Azt hiszem, sok mindent nem lehet ilyenkor mondani. Mindannyian emlékszünk arra, hogy mi történt 2004 január 25-én este, a Guimaraes-Benfica bajnoki találkozón. Hitetlenkedve fogadtam a mindenhol megjelenő rövidhírthírt és biztos voltam benne, hogy csakis valami múló rosszulét lehet a dolgok hátterében.
Bár már akkortájt is olvashattunk rövidhíreket távoli országokban, alacsonyabb osztályokban történő futbalistahalálokról és megdöbbentünk, amikor Marc-Viven Foé összeesett a 2003-as Konföderációs Kupa Kamerun-Kolumbia mérkőzésén, majd röviddel később meghalt. Csak valami egyszeri, fatális véletlen lehetett! – legalábbis ezzel nyugtattuk magunkat. Ha tudtuk volna, mi fog történni Mikivel, Zavával, Ocskay Gabival és a többiekkel...
„Miki bizonyára egy ütközés után elszédült, a média megint a szokásos gusztustalan módszereivel akar olvasottságot toborozni magának! Ez benne van a sportban!” – legyintett egy haverom a Közgáz kollégiumának dohányzójában, amikor valaki izgatottan hozta a hírt: „Fehér Mikivel történt valami, most írja az összes hírportál!”
Aztán pár perccel később a világhálóra felkerült az a szörnyű videó. Nem tartom magam szentimentális alkatnak, néha talán túlzásba is viszem a cinizmust, de amit akkor ott láttam, az mélyen megrendített. Megmondom őszintén, nem tudnám még egyszer megnézni. Úgyis a szemem előtt van az egész. Akkor már tudtuk, hogy itt valami nagyon nagy baj van.
Emlékezett rá az ország, a magyar szurkolók és az MLSZ egy emlékének szentelt, balul sikerült válogatott meccsen Wales ellen. Portugáliában egy szobor emlékeztet rá minden nap, Győrben az ETO akadémiája vette fel a nevét 2007-ben. Emléktornák, koszorúk, Facebook-megosztások, újságcikkek...és ez így van rendjén. Nem lehet igaz az, ami kedvenc Bikini-számának utolsó sorában áll: „Porból lettem, porrá leszek/Félek, hogy a ködbe veszek”
Soha nem felejtem a Celtic-szurkolók gesztusát, amikor Lisszabonban ötezren énekelték a You’ll never walk alone-t, miközben kihúzták a visszavonultatott 29-es mezt.
Mi a magunk módján a későbbiekben szintén megemlékezünk Fehér Mikiről a mai napon, felidézve a legemlékezetesebb válogatott mérkőzését.
Fehér Miklós, nyugodj békében!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fortune hai 2013.01.26. 22:21:47
Ajánlott bejegyzések: