Amikor a Haladás elleni bajnokikra sétáltam, fel sem tűnt. Nem csoda, hiszen gyakorlatilag a stadion közvetlen szomszédságában állt a sátor, amit a szervezők az Északi Kanyar 25 éves szülinapi bulijára húztak fel. Ott fortyogott a bográcsban a gulyás, és mindenféle földi jót lehetett baráti áron vásárolni. Ezért akkor még a győzelem és a jeles alkalom felett érzett öröm elfeledtette a gondokat.

Pedig hónapok, sőt, évek óta kesergünk az áldatlan állapotokon. Egészen egyszerűen nincs kocsma a Bozsik Stadion közvetlen közelében, de még a tágabb értelemben vett vonzáskörzetben is sorra került lakat a kocsmák ajtajára.

Ez pedig nagy érvágás a szurkolónak, aki a dal szerint is "a torkát sörrel mossa". Most nem pusztán egy alkoholista kesergéseit szeretném képernyőre vetni. Egyfelől elszomorít, hogy a "régi szép időkből" tényleg alig maradt valami a Bozsik környékén, és most ennek megfelelően elég nehéz a környéken kinevezni egy italárusító helyiséget klasszikus törzskocsmának. Jó időben még csak-csak elácsorog és beszélget az ember a szabadban, bár a WC hiánya jelentősen csökkenti a kulturált szórakozás esélyét. Ilyenkor, a hidegben pedig egyenesen létszükséglet egy meleg terem, ahol a cimborákkal koccintani lehet egy Lanzafame gólra. 

Vagy mondjuk, a meccs után kényelmesen eltölthettem volna negyven percet a szakadó hideg esőben a vonatra várva. Nos, akkor nosztalgiázzunk egy kicsit! Sic transit gloria mundi.

Ezen a térképen hat pötty jelzi a mára már bezárt kocsmákat, vagy talponállókat, és később megemlítünk még két további helyet is.

Ott volt a kedves, nem csak nevében családias hangulatú Családi... kérésre nyitvatartási időn kívül is kinyitott, természetesen megvolt a törzsközönsége, főként helyi lokálpatrióták személyében. Az első képen még nyitva, a második kép a mostani állapot.

És az Aréna. Ahova hétköznapokon is gyakran ugrottak be a helyiek, vagy a szurkolók. És micsoda tömegek gyűltek ott össze meccsnapokon! Most szép fehérre meszelve nem is hinné az ember, hogy anno százak keresték fel.

Most...

Anno...

A Kis Sorompó előtt is meg-meg lehetett állni, venni ezt-azt, vagy pusztán beszélgetni a többiekkel. Ma ez sem volt nyitva. (megj: általában, meccs előtt nyitva van, beülni persze nem lehet)

A Kertvárosi Kisvendéglőt még a Városok, stadionok, kocsmák  című könyvben is megénekelték, a zöld-lila falaival. A jó ég tudja, mióta nem nyitott ki.

És a Bombázó...no, ez fáj a legjobban minden kispestinek. Ha valahol volt klubélet csocsóval, billiárddal, karaokéval és hétköznap is összeülő társaságokkal, akkor az ez a hely volt. A mai napig nem érti senki, miért kellett bezárni, és az épületet lebontatni - ugyanis semmi sem épült a helyére. A fent már említett könyv "Ellenség a kapuknál" című fejezete is itt esett meg.

A mindenki által csak Lépcsős-ként ismert kocsma hajdanán egy forgalmas hely volt. Villamosmegálló, stadion, vasútállomás, miegymás. Nem az ultrák, hanem inkább a korzóra és a tribünre járók törzshelye volt.

Igaz, a régi képen nem ők üdvözlik az NB I/B nyitófordulójára érkező Diósgyőr szurkolóit 2003 nyarán.

Nyilvánvaló, hogy az alapvetően nem túl frekventált környék már nem tart el ennyi kocsmát - főleg cigaretta és nyerőgépek nélkül. De mégis furcsa, hogy egyetlen egy sem maradt mutatóban a vasúttól a Határ út felé eső oldalon - a vaspályák másik oldalán némi kutyagolással lehet igényes kocsmát találni, például a Corleone Sport Pubot, de az már a XVIII. kerület. 

Ha a stadiontól tovább megyünk a Templom tér és a Határ út felé, akkor szomorúan konstatálhatjuk, hogy az Ady Presszó sem hívogatja a vendégeket, pedig ez is egy kulturált hely volt - itt még régi képeket is találunk. Ez tényleg egy tradicionális beülős hely volt az Ady Endre úton.

A Határ úton pedig a nagy tér és buszvégállomás áldozata lett az ugyancsak kedvelt és mindig forgalmas Filléres söröző is. Idegenbeli túrák esetén mindig itt gyülekeztek a vörös-feketék, de sokszor meccsek után is itt fogyasztottak el egy "búcsúsört" elválás előtt. Ha valami frekventált helyre épült, akkor az a  Filléres volt, de nem is a pangás miatt kellett beszüntetnie a működését. Viszont a környék állítólag szép lesz.

Nem mondom, hogy ezek az italmérések az igényesség csúcsai voltak, de azért késdobálóknak sem neveztem volna őket. Nem tehetünk mást, mint hogy emlékezünk ifjúságunk bohém éveire, és fagyoskodunk kint a novemberi esőben.