Válogatott okosságok

Tegnap délelőtt Felcsúton tettük mélységes tiszteletünket, ahol az NB I-es keretünk az NB II Nyugati csoportjában egyeduralkodó hazaiakkal játszott edzőmeccset.

Örömmel láttam, hogy a komplexum szépen és töretlenül fejlődik, gőzerővel folynak például az elkészültekor majd 3500 nézőt (Felcsút lakosságának kétszerese) befogadni képes Aranycsapat Stadion előkészületei. A jómunkásemberek még tegnap sem pihenhettek, úgyhogy remélhetőleg fáradozásuknak mielőbb meglesz majd a gyümölcse, és a közeljövőben telt házas mérkőzések egész sorát rendezhetik ott. Én ugyan egyelőre még szkeptikus vagyok, de ígérem, hogy minden egyes zsúfolt lelátók előtt megrendezett összecsapás után majd egy-egy erőteljes mea culpázást fogok elkövetni. Egyébként úgy tűnik, hogy a jelenlegi szélső pálya szomszédságában is rotyog valami az üstben. Tavasszal ott még akadt egy zsebkendőnyi terület, ahol legelni tudtak a lovak, most viszont már arrafelé is egy hatalmas földtúrás éktelenkedik. Ott lesz talán a négyes metró végállomása, én nem tudom.

A büfé az egyértelműen rendben van: széles kínálat, elfogadható árak, kedves kiszolgálás és kulturált körülmények. Frissen főzött kávét adnak és a pálinka is finom, ez utóbbit persze én nem tudhatom, csak hallottam egyszer egy emberről, akinek van egy olyan ismerőse, aki ivott már ott pálinkát.

Maga az edzőmeccs valószínűleg a hideg miatt került a Hidegkuti-pályán megrendezésre. A pálya elnevezésén kár is elmélkedni, Nándi bácsi egyértelműen ezt a dicsőséget is megérdemli. Azt mondjuk pontosan nem tudom, hogy a legendás Öreg milyen helyi kötődésekkel rendelkezett, de ez már egyértelműen a rosszindulatú cinizmus a részemről, és egyébként is, fájjon emiatt az MTK-szurkolók feje.

Természetesen a pálya mellett elektromos hőmérő is van, úgyhogy pontos adatokkal tudok szolgálni: a mérkőzést mínusz 3 fokban kezdték a srácok, a meccs végére pedig már egészen mínusz 2 fokig melegedett a hőmérséklet. Legalább két tucatnyian Kispestről is jöttek, és innen is minden elismerésem azoknak a kollégáknak, akik ebben a hidegben is képesek voltak hideg sörrel a kezükben mászkálni a pálya környékén.

A meccs legnagyobb kérdése az volt, hogy a harmadik felkészülési találkozónkon (Honvéd-Komló 0:0, Honvéd-Veszprém 0:0) látunk-e már végre gólt, és persze az sem lett volna baj, ha ezt mi szerezzük. Nos, gólt azt láttunk, viszont nem mi szereztük. Sajnos továbbra is bántóan gólképtelenek vagyunk, és ez többek között azért is ijesztő, mert például a komlóiak néhány nappal a nálunk tett látogatásuk után egy kellemes kis tízest kaptak a pécsiektől. Három eset lehetséges: vagy Pécsett a mieinknél még sokkal erőteljesebben van benne az idegszálakban Supka mester hatása, vagy teljesen más összeállításban léptek pályára a komlóiak, vagy pedig nálunk nem stimmel valami.

Én mondjuk az utóbbira tippelnék, és amikor a mérkőzést követően megérdeklődtem Hemi bácsitól, hogy „Azt mondja már meg, főnök, ki fog itt gólt rúgni?”, akkor ő is csak ennyit mondott: „Én!”. Ehhez aztán még azt is hozzáfűzte, hogy a mutatott játékkal enyhén szólva ő sem elégedett, talán csak az lehet az egyetlen mentség, hogy minden meccsen és minden félidőben más és más csatársorral próbáljuk az ellenfél kapuját rohamozni. Ez mondjuk igaz, de lassan már véget érnek a variációs lehetőségek, gólt viszont még egyik felállásban sem voltunk képesek szerezni.

Persze a szokásos kapufánk megint megvolt: az első félidő végén Gege törte szét a keresztlécet. Annak a kis felületnek az eltalálása már igazán remekül megy, jó lenne már végre azt a baromi nagy kaput is felavatni. A kipattanót egyébként a nem teljesen reménytelen Martinez a hálóba küldte, a játékvezető azonban les címén érvénytelenítette a találatot. Valószínűleg igaza is volt. A második félidőben aztán egy tizenhatoson belüli felcsúti kezezés talán már véleményesebb volt, de tulajdonképpen nem sokat számít, hogy elmaradt a büntető. (A leginkább megdöbbentő döntés egyébként is az volt, amikor egy bedobást követően az asszisztens koma behúzta a lest.) Valamirevaló helyzetünk szinte egyáltalán nem akadt, talán még Diaby és Tchami játékára mondanám, hogy csak-csak, ez viszont nem jelent annál többet, mint hogy volt egy-két szép momentumuk. Sajnos ezzel már ki tudtak emelkedni.

Az egészben az a legnagyobb gond, hogy a fiúk egyébként tényleg becsülettel küzdöttek. Meglepően jó iramú mérkőzést láttunk, persze az is érthető, hogy ilyen hidegben senkinek sem volt kedve a sétálgatáshoz.

Kemenes majdnem másfél félidőt kapott (idén először állt a kapunkban), és azért rajta is múlt, hogy egyetlen kapott góllal megúsztuk. A pályára lépettek közül egyébként senki sem nyújtott elkeserítő teljesítményt, bár mondjuk a tegnap mutatottak alapján nagyon meglepődnék, ha a Pascariu nevű belső védőnk majd Kispestről indulna el a világhírnév felé. Szerintem felesleges lenne őt bármilyen szerződéssel megkínálni, bár az is igaz, hogy láttunk mi már Kispesten váratlan formajavulásokat, azt pedig változatlanul úgy gondolom, hogy a Gábor Gábor hasonmásverseny legfőbb esélyese jó szakember.

Ez a gólképtelenség viszont most már valóban aggasztó, pláne, hogy minden pályára lépő csatárunkban sokkal több van annál, mint amit eddig mutattak. Mert amit eddig mutattak, az pontosan a nullával egyenlő. Nálam egyébként Délczeg játéka lóg ki egyelőre leginkább lefelé, néha hihetetlenül körülményesen és kiismerhetően játszik, és nem igazán képes jó döntések meghozatalára. De mondom, mindenki próbálkozik tisztességgel, de egyelőre ez így édeskevés. Még mindig úgy gondolom, hogy ha nem történik jelentős formajavulás, akkor a csatárkérdést házon belül is képesek lehetünk megoldani (Erdélyi, Bobál, Pantovic, Holander stb...). Vólent és Nagy Krisztián a napokban Kazincbarcikára kerültek kölcsönbe, úgyhogy rájuk fél évig biztosan nem számíthatunk.

A legközelebbi javítási lehetőség szerdán délután a Bozsikban lesz, amikor az FC Nitra csapata érkezik hozzánk vendégségbe. 2013-ban ez lesz az első nemzetközi meccsünk, én pedig innen üzenem, hogy az első idei gólunk szerzője a meccs után vendégem lesz valamire a büfében. Sajnos pálinkával nem szolgálhatok majd, az ugyanis nálunk nem kapható.