagozódott egykori Ikast és a Viborg HK viszont megpróbált előrefelé menekülni. A dán törvények szerint minden évben közzé kell tenniük pénzügyi beszámolójukat. Az eredmény lehangoló.

Az FCM az utolsó három év mindegyikében veszteséget termelt, összesen, kerekítve, mintegy 13 millió koronát (kb. 550 millió forintot). A Viborg vesztesége még ennél is jóval több volt, meghaladta a 26 millió koronát (1 milliárd forintot). A Viborg vesztesége több volt, mint a Ferencváros teljes költségvetése ebben a három évben, azaz, ha a Fradinak egyetlen fillér bevétele sem lett volna, akkor is jobb lett volna a pénzügyi eredménye, mint a dán zöldeké.

Ezt nem lehet sokáig csinálni. Az FCM-et már ki is zárták az igazolásokból, mivel nem tudtak megfelelni a liszenszfeltételeknek. Ez nem csak azt jelenti, hogy új játékosokat nem igazolhatnak, de a saját, lejáró szerződésű játékosaik szerződését sem hosszabbíthatják meg. Könnyű belátni, hogy ez hová vezet. A Viborg helyzete még rosszabb, ott a teljes csőd is reális közelségbe került.

Lehetünk persze kárörvendőek: úgy kell nekik, miért nem gazdálkodtak fegyelmezetten. De nem jó hírek ezek olyankor, amikor nem sokan tudnak a kieső csapatok helyébe lépni.

Németországban a helyzet rosszabb, egyetlen igazi profi klub van az országban - nem véletlen, hogy sorozatban negyedszer is ők fogják nyerni a bajnokságot. A többiek már délelőtt dolgoznak, este edzenek. És ebből azért korlátos, hogy mi sülhet ki. A Bayer Leverkusen úgy esett ki az EHF-kupából, hogy mindkét meccset Asztrahanyban játszották, mert nem volt pénzük a hazai lebonyolításra. Válogatott játékosról hallani, hogy 24 évesen befejezi a kézilabdát: mérnöki diplomát szerzett, és kapott egy állást, ahol kétszer annyit fog keresni, mint korábban Buxtehudében. A válogatott balszélsője Lipcséből Berlinbe (egy BL-résztvevőtől a másodosztályba) igazol, mert ott kapott egy, a végzettségének megfelelő állást.

Sokáig jók voltak a norvégok, a válogatott uralta a világversenyeket, a Larvik BL-t nyert. De az a generáció már kezd kifutni, 30 felett járnak, a fiatalabbak meg (nagyon kevés kivétellel) közelítőleg se tudják ezt a szintet. Arra a taktikára, amivel sikeresek voltak, a világ már megtalálta a választ. A fiatalok nem akarnak már feltétlenül profi kézilabdázók lenni (nem éri meg), aki mégis megpróbálja, azt agyonterhelik úgy, hogy húszévesen fáradásos sérülések miatt kell műteni a térdét. Nem egyszer.

Nem véletlen, hogy sokhelyütt inkább kisebb városokban alakultak ki jó csapatok, és a második, harmadik vonal is ilyen településeken működik. Sok esetben a klub működésének alapja, hogy az adott városban minden más sportcsapat alacsonyabb osztályban szerepel, így az egyetlen első ligás, esetleg nemzetközi mezőnyben is szereplő csapat mellé odaáll a lakosság - mindegy, hogy az kézilabda, kosár- vagy röplabda.

És még sorolhatnánk azokat az országokat, amelyekben van egy profi klub, és rajtuk kívül mindenki más szabadidős elfoglaltságként, heti egy-két edzéssel, hobbiból kézilabdázik.

noikezi_hypo.jpg

Hypo. Ha kivesszük a brazilokat, ki marad?

De sajnos az ilyen országok listája is egyre rövidebb. Sajnos, mert nem azt látjuk, hogy valaki még felzárkózik, hanem azt, hogy az az egy csapat is leépül. Az egykoron a szakágat uraló, nyolcszoros BEK-, ill. BL-győztes Hypót már évek óta a brazil szövetséggel való együttműködés tartotta meg BL-szinten. Ez az idén lejár, és nem hosszabbítják meg. Egyetlen brazil játékos sem marad, még a több, mint egy évtizedet Ausztriában töltő Alexandra Nascimento is távozik. A hozzá hasonlóan még jóval a brazil megállapodás előtt érkező honfitársnője, Daniela Piedade már korábban távozott, a szomszéd országba, a Krim Ljlubljana csapatába. A Krim azonban most csődközelben van, minden külföldi játékos (márpedig a csapat gerincét a nem szlovén játékosok alkotják) távozik a szezon végén, egyesek már év közben leléptek.

És akkor ki marad? A magyarok és a Balkán. Romániában mindig akad egy-két város, ahol egy feltörekvő politikus innen-onnan összeszedett pénzekből felpumpál egy csapatot. Most éppen a nagybányai HCM és a bukaresti CSM a nyerő - ők igazolták le a Hypo és a Krim legjobbjait. Hogy aztán ezek a klubok hol lesznek két év múlva?

A podgoricai Budućnost mostanában remekül van, köszöni. És szintén jól áll az egy orosz "üzletember", Szergej Szamszonyenko által pénzelt Vardar Szkopje. A Vardart két éve sehol nem jegyezték ebben a szakágban, a CSM momentán is azért küzd, hogy jövőre egyáltalán valamilyen nemzetközi kupában el tudjon indulni - meg fogják oldani, efelől nincs kétségünk. 

Nem az a baj, hogy akadnak ilyen csapatok, hisz ilyet láthatunk például a labdarúgásban is. A Chelsea, a Paris Saint Germain, a Manchester City is azután emelkedett ilyen szintre, hogy megjelent egy, a pénzügyi racionalitástól elrugaszkodó szponzor. A probléma az, hogy a női kézilabdában csak ezek a klubok képesek a játékosok megélhetését biztosítani anélkül, hogy a játék mellett, legalább részmunkaidőben, dolgozniuk kellene. És ez így egy lefelé tartó spirált eredményez.

A játékvezetés

A sportág alacsony népszerűségének több oka is van, ezek közül az egyik a játékvezetés. A játék ma gyorsabb annál, mint amit a legtöbb bíró szemmel követni tud. Ráadásul ma már a női kézilabda alattomosabb és brutálisabb, mint a férfi, és sok esetben a játékvezetők könnyen elvesztik a fonalat. Elkezdenek darabra meg érzésre fújni, mint vízilabdában. A döntő különbség az, hogy itt a néző a tévében látja a visszajátszáson, hogy mi történt, és, hogy mekkora hülyeséget fújt a játékvezető. Előfordul, hogy egy BL-meccsen 6-8, gólt érő játékvezetői tévedést láthatunk. Ki az, aki nem érzi úgy két-három ilyen mérkőzés megtekintése után, hogy ennél a rulettnek is nagyobb a sportértéke?

Nem javít a helyzeten, hogy az európai és a magyar szövetség is afelé mozdul, hogy női meccseken női játékvezetők közreműködjenek. Véletlenül sem szeretnék hímsoviniszta módon arra utalni, hogy a női bírók gyengébbek, mint férfi társaik. Ugyanakkor szinte mindenütt ők vannak kevesebben, ha pedig mesterségesen, bármilyen külső szempont alapján, a lehetséges jelöltek kétharmadát kizárjuk, az csakis a színvonal csökkenését hozhatja magával. Nem egyszer látunk nemzetköziben is olyan női bíráskodást, hogy bizton megállapíthatjuk: hasonló teljesítménnyel egy férfi páros az NBI-ben sem kapna rangadót.

noikezi_bonaventura.jpg

Charlotte és Julie Bonaventura. Vagy Julie és Charlotte.

És még ha férfi párosok jönnek is, általában akkor sem a legjobbak. Kézilabdában nincs profi játékvezetés, az olimpiai döntőt vezető Bonaventura-ikrek egy tartalmas interjúban beszéltek arról, milyen nehezen kaptak a munkahelyükön egyszerre szabadságot. Mivel azt senki nem engedheti meg magának, hogy a férfi és a női VB-n, EB-n is részt vegyen (nem maradna szabadsága), ezért a jobbakat a magasabb presztízsű férfi versenyekre irányítják.

Egyszerűen túl sok a döntő játékvezetői hiba ahhoz, hogy a sportágat igazán értékelni lehessen. A verdens bedste liga mögött mostanában biztosan a második helyet betöltő (sokak szerint pedig egyenesen világelső) magyar női bajnokság 2012-es döntőjének utolsó percében, szoros állásnál, két jogtalan hétméterest is befújtak a játékvezetők (mindkét oldalon egyet-egyet). Az ilyen esetek a semleges, érdeklődő nézőket hamar elriasztják.

A Balkán-szindróma

A két jelenség pedig összeadódhat. Ha a szakág súlypontja a Balkánra kerül, akkor dominánssá válhat az ottani mentalitás. Teljesen reális veszély, hogy a menő balkáni klubok nagyüzemben fogják a játékvezetőket megvenni, rosszabb esetben megfenyegetni, és ipari mennyiségben szétcsalni a meccseket. Ennek jeleit már az idén is láthattuk, a már említett német Thüringer HC-től az idei BL-ben három pontot vettek el a játékvezetők - balkáni csapatok javára. Vagy, ki tudja, mennyire véletlen, hogy a Budućnost meccsein átlagosan 5-6 kiállítás marad el? Edzőjüket, Dragan Adžićot már talán a küzdősportok világából is száműzték volna, itt máig sikeres tud lenni.

Aki egy kicsit ismeri a szurkolói lelkivilágot, az értheti, mit jelent, amikor egy korábban lelkes Vardar-drukker mesél arról, hogy a csapata gyengén játszik, és csak bírói csalásokkal jutott el idáig, ahol most szerepel (minden bizonnyal ott lesznek Budapesten a BL négyes döntőjében). Mondtuk már, hogy az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) játékvezetői testületét egy bizonyos Dragan Nacsevszki vezeti, akinek nem csak a neve hangzása macedón?

Meg lehet tenni, mert úgysem érdekel senkit. Németországban még a BL-meccseket sem közvetíti semmilyen tévé, a fanatikusok az internetes streamekből (van belőlük legális is, jó minőségben) láthatják, hogyan bántak el a csapatukkal. És legközelebb talán már nem is lesznek annyira fanatikusok.

Zárásul álljon itt a friss, mai fejlemény. Tessék megnézni ezt a videót, az érdekesség a jobb alsó részen van. A Podgoricában játszott Budućnost - Győr BL-mérkőzés utolsó másodperceit látjuk.

 

Igen, itt az történt, amit látni tetszett.

Az EHF "példásan" meg is büntette a montenegrói Milena Kneževićet: 2 (kettő) mérkőzéstől tiltották el. A BL-döntőben már játszhat - ha eljut odáig a csapata.

Elsőre szigorúbb büntetést éreznénk jogosnak és szükségesnek. Az EHF mégis így döntött. Hogy miért? Ennek több oka lehet. Olyan kevés ország van, ahol még létezik komoly szintű női kézilabda, legalább őket ne büntessük agyon - gondolhatják. És persze nem zárhatjuk ki, hogy a podgoricai klub a nyomásgyakorlás más eszközeivel is élt. És máris kiderült, hogy amit láttunk, az nem is olyan súlyos vétek.

Velünk együtt különböző európai országok kézilabda-drukkerei szörnyülködnek az enyhe ítéleten. És talán sokan fel is teszik maguknak a kérdést? Ha ez itt így megy, akkor mi a fenéért kapcsoljam be a tévét, számítógépet, és üljek le meccset nézni?


komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr535859393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása