Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Mucsai futballkirándulások

2014.11.20. 17:44 Szegedi.Péter

!ezert_nem_jartak_a_csaladok_meccsre_sorozatkep__vegleges.jpg

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

Sorozatunk olvasói emlékezhetnek arra, hogy nemcsak a fővárosi futball volt erőszakkal fertőzött terület. Már a tízes években történtek atrocitástok például Szolnokon, Miskolcon, Pozsonyban, a nagyváradiak eseteiről pedig önálló cikk is jelent meg a blogon.

A háború után nem csak egy-két fővárosi kültelki pálya szerzett kétes hírnevet, mint a rákospalotai URAK, vagy Wekereletelepi SC „oroszlánbarlangja”, hanem egyes falvak, kisvárosok is veszélyes helyekké váltak. Amikor a Hódmezővásárhelyi Sport Élet 1921 júliusában a MIE–HTVE meccset követő kődobálásról azt írta, hogy újabban sok a botrány Mindszenten, „e túlságosan temperamentumos faluban”, vagyis egy olyan településen is incidensek történtek, ami akkoriban még igazából fent sem volt a magyar futballtérképen, talán érzékeljük a probléma súlyát.

Azonban ma nem Csongrádba, hanem Szabolcs vármegye egykori megyeszékhelyére látogatunk. A nyíregyházi Nyírvidék 1921 szeptemberében adott először hírt olyan botrányos – egyébként barátságos (!) – meccsről, ahol az egyik szereplő a Nagykállói SE volt. Igaz, ekkor még az NSE volt a szenvedő fél.

„Az első félidőben az Újfehértói Sport Egylet még labdát is rúgott olykor-olykor, habár már akkor alaposan elbántak néhány NSE játékossal. Ily körülmények ellenére a félidő csak 1-0 volt Újfehértó javára. Megbőszült ezen az Újfehértói Sport Egylet és a második félidőben a fokosokkal és botokkal asszisztáló közönség óriási tetszése mellett most már teljesen eltekintett a labdarúgástól és ehelyett oly nagy mérvben kezdte űzni az emberrúgást, hogy a Nagykállói Sport Egylet 11 játékosa közül 10 itta meg a levét és nem is egyszer ájultan kellett egy-egy NSE játékost a barátságos mérkőzés színhelyéről leszállítani. A bíró a terrorisztikusan fellépő közönség és az újfehértói játékosok hatása alatt nem tudott erélyesen fellépni, ezért a Nagykállói Sport Egylet végig fair játékot játszó csapata kénytelen volt a pályáról levonulni és hanyatt-homlok menteni a már megtépázott testi épségét. (…) A mérkőzés végén egyébként egy USE-ista kijelentette, hogy nem halt meg senki, nem történt semmi baj.”

Ezután azonban már a nagykállóiak voltak a kezdeményezők. Elsősorban a nyíregyháziaknak lehetett félnivalójuk, úgy tűnik a régi megyeszékhelyen nem kedvelték az „újak” csapatait. A Nyíregyházi Déli Újság 1922 júliusában a nyíregyházi kereskedők klubjának kalandjairól tudósított, a meccsen mindenki azzal harcolt, ami a keze ügyében volt, ki revolverrel, ki esernyővel:

„Nagy lett azonban a nyíregyházi csapat meglepetése, mert itt nemcsak futballozni kellett a játékosoknak, hanem védekezni kellett a közönség óriási terrorja ellen. (…) Az egyik vitás büntetőrúgásból kifolyólag a közönség közül kiugrik egy »úr«, s revolvert rántva, lelövéssel fenyegeti a bírót. Egy elfogult kállói nénike pedig az esernyő nyelével szurkált feléje. (...) Nagyon üdvös volna az ilyen mucsai futball kirándulásokat beszüntetni, vagy egy felfegyverzett kísérő csapatot is vinni, akik aztán fegyelmeznék az ilyen közönséget.”

Két évvel később a legnagyobb múltú nyíregyházi klub, az NYTVE játékosait búcsúztattak kőzáporral a kállóiak. Szinte felfoghatatlan, hogy milyen indulatok forrhattak ekkoriban ezeken a kis, vidéki futballpályákon, a botrány ugyanis egy ifjúsági mérkőzés után történt. A Nyírvidék 1924. augusztus 14-én megjelent beszámolója:

„A nagykállói közönségnek azonban nem tetszett a bíráskodás, illetve nem tudta elviselni, hogy a még veretlen csapata állandóan védekezésre van szorulva és lehető legocsmányabb és legdurvább módon, terrorisztikus magatartással igyekezett a bírót befolyásolni, a mérkőzés végén pedig csak a nyíregyházi fiúk és az ott lévő NYTVE közönség erélyes fellépése tudta csak a bírót súlyosabb tettlegességtől megóvni. Így is a pálya és a város közti úton egész kőzápor és fenyegetésektől kísérve mehettek, sőt egy játékost egy nagy kődarabbal súlyosabban meg is sértettek.”

Alig két héttel később újabb nyíregyházi labdarúgót ért támadás, a Nagykállói SE–Nyíregyházi Postás mérkőzésen „a fanatikus tömeg a játék alatt berohant a pályára s az egyik nyíregyházi játékost inzultálta”. Ezután azonban négy évet kellett várni újabb botrányra, 1928 októberében kivételesen egy debreceni csapat volt a szenvedő fél. A DKASE elkövette azt a hibát, hogy 6:0-ra győzte le a vendéglátókat, a Tiszántúli Hírlap szerint „a mérkőzés végén a debreceni játékosokat a nagykállói közönség kővel hajigálta meg”. A nagykállóiak következő hazai mérkőzése sem múlt el incidens nélkül, ezúttal a Törökszentmiklósi MOVE játékosait fenyegették. Egyiküket fizikailag is bántalmazták, s ami a Debreceni Hétfői Újság tudósítása alapján igazán figyelemreméltó, hogy az elkövető nem egy közönséges huligán, hanem a hazai csapat egyik vezetője volt:

„Nagykállóban ismét botrány volt. Tóth Pál vezetőségi tag felszaladt a pályára a mérkőzés után és tettleg inzultálta Csintalan TMOVE játékost, azután a közönség is vérszemet kapott, agyonveréssel fenyegette meg a TMOVE játékosokat, aminek csak a csendőrség tudott véget vetni.”

A bírói jelentés nem említett botrányt, de a TMOVE feljelentette a nagykállói klubot. Ebben elpanaszolták, hogy „mérkőzés közben és után több játékosát inzultálták, az inzultálók sorában pedig az NSE vezetői is ott voltak. (…) Az NSE ellen már ez nem az első panasz, mert a DKASE játékosai is megadták az árát a nagykállói győzelemnek és úgy látszik, hogy a vezetőségnek nincs elég erélye ahhoz, hogy a közönséget megfékezze.”

Az eset rávilágít arra, hogy miközben a fővárosban és megyeszékhelyeken – a rendőrség hathatós közreműködésének is köszönhetően - ekkoriban már nagyon ritkán voltak balhék a meccseken, a kisebb településeken változatlanul történtek erőszakos események, ráadásul sokszor nem az egyszerű szurkolók robbantották ki s verekedéseket, hanem vezetőségi tagok bujtogatták a nézőket. Ilyen hely volt Nagykálló is, de Szabolcsban nem őket tartották a legveszélyesebbnek. Jövő heti barangolásunk során nem csupán a régió, hanem az ország egyik legrosszabb hírű pályájára teszünk látogatást…

Jövő héten folytatjuk sorozatunkat, de addig is szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani jelen írás szerzőjének idén megjelent, Riválisok című könyvét, amelyről blogunkban már tavasszal írtunk, Facebook oldala pedig itt található.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr506918351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása