A női kézilabdában az U17 Európa-bajnokság a belépő-világverseny a fiatal játékosok számára, így az 1998-99-es korosztály számára a mostani EB-selejtező volt a bemutatkozás válogatott-tétmérkőzéseken. A Budapesten rendezett selejtezőt a Válogatott Blog tudósítója a helyszínen tekintette meg.

Financiális okokból, valamint a részvevő országok némelyikére jellemző (fogalmazzunk finoman) alacsony érdeklődés miatt az egyes selejtezőcsoportok minden mérkőzését lejátszák egyetlen hétvége alatt, egy helyszínen, egész Európában egyszerre. A mi csoportunk küzdelmeit a Népfürdő utcai Elektromos sportcsarnokban rendezték, a résztvevők a hazaiakon kívül Németország, Görögország és Ukrajna csapatai voltak. A csoportból két csapat jutott ki az Európa-bajnokságra.

Fotó: Cseh Péter

Hogy melyik kettő, az hivatalosan ugyan csak az utolsó napon, vasárnap dőlt el, de gyakorlatilag előre sejthető volt, és már a pénteki második mérkőzés negyedik percében nem volt kétségünk sem.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, irányítsuk a figyelmünket inkább a magyar válogatottra! Hajdu János szövetségi kapitánynak minden elődjénél könnyebb dolga volt a válogatással, két okból is. Előszöris a mostani ifi-korosztállyal, az 1998-as születésű játékosokkal indult a Nemzeti Kézilabda Akadémia, az idei, második évben pedig a '99-esek is nagy számban szerepelnek már ott. Azt, hogy az akadémián a női szakágban magas színvonalú szakmai munka folyik, nehéz volna elvitatni. Másrészt az előző években ez a korosztály az úgynevezett serdülő-válogatott formájában rendszeresen össze lett hívva, a sportágba ömlő állami támogatások segítségével jópár edzőmérkőzést játszottak, felkészülési tornákon vettek részt, azaz bőven volt lehetőség a játékosok megfigyelésére nemzetközi környezetben is.

Hajdu, aki a főállásban a NEKA női szakágának vezetője, érthető módon elsősorban a sajátjai közül válogatott: a selejtezőre benevezett 16 fős keret több, mint fele az akadémiáról érkezett a válogatottba. Ugyanakkor, mivel a korosztály legjobbjainak többsége nem a NEKA játékosa, az éles szituációkban az akadémisták összeszokottságára nem lehetett építeni. Igaz, a rendkívül sok közös edzőtábor lehetőséget teremtett volna így is egy jó csapatjáték kialakítására, ennek azonban a selejtezőn kevés jelét láttuk. Hogy miért játszik a keret legmagasabb játékosa szélsőt, a legkisebb pedig átlövőt, azt igazán nem értjük.

Korántsem biztos persze, hogy akik most a legjobbak, azok lesznek a jövő sztárjai. Ebben a korban (a csapat fiatalabb tagjai alig 15 évesek) még nagy jelentősége van az eltérő fejlődési ütemnek (azaz annak, hogy ki korábban, és ki később érő típus), de egy-két tehetséget azért már ilyenkor is fel lehet fedezni.

A selejtező első meccsén a görög válogatott viszonylag simán megverte Ukrajnát. Ezután következett, pénteken kora este, a magyar-német mérkőzés. Már az első percekben látványos volt, hogy mennyivel nagyobb az iram, mint az előző mérkőzésen volt, az egy gyenge serdülőmeccs tempójával játszott görög-ukrán találkozónál legalább egy kategóriával nagyobb sebességgel játszottak a mieink és a németek. Ebből az is egyértelművé vált, amit előtte is sejtettünk: ez a két csapat fog kijutni az EB-re. Ennek ellenére volt tétje a mérkőzésnek: az első helyről továbbjutó kedvezőbb besorolást kap az Európa-bajnokság sorsolásakor - és persze a hangulat szempontjából se mindegy, hogy egy válogatott a legelső tétmeccsét meg tudja-e nyerni.

Úgyhogy egy igen éles mérkőzést láthattunk, még ha technikailag nem is a legmagasabb színvonalon. Erről a korosztályról tudtuk már, hogy sok az irányító, de kevés az átlövő, és ez ezúttal is megmutatkozott. Ahhoz pedig ezek a 15-16 éves játékosok még nem megfelelően érettek, hogy három irányítóval jó csapatjátékot tudjanak kialakítani. Az sem volt előnyös, hogy nincs a korosztályban senki a jobbátlövő posztra, ezért ott Hajdu János olyan játékosokat próbálgatott, akik korábban nem, vagy esetleg csak gyerekkorukban szerepeltek ezen a poszton. Emiatt a támadójátékunk elég halovány volt, leginkább csak egyéni akciókból sikerült gólt szerezni vagy hétméterest kiharcolni, egyedül Háfra Noémi vetette észre magát több nagyszerű gólpasszal. A győri Lakatos Rita egyéni akciókból volt többször is eredményes, a Görbicz-ösztondíjjal is támogatott játékos fejben és lábbal is gyorsabbnak tűnt, mint bárki más a mezőnyben. Ő mind a 60 percet a pályán töltötte, akárcsak Pásztor Noémi, a NEKA beállósa. Pásztor a támadásokat is hatékonyan segítette, védekezésben pedig Háfrával együtt erősen megfogták a német támadásokat középen. Mivel kevés gólt tudtunk szerezni, döntő jelentősége volt a hatékony védekezésnek, ami akkor működött a legjobban, amikor Háfra, Pásztor és Lakatos védekezett egymás mellett. A védelmet egy kiváló kapusteljesítmény is segítette, Hlogyik Petra sok német lövést megfogott.

Minderre nagy szükség is volt, mert a második játékrészben 13:35-ös óraállásnál szereztünk először gólt. Az utolsó percben, 20-19-es vezetésünknél a németek támadhattak az egyenlítésért, és ez sikerült is nekik. Ekkor azonban gyors középkezdésből vezettünk is egy lerohanást (az egyetlent az egész mérkőzésen), és a lefújás pillanatában a fiatal horvát játékvezetők befújtak nekünk egy büntetőt. Úgy véljük, adható volt, de, ha a selejtező nem Budapesten van, aligha fújják be. Hornyák Bernadett (aki az egész meccsen hibátlanul lőtte a heteseket) értékesítette, így 21-20-ra nyertünk.

A szombati és vasárnapi mérkőzések komoly unalomba fulladtak, mi és a németek is nagyon simán vertük a görög és az ukrán válogatottat, így mi csoportelsőként, a német csapat pedig másodikként jutott ki az EB-re. A minden megerőltetés nélkül nyert mérkőzésekből túl nagy következtetéseket az egyes játékosokra nézve nem szabad levonni, különösen igaz ez az utolsó, Ukrajna elleni találkozóra, ahol mindenki tudta előre, hogy egyrészt semmi tétje (ha száz-nullra kikapunk, akkor is csoportelsőként végeztünk volna), másrészt az ellenfél igen gyenge, és ez azért befolyásolja a gondolkodást, pláne ilyen fiatal korban. De azt azért láthattuk, hogy nagyjából ugyanazok voltak jók, akik Németország ellen, bár Háfra például Görögország ellen nem is lépett pályára, Ukrajna ellen pedig kifejezetten rosszul játszott. A kapusaink teljesítménye ezeken a meccseken is jó volt, Suba Sárát meg is választották a torna legjobb kapusának. És láthattunk néhány olyan játékost, akiknek még ezek a pehelysúlyú ellenfelek is túl nehéznek bizonyultak, őket valószínűleg egy időre el kellene felejteni a válogatott kapcsán. Lakatos, Háfra, Pásztor, Hlogyik, Hornyák, Suba, a még nem említett jobbszélsők, Klujber Katrin és Faluvégi Dorottya viszont várhatóan húzóemberei lehetnek a nyáron, Macedóniában megrendezendő EB-n a válogatottnak.

Végül egy pár szó a körítésről. Az első napon zsúfolásig megtelt a Népfürdő utcai sportcsarnok, mintegy ötszáz néző volt kíváncsi a mérkőzésre. A másik két találkozót már szerényebb érdeklődés kísérte. A hangulatról a csapatokon kívül a sportriporterként is ismert műsorközlő, Horti Gábor gondoskodott, a magyaron kívül angol, valamint a német csapat meccsein német nyelven konferálva az eseményeket. Nyilván sokan vannak még, akiket érdekelt volna a mérkőzés, de nem tudtak pénteken kilátogatni a sportcsarnokba. Ők csak a beszámolókra támaszkodhatnak, mert a Magyar Kézilabda Szövetség nem volt képes internetes streamet biztosítani a mérkőzésekről (televíziós közvetítésről nyilván nem álmodozunk, annak ellenére sem, hogy a Ligakupából többször is képernyőre kerültek ennél alacsonyabb nézőszámú futballmeccsek is, de egy live stream ma már eléggé alapvető, mondjuk ki: elvárható volna).

Ahogy az is, hogy az MKSZ legalább közelítőleg találja el, hogy hol is rendezték a selejtezőt. Azóta már javították, de eredetileg egészen elképesztő helyszín-megjelöléssel látták el a tudósítást, és Háfra Noémi családnevét sem sikerült elsőre eltalálniuk. Mondhatnánk, hogy puskázhattak volna a saját oldalukról, amely a junior és az ifjúsági válogatottat mutatja be - de ez aligha sikerülhetne, hiszen ezeken az oldalakon jelen cikk írásakor is a tavalyi szezon válogatottjai szerepelnek (akik közül a '94-esek már felnőtt korúnak minősülnek az idén, az 1996-97-es évfolyamok pedig a mostani junior válogatottat alkotják). A német játékosok nevének furcsa írását már nem is nagyon tesszük szóvá, de az, hogy a selejtezőtorna elején köszöntötték a tavalyi év legjobb ifijátékosát, Hornyák Bettinát, felháborító (a játékos keresztneve ugyanis Bernadett). Magától értetődő, hogy egy U17-es csapat kevesebb figyelmet kap, mint a felnőtt válogatottak, de azért ilyen alapvető dolgoknak a milliárdos állami finanszírozással dolgozó szövetségnél illene rendben lennie.

Ha már a csapat megtette a maga dolgát, és minden mérkőzését megnyerte.