A 2016-os franciaországi Eb magyar-portugál mérkőzését sok helyütt két ikonikus játékos, egy szombathelyi kapus, Király Gábor és a Madeira szigetén található Funchalból elszármazott támadó, Cristiano Ronaldo párharcaként harangozták be. Ma már talán nehéz elképzelni, de a portugál zseni születése előtt hatvan évvel szombathelyi labdarúgók méltatásától volt hangos Madeira.

2016. június 6-án, a magyar-portugál Eb meccs előtt két héttel a madeirai CS Marítimo és szurkolói büszkén emlékeztek meg a klub történetének legfényesebb napjáról. Kilencven évvel korábban ugyanis a sziget csapata nyerte a Campeonato de Portugal-t, az országos bajnokságot - egy szombathelyi edző vezetésével. Az együttes eredményességéhez vélhetően hozzájárult a madeirai „magyar invázió”: a szigetre szerződött fiatal magyar trénerek munkája és a Szombathelyi AK (SzAK) túracsapatának látogatása. A „szombathelyi különítmény” hatással volt a madeirai futball fejlődésére, renomét teremtett, kaput nyitott Portugáliába később érkező magyarországi edzőknek, játékosoknak, kluboknak.

A bajnok Marítimo érkezése, ünneplése Madeirán, 1926

Woggenhuber Ferenc

A SzAK 1924 májusában szerződtetett tapasztalt edzőjét, Woggenhuber Ferencet a következő év elején, az együttes portugáliai útja során azonnal „elszipkázta” egy alsóbb osztályban szereplő lisszaboni egyesület, az Império. Miközben csapatával sikereket ért el, felkérték, hogy irányítsa a lisszaboni válogatottat is, amely azután otthon és idegenben egyaránt öt góllal győzedelmeskedett a portói válogatott felett. Rövid ideig állást kapott a Victoria Setúbal-nál, majd 1925 őszén Madeira szigetén talált munkát: szerződtette a helyi szövetség, az União FC trénere lett és svédtorna-órákat adott a helyi gyógyfürdőben és szanatóriumban. Mindössze egy szűk évet töltött csak Madeirán, egy Kanári-szigeteken lebonyolított túra kapcsán anyagilag igen előnyös ajánlatot kapott a Marino FC-től és 1926 júniusában már spanyol területen, Las Palmasban dolgozott.

Ekker Ferenc

A szombathelyi születésű Ekker Ferenc portugáliai karrierje lisszaboni egyesületektől (Benfica, Internacional FC) indult. 1925 március elején a portugálok másik két lisszaboni magyar edző, Woggenhuber Ferenc és Lelovich Gyula társaságában meghívták a lisszaboni és madridi katonacsapatok mérkőzése utáni bankettre.

1926 januárjában a madeirai túra menedzsereként csatlakozott a SzAK csapatához, majd a szigeten a Marítimo-hoz szerződött. Ő lett az első külföldi tréner a klub történetében, s rögtön bajnoki trófeához segítette a gárdát. Már valószínűleg azzal beírta nevét a madeirai futballkrónikába, hogy irányításával a Marítimo fölényes győzelmet aratott az FC Porto felett; tanítványai hét gólt rámoltak be a bajnoki mezőny egyik legjobb kapusának tartott Siska Mihály hálójába. A bajnoki címről döntő meccset a Marítimo a Belenenses ellen vívta. A madeirai együttes már 2-0-ra vezetett. A 70. percben a bíró kiállította a lisszaboni csapat kapitányát, ám mivel az nem volt hajlandó elhagyni a pályát, a játékvezető egyszerűen lefújta a mérkőzést.

A Marítimo bajnokságot nyert csapata 1926-ban, a képen a térdelő sor jobb szélén Ekker Ferenc (forrás: http://irredutivelmaritimo1910.blogspot.hu)

A madeirai diadal után Ekker visszatért a kontinensre. 1928 augusztusában a Benfica ifjúsági csapatát irányította. Az ifi döntőn együttese „tiszta magyar stílust” játszva 6:0 arányban győzte le a Sportingot. A Benfica még a helyszínen megszavazott Ekkernek egy ezer escudós tiszteletdíjat, amit ő boldogan zsebre is vágott. 1930 februárjában az akkoriban Olaszországhoz tartozó Rovinjba szerződött, később olasz kiscsapatoknál volt edző.

Lelovich Gyula

Lelovich Gyula szombathelyi újságíró futballedzői pályafutása Portugáliában indult. A „Nyugati Sport” című sportlap felelős szerkesztője és kiadója 1924 decemberében a SzAK intézőjeként utazott el a csapattal. Pár hónappal később, 1925 márciusában már Lisszabonban vezetett edzéseket. A korabeli magyar sajtó büszkén számolt be arról, hogy a portugálokat annyira lenyűgözte a szombathelyi együttes kitűnő szervezettsége, ügyes adminisztrációja és erőskezű vezetése, hogy a fiatal magyar sportembert szerződtette a Benfica (!), a klub adminisztratív főtitkára lesz, sőt, a portugál labdarúgó szövetség ügyintézői apparátusában is vezető helyet kap. Valójában Lelovich a lisszaboni rivális Sportinghoz került - ahol mellesleg még rögbizett is.

Az 1924/25-ös idény végén öt mérkőzésen irányította az együttest, amely csupán a bajnoki döntőben szenvedett vereséget, a Teszler Ákos által dirigált Portótól. Az 1925/26-os szezonban megfiatalította a csapatot, de a várt siker elmaradt, 1926 májusában leváltották. Júniusban követte Woggenhubert a Kanári-szigetekre, ahol egy autóbalesetben súlyos sérüléseket szenvedett. Később leginkább Olaszországban edzősködött. Legnagyobb sikerét a Bologna csapatával érte el, Közép-európai Kupát nyert 1932-ben.

Szabó József

1925 novemberében Madeira szigetére érkezett egy 29 éves magyar válogatott labdarúgó, Szabó József (akiről emléktábla-avatása kapcsán már megemlékeztünk). A hajszíne miatt Vörösnek vagy Piroskának becézett játékos korábban a Győri ETO-ban, majd a Ferencvárosban játszott. 1924-ben formaromlás és/vagy érettségi hiánya miatt kikerült az FTC keretéből, visszaköltözött Győrbe, majd a Szombathelyi AK együttesénél kötött ki. A hízásnak indult, meccseken gyakran kifulladó Szabót a hazai sportsajtó kezdte leírni, kritizálni.

Játéktudására ugyanakkor felfigyeltek Portugáliában. A SzAK 1924/25-ös téli túrája után rögtön Funchalba próbálták csábítani. Szabó előbb felajánlotta, hogy spórolt pénzén elutazik Lisszabonig, majd később nősülésre hivatkozva még nem fogadta el az ajánlatot. Mivel szombathelyi keresete (2 millió korona, egy budapesti szakmunkás havi fizetése) ahhoz sem volt elég, hogy nősülése után lakását bebútorozza, végül mégis kötélnek állt. A portugálok havi 15 angol fontot - szombathelyi fizetésének minimum dupláját -, ingyen lakást és teljes ellátást ígértek.

1925 októberében, útban Madeira felé, Szabó és felesége egy ideig Bécsben maradt. A Hakoah Wien meccsén összefutott a Sporthírlap bécsi munkatársával, akinek azt mondta, a nejét könnyebb autóbaleset érte, kórházba került, emiatt egy hétig az osztrák fővárosban kell várakozniuk. Majd itt fogja megkötni végleges szerződését a funchali egyesület megbízottjával. Valójában felesége azért feküdt kórházban, mert szült.

A madeiraiak között vörös hajával, kék szemével amúgy is feltűnést keltő Szabó érkezése, entrée-ja 1925 novemberében még emlékezetesebb lett azáltal, hogy karjában tartott egy párnapos, szintén vöröshajú csecsemőt, akit büszkén mutogatott, „mondván: ’Little Bubi’, ’Schöner boy’. Piken portugez’”.

Szabó József (Színházi Élet, 1924)

Hírneve egyébként is megelőzte. Érkezését követően azonnal betették középfedezetnek a funchali válogatottba és a madeirai bajnokság tabellájának alján szereplő Club Sports Madeira játékos-edzője lett. 1928-ban az FC Porto ajánlatát elfogadva elhagyta a szigetet és magával vitte az észak-portugáliai városba a madeirai Pingát, a korszak egyik legjobb portugál labdarúgóját. Ahogy később Bölöni Sportingjából Cristiano Ronaldo, Szabó Porto-jából Pinga meghatározó játékossá vált.

Szombathelyi csapatok Madeirán

A Szombathelyi AK, amely akkoriban az egyik legjobb vidéki csapatának számított, 1923-ban Spanyolországban túrázott, híre onnan jutott el Portugáliába. 1924-ben sikerült portugál csapatokkal mérkőzéseket lekötni, decemberben és a következő év januárjában Lisszabonban és Setúbalban mutatkozott be a SzAK. A kilenc találkozóból hatot megnyertek, hármat elveszítettek.

A meccseket komoly érdeklődés kísérte, a sajtó elragadtatással írt a szombathelyiekről. A korábban luzitán földön megfordult cseh, osztrák, francia, angol és magyar csapatok játéktudásának ismeretében a SzAK-ot Európa egyik legjobbjának titulálták. A túra folyamán „a híres magyar tizenegy” meghívások sorát kapta spanyol, portugál kluboktól, sőt még Brazíliából is érkezett megkeresés. Újév napján maga a portugál köztársasági elnök fogadta külön kihallgatáson a túra vezetőit, gratulált a SzAK pompás szerepléséhez és további sikereket kívánt. A szombathelyiek általános benyomása az volt, hogy bár a portugál futball még gyerekcipőben jár, játékosaik óriási lelkesedéssel, gyorsan, gyakran váratlan megoldásokat alkalmazva járatják a labdát. A korábban Portugáliában járt magyar klubokhoz (III. ker. TVE, Vasas) hasonlóan a SzAK leginkább a durva játékot és ezzel összefüggésben a helyi játékvezetők ténykedését kifogásolta.

A Szombathelyi AK túracsapata (Színházi Élet, 1924)

Már az 1924/25-ös portya során lehetőség nyílt madeirai kiruccanásra, de az MLSZ letiltó távirata miatt a SzAK akkor még nem utazhatott el a szigetre. Az 1925/26-os idény előtt a madeirai Marítimo vezetősége úgy döntött, meghív Funchalba két teljesen különböző játékstílust képviselő csapatot, hogy jobban felkészülhessenek a bajnokságra. A német S.K. Minerva volt az egyik, a Szombathelyi AK a másik együttes.

Hosszú tárgyalások, egyeztetések után sikerült megegyezni. Funchalban az időközben odakerült Woggenhuber és Szabó kötötte le a mérkőzéseket, a portugál fővárosban élő Ekker pedig túramenedzserként közvetített a madeiraiak és a szombathelyiek között. 1926 január elején, a spanyolországi mérkőzéseket követően az együttes Madridon keresztül Lisszabonba utazott. A spanyol fővárosban Lelovich Gyula, a SzAK egykori intézője, a Sporting edzője, a lisszaboni pályaudvaron Ekker Ferenc, az Internacional FC trénere, a túra menedzsere fogadta a szombathelyieket.

A São Miguel nevű hajó, fedélzetén a játékosokkal, január 10-én, reggel 9-kor vetett horgonyt Madeira partjainál. A portugálok számára korai időpont ellenére kíváncsiskodók egész serege gyűlt össze a mólón, ahol egy talpalatnyi hely sem maradt. Motorcsónakokon, dereglyéken többen azonnal a hajó felé indultak, ahol azután „heringmódra” zsúfolódtak össze. A hivatalos fogadásra, a Marítimo klubházába vezető úton a magyar csapatot szállító autók csak lépésben tudtak haladni, annyian voltak az érdeklődők. A szombathelyiek a kikötőben és a klubházban is keresték pár hónapja a szigetre igazolt játékosukat, a „vörös” Szabót, de az meglepetésükre és csalódottságukra egyik helyen sem jelent meg. Csak délután találkoztak vele, a futballpályán, ahol Szabó korábbi egyesülete, a SzAK ellen játszott.

A Marítimo – SzAK mérkőzés beharangozója, 1926 (forrás: www.arquipelagos.pt)

A kétnapos hajóúttól még tengeribeteg magyar labdarúgóknak ugyanis már rögtön, az érkezés napján meg kellett mutatniuk, mire képesek, éppen Szabó József csapata, az CS da Madeira ellen. A túra szervezésekor eleinte még arról volt szó, hogy a portugál együttes tudása olyan szerény, hogy a SzAK ellen ki se mer állni, végül a pofozózsák szerepét kapta. A szombathelyiek nagyarányú, 7:0-ás győzelme után Ekker az igazság kedvéért azért megjegyezte az ellenfélről, hogy az „közép-európai viszonylatban egyáltalán szóba sem jöhet”. A közönséget már ezen az első meccsen sikerült meghódítani. Tetszésnyilvánításuk jeleként a nézők helyi szokás szerint kalapokat dobáltak a pályára, majd vállaikon vitték a szombathelyieket az öltözőbe. A madeirai játékosok és futballszakemberek körében a magyar labdarúgók „Sabaria” futballcipői is osztatlan sikert arattak. Bauer „tata” (Bauer István cipészmester, a SzAK korábbi intézője) igen nagy megrendeléseket kapott.

A SzAK további öt mérkőzést játszott Madeirán (még a helyi angol kolónia csapata ellen is pályára lépett), 23:5-ös gólaránnyal zárt és nem talált legyőzőre. Magyar szakvélemény szerint közepes technikai felkészültség, gyors, belemenős játék jellemezte a sziget legjobb együttesét, a Marítimo-t. Az otthonában nehezen verhető - a korábban Sportingot, Benficát, Portót is megleckéztető – „félelmetes tengerészcsapat” ellen a SzAK kétszer is nyerni tudott, valamint egy döntetlen született, amely után a szombathelyiek kijelentették, csak akkor vállalnak további mérkőzést, ha azt angol bíró vezeti. A helyi viszonyokat jól ismerő Woggenhuber egyébként előre felhívta a figyelmet arra, hogy a portugál játékvezetők közül is hírhedtek a madeiraiak, imádnak tizenegyest ítélni. Megfelelő képzés, vizsgakötelezettség híján

„Egyszerűen csak valamelyik egyesület bejelenti, hogy X. Y. klubtag bíró, csatol két fényképet, s az illető már megkapja a bíróigazolványt. Már most, hogy az a bíró utcaseprő vagy egy részeg tengerész, avagy a köztársasági elnök, - az teljesen mindegy.”

A szombathelyiek túraprogramjukba a Funchalban 1922-ben elhunyt utolsó magyar király, IV. Károly sírjának meglátogatását is beillesztették. „A király kedves városának fiai” imát mondtak, elénekelték a himnuszt és elhelyeztek a síron egy koszorút, amelyet még Magyarországról hoztak magukkal. Madeira elhagyása előtt megtekintették a szigetre érkező berlini Minerva Marítimo elleni, döntetlenre végződött mérkőzését. A karácsony előtt indult spanyol-portugál túra elviekben Madeirán befejeződött volna, de Lelovich Jenő (Gyula testvére, a SzAK vezetője) az MLSZ-hez fordult és anyagi gondokra hivatkozva kérte, hogy bevételeik gyarapítása érdekében még négy meccset engedélyezzenek nekik Portugáliában. Így februárban a SzAK Lisszabonban, Setúbalban és Santarém városában folytatta hosszúra nyúlt turnéját.  

Hiába játszottak a túra során összességében 17 meccset, végig nehézséget okozott a hazautazáshoz szükséges pénz előteremtése. Az ugyanis elúszott. Állítólag ruletten. Húsz nap alatt portugáliai borszámlájuk közel 70 millió magyar koronát tett ki. Későbbi híradás arról számolt be, hogy a portya anyagilag ráfizetéses volt, mert a 300 millió korona összbevételből a menedzserek 60 milliót megtartottak maguknak, a hazautazáshoz szükséges 300 dollárt csak a játékosoktól visszakért munkabér megtérítéséből tudták fedezni.

A túra utóhatásaként a funchali kluboknál dolgozó magyar edzők közvetítésével tárgyalások indultak 1926 tavaszán, hogy további magyar játékosokat csábítsanak Madeirára. Remélték, hogy Szabó egykori ferencvárosi csapattársa, az ekkor épp a bécsi Hakoah-ban játszó Eisenhoffer József amerikai túrájukról hazafelé tartva látogatást tesz a szigeten az União-nál. A SzAK játékosai közül Nagy örömmel érkezett volna a madeirai klubhoz, a válogatottban is szerepelt Holzbauerért viszont hiába folyt Funchalban nagy versengés, havi húsz angol fontos ajánlatot is visszautasított.

A madeirai viszonyokat ismerő Woggenhuber, Szabó és Ekker jelenléte, helyismerete biztosítékot jelenthetett, felbátoríthatta a jobb megélhetést kereső magyarországi labdarúgókat. Akikre korábban – úgy tűnik - nem várt veszélyek is leselkedhettek. 1925 nyarán a sportsajtón keresztül felhívták a figyelmet egy Arthur L. Legnée álnéven Lisszabonban élő nagyváradi születésű szélhámosra és leánykereskedőre, Lengyel Bandira, aki túralekötések címén számos visszaélést követett már el. Woggenhuber ekkor még azt is feltételezte, hogy a Madeirára csalogatott magyar focisták kiszolgáltatott helyzetükben végül perui vagy afrikai rézbányákban végzik.

A Marítimo tündöklése éppen úgy rövid ideig tartott, mint a magyar edzők madeirai tevékenysége. Portugália bajnokcsapata a következő idényben csupán a negyeddöntőig jutott: 1927 májusában 8-1-re kapott ki a Belenensestől. Trénereink, jobb ajánlatot kapva, egy-két év után elszerződtek a szigetről.

Negyven évvel azután, hogy a Marítimo történelmet írt, ismét egy Vas megyei tréner vezette a funchali klub edzéseit: Hrotkó János. Az MTK egykori játékosa, a Sportinggal bajnokságot és kupát nyert támadó a madeiraiakat 1965-67 között irányította, majd számos portugál egyesületnél tevékenykedett edzőként. Fia, a dél-portugáliai Beja városában élő João Hrotko a 2016-os Eb magyar-portugál összecsapásakor már a portugál válogatottnak szurkolt...