1955. június 8-án született José Antonio Camacho, a Real Madrid és a spanyol labdarúgó válogatott egykori védője.

Camacho szülővárosának labdarúgócsapatában, a Real Murcia CF-ben kezdte korosztályos szinten pályafutását. Profi karrierje tizenhét évesen kezdődött az Albecete csapatában.

Az Albacete játékosaként

A Burlador (jelentése alapján leginkább a Csibész, Tróger, Sumák, Szélhámos közül válogathatnak a Tisztelt Olvasók) becenévre hallgató védő első idénye annyira jól sikerült, hogy meghívást kapott a spanyol ifjúsági-, illetve kora ellenére, az utánpótlás-válogatottba is, és nem kisebb kérői akadtak, mint a Barcelona, vagy a Real Madrid. Ő az utóbbit választotta, egy évre a madridiak fiókcsapatába, a Castillába került.

Első képe a Real Madrid  mezében

Az 1973/74-es bajnoki szezonban a Real felnőtt csapatában is bemutatkozhatott.

A 70-es években a Barcelona és Johan Cruyff ellen

Tizenhat szezont játszott a királyi gárdában, ezalatt 414 bajnoki találkozón 9 gólt szerzett.

Az 1984/85-ös csapatban, az álló sor jobbszélén

1978 januárjában súlyos térdsérülést szenvedett, műtétek sorozata után, 20 hónap után tért vissza, miután már szinte mindenki lemondott róla.

Sérülésekor

A Real Madrid csapatával kilenc spanyol bajnoki címet, öt spanyol kupát, két-két UEFA Kupát és spanyol szuperkupát, egy-egy ligakupát, illetve BEK ezüstérmet szerzett.

A spanyol labdarúgó-válogatottban 1975 és 1988 között 81 alkalommal szerepelt, gólt nem szerzett. Nagyon sokáig ő tartotta ezzel a spanyol válogatottsági rekordot.

A spanyol labdarúgó-válogatott csapatkapitányaként

Két-két labdarúgó EB-n (1984 és 1988) és VB-n (1982 és 1986) szerepelt, ezeken egy kontinenstorna-ezüstérmet nyert (az 1978-as labdarúgó VB-ről a fent említett sérülése miatt maradt le).

Pályafutása befejezése után edzői pályára lépett, 1989-ben a Real edzői stábjában debütált. Első önálló feladata a Rayo Vallecano csapata volt a másodosztályban, melyet egyből felhozott a La Liga-ba. Később volt vezetőedzője többek közt Spanyolországban az Espanyolnak, a Sevillának és, természetesen a Real Madridnak (kétsze is). Portugáliában a Benficának, ott portugál kupát nyert.

A Benfica edzőjeként a portugál kupával

1998 és 2002 között a spanyol válogatott szövetségi kapitánya volt, a válogatottat kivezette az Euro2000-re és a 2002-es labdarúgó VB-re is.

Spanyol szövetségi kapitányként a 2000-es EB-n

Ott az 5. helyet szerezte meg, ami az addigi spanyol labdarúgó-történelem legeredményesebb helyezése volt.

2011 és 2013 között ő volt Kína szövetségi kapitánya, de mivel nem jutottak ki a 2014-es világbajnokságra, menesztették.

Kína szövetségi kapitányaként

43 nappal a 2017-es Afrika Kupa kezdete előtt nevezték ki Gabon szövetségi kapitányává, amelyre ebben az országban is került sor. A portugál Jorge Costát váltotta. A csapata három döntetlennel kiesett. A további gyenge eredmények miatt 2018 szeptemberében felmentették tisztségéből.

A későbbiek a spanyol Mediaset médiavállalat sportcsatornáján tűnt fel szakkomentátorként.

Sajtósként 2020-ban