Bár a kora esti mérkőzésen lengyel barátaink (ez esetben barátnőink) szereztek nekünk egy pontot (megverték az oroszokat, azáltal az oroszok elleni 1 pontot nem visszük magunkkal a középdöntőbe, visszük viszont a lengyelek ellen szerzett 2-t), mi elhagytunk kettőt Spanyolország ellen, nagyon nehézzé téve ezzel a kijelölt cél elérését.

Fotó: Uros Hocevar, EHF

Tulajdonképpen elkezdhetném ismételgetni, hogy a spanyolok is gyorsabbak voltak nálunk, de ez már közhely. És tulajdonképpen emiatt akár még nyerhettünk is volna. Az viszont valószínűleg most visszaüt, hogy Németh András kapitánysága alatt az EB-ig egyetlen komoly mérkőzést sem játszottunk (tétmeccsünk nem volt, edzőmeccseket pedig folyamatosan nudli csapatok ellen játszottunk), és valószínűleg a kapitány sem mérhette fel igazán, hogy hogy is állunk, mire is lehet képes ez a csapat egy Európa-bajnokságon. És ennek lehet az a következménye, hogy olyasmivel próbálkozunk, amit ténylegesen nem tudunk megcsinálni, és akkor aztán nem tudjuk, hogy most mi van, elbizonytalanodik az egész csapat, jön a tanácstalanság.

És persze van, amit így sem értünk. Kevesen voltak, akik két éve ne gondolták volna azt Klivinyi Kingáról, hogy fénylő csillag lehet ő a magyar kézilabda egén. Persze, Érden rendesen leépítették, ezt tudjuk, de amit az EB-n eddig látunk, az így is érthetetlen. Teljes homály, vele csak többen vagyunk. Mai teljesítménye 0/3, ráadásul mindhárom lövése a kapu közepébe ment, Silvia Navarronak szinte félre kellett volna ugrania előle, hogy gól legyen. És Klivinyi nagyjából ugyanezt hozta az előző két mérkőzésen is. Ideje egy cserének, Tóth Gabriella ennél rosszabb szándékosan sem lehetne. Klivinyi másfél éve jó döntést hozott azzal, hogy nem igazolt a Ferencvárosba, de rosszat azzal, hogy az Érdet választotta. Újra fel kell építenie magát, de erre nem ez az EB a legalkalmasabb terep.

És ugyan Klivinyi ebből a csapatból ma (is) kilógott, azért sajnos nem az övé volt az egyetlen rossz teljesítmény. Az előző két mérkőzéshez hasonlóan ezúttal sem találta egyik átlövőnk sem a formáját. Az előző két meccshez képest tízzel kevesebb kapuralövésünk volt (45), ami nem elsősorban a higgadtságból fakadt, hanem abból, hogy a legtöbbször el sem láttunk a kapuig. A spanyolok a mérkőzés nagy részén hozták azt a dinamikus védekezést, ami ezt a csapatot olyan eredményessé tette, amire egyébként a támadójátékuk nem képesítette volna őket. Ezt tudhattuk. Azt, hogy mit akarunk ezzel kezdeni, már nem tudtuk.

Planéta Szimonetta például konkrétan semmit. Persze eddig is tudtuk róla, hogy, ha kilépnek rá, elbizonytalanodik, csak most annyi volt a változás, hogy mindig kiléptek rá. A második félidőben rossz passzok egész sorát engedte el, ami sorozatos labdavesztésekhez, kapott lerohanásgólokhoz vezetett. Németh András ennek ellenére nem cserélte le, hanem szinte végig a pályán hagyta, holott neki is látnia kellett, hogy ez nem megy. Igaz, Németh helyzete is nehéz: nincs kit felküldenie helyette. Bulath, Klivinyi, Triscsuk, egyiktől se várhatna sokkal többet.

Mindezt összevetve Szucsánszki (ismét) gyámoltalan játékával, támadásban Tomori Zsuzsára nehezedett a csapat minden terhe, és ezt ő nem bírta el. Valószínúleg fejben is és fizikálisan is elfáradt a végére, és a statisztikája sem túl jó. Na, igen, ha a csapatból senki nem mer vagy nem tud kapura lőni, akkor neki kell elvállania, akárhonnét, védőkkel a nyakán is. Abból ez lesz. Ha az edző nem cseréli le, nem pihenteti (pedig ott ül a padon a védekezésben mindig jó teljesítményt nyújtó Mészáros Rea), annak ez a kockázata. Ki lehetne bírni egy egész meccset, de nem úgy, ha végig neked kell három-négy ember helyett gondolkodnod és játszanod. Tomori nincs is az ideális fizikai állapotban, de ezt e terhelést még úgy is nehéz lenne bírni.

Egy megdöbbentő adat még: a spanyolok 44-szer lőttek a meccsen kapura, abból 27-szer a magyar kapu bal alsó sarkába. Ebből csak 3-at sikerült védeni. Pedig ez is tanulható lehetne, pláne, ha a kispadon ott ül a világ nem is oly rég még egyik legjobb kapusa.

Az utolsó negyedóra pedig megkoronázta a csapat hibáit. Németh András az időkérésnél közölte, hogy a spanyolok "meg vannak rogyva". Pedig akkor kezdődött csak igazán a tánc. Nem is értem, ekkora rutinnal hogyan lehet a meccset ennyire félreérteni. Jorge Duenas, a spanyolok szövetségi kapitánya, felrakta a nyitott védekezést a pályára, és onnét végképp meghalt a támadójátékunk. Planéta tökéletes alibi, Szucsánszki esélytelen, a spanyolok lábbal sokkal jobbak, mint mi. Védekezésben nincs a pályán Szucsánszki, sorra kapjuk onnét a gólokat (szinte mindet a hosszú oldalra). Ott van Bulath, akinél Mészáros biztosan jobb (hármas poszton főleg), de Mészáros a padról nézi az eseményeket. Az edző is csak nézi, és nem tud vele mit kezdeni. Herr hármat fogott egymás után, ezzel megadva az esélyt a győzelemre, de a csapat az utolsó percben is képtelen a kapu közelébe jutni, minden teher Tomorira hárul. Ő teljesen elfogyott addigra, és végül az ő két iskolás hibáján úszott el a mérkőzés. De nem lett volna szabad hagyni, hogy idáig fajuljon a helyzet.

A lengyelek, valamint az előző fordulóban egymással döntetlent játszó Románia és Dánia mindent megtettek a mi érdekünkben, ha ma nyerünk, 4 ponttal mentünk volna a középdöntőbe, és reális közelségbe került volna az elődöntő. Így viszont csak 2 pontunk van, egy bravúr (azaz valamelyik skandináv csapat legyőzése) is csak a kitűzött minimum-célhoz, az 5-6. helyhez lehet elég. És hát, ahhoz az egy bravúrhoz is sokat kellene javulni.

A magyar csapt legközelebb Románia ellen lép pályára szombat este 20:30-as kezdéssel. Azt a mérkőzést is az m1 közvetíti.