Agatha Christie regényében (amely méltán tartozik a szerző kevéssé ismert művel közé) végig az a nyomozás kulcskérdése, hogy vajon miért nem szóltak Evansnak; és amikor kiderül, hogy miért nem, akkor már azt is tudjuk, ki a gyilkos. 

Ma este, a magyar kézilabda-válogatott Spanyolország elleni mérkőzése kapcsán hasonló kérdés merülhetett fel a nézőben. A mérkőzést nézve az volt a benyomásunk, hogy a magyar válogatott nem veszi igazán komolyan mai ellenfelét. Ebből a képből azonban messze kilógott egy játékos, Nagy László. Mintha neki nem szóltak volna.

Nagy László (Forrás: MTI)

Az átlövő számára persze komoly jelentősége volt a mérkőzésnek. A 32. életévét rövidesen betöltő Nagy tizenkét évet élt Spanyolországban, végig a Barcelona játékosaként. Ezalatt az is felmerült, hogy esetleg felveszi a spanyol állampolgárságot, és az ibériai ország válogatottjának tagja lesz. Ugyan soha nem vallotta be, de - jelen cikk szerzőjével együtt - sokan gondolták róla azt, hogy azért mondta le sorozatosan, mindig más okra hivatkozva a magyar válogatottbéli szereplését, mert a nemzetközi szervezetek előírásai szerint akkor szerepelhet valaki egy második ország válogatottjában, ha az előzőben legalább három éve nem lépett pályára. 

Volt, aki nem állt ellen hasonló csábításnak: ha a spanyol kapus, bizonyos Árpád Sterbik neve ismerősen hangzik, az nem tévedés, a mai Szerbia területén, Zentán felnőtt, magyar nemzetiségű kapus is az eredményes rábeszélés hatására lett a spanyol király alattvalója, és az ország válogatottjának tagja. 

Soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha 2012-ben, szinte rajtaütésszerűen nem omlik össze a spanyol kézilabda anyagi bázisa, és ezzel egyidőben nem erősödik meg (máig ismeretlen forrásból) az MKB Veszprém és a magyar válogatott. Nagy ekkor Veszprémbe igazolt, és visszatért a magyar válogatottba. A Spanyolország elleni mérkőzésen tehát meg kell mutatnia, hogy ő ide tartozik. A spanyoloknak, hogy lássák, kit engedtek el, a magyaroknak, hogy lássák, a szíve valóban nem oda húz. 

Nagy László ma Spanyolország ellen 6 gólt szerzett, a többiek összesen 16-ot, egyesével legfeljebb 3-at. 9-szer lőtt kapura (a 6/9 egy átlövőnél jó aránynak számít), ehhez hasonló mennyiségben csak Császár Gábor, de neki egy kivétellel minden lövését védte Sterbik (1/8). Nagy összesen 5 jó védekezést (labdaszerzés vagy sánc) mutatott be, a többiek összesen 6-ot. A magyar válogatott játéka két alkalommal állt meg teljesen ma este: az első félidő végén, amikor Nagyra kijöttek a spanyolok emberfogással, majd a második félidőben, amikor 20-21 állásnál Mocsai Lajos pár percre pihenőt adott a játékosnak. Ekkor 9 perc alatt a magyar válogatott négy technikai hiba és két rontott lövés mellett összesen nulla gólt szerzett, védekezésben pedig hetet kapott. Női mérkőzéseken nem ritka a 0-7 sorozat (és ott simán előfordulhat, hogy az ebből rosszul kijövő csapat végül megnyeri a mérkőzést), a férfiaknál viszont csak akkor jellemző, ha klassziskülönbség van a két csapat közt. Még az amúgy tönkrevert (51-11) Ausztrália ellen is csak két ilyen szériája volt a spanyol válogatottnak. 

Mindenesetre a továbbjutás szinte biztosan megvan így is, a többi csoportot nézve az sem tragédia, ha csak negyedik helyen megyünk tovább. Az igazán mértékadó mérkőzések pedig az egyenes kieséses szakaszban következnek. Sok izgulnivalónk igazából ma nem kellett volna, hogy legyen. És úgy tűnik, nem is lett volna - ha szólnak Lacinak.