Tegnap este alaposan elgázolt minket a különvonat. Persze már előzetesen is volt egy olyan gyanúnk, hogy ezzel a toldozott-foldozott védelemmel egy Videotonnál gyengébb csapat ellen is komoly problémáink lehetnek, de miután a középpályánk és a csatársorunk sem játszotta éppen élete mérkőzését, így aztán tényleg nem is lehetett kérdéses a meglehetősen ijesztő végeredmény.  Ignjatovic most ugye nem játszhatott, Tandia és Baráth még egy ideig száműzetésben tartózkodik, Novák Alexisz sérüléséről gyakorlatilag semmilyen információ sincs, Vidovic a télen Egerbe ment kiesni, Debreceni pedig az ismert okok miatt kizárólag az NB II-ben szokott pályára lépni. És akkor most ezzel a bravúros átkötéssel meg is érkeztünk a Budapest Honvéd MFA csapatához.

Szombaton az NB II-es együttesünk a szegedieket fogadta a műfüvön, a vendégek hivatalos honlapja szerint a Bozsik Ferenc stadionban. (Ezt olvasva már tegnap délelőtt felsikoltottam, de most újra ránéztem, és még eddig a pillanatig sem javították ki.)
Hétvége volt, a napocska is szépen sütött, 500 forintért mérték a beugrót, üzemelt a büfé is, a vendégek még jelenlegi helyezésük ellenére sem számítanak kutyaütő csapatnak, a mieinknél pedig a saját nevelésű Debrecenin kívül kizárólag akadémisták foglaltak helyet a pályán és a kispadon egyaránt. Össze is jöttünk vagy 150-en, ráadásul ennek az irdatlan tömegnek közel az egyharmada Tisza-parti szimpatizáns volt.

Tegnap este néhány bácsi erősen kutyázta mögöttem a csapatot, mondjuk nem is annyira ok nélkül. Nyilván nem mostanában jutott eszükbe, hogy ők bizony Honvéd-szurkolók, így hát azért életük folyamán láthattak már ezt-azt.

„Há’ mé’ nem játszanak inkább az akademisták?” – tette fel egyikük a Kérdést. "Na de mégis melyik!?" - mordult fel egyik kollégája. A válaszokat is szűk körben próbálták megtalálni, végül hosszas töprengés után valamelyikük kirukkolt a vélt megfejtéssel: „Mondjuk az a BobáK gyerek!”

Itt aztán "lesz, ami lesz" alapon szóba elegyedtem velük, és a jelek szerint két hét múlva fennállásuk során először szemügyre veszik majd a „gyerekeket”.
Na most ők így első ránézésre nem kifejezetten a virtuális közösség gyermekeinek tűntek, így végül is nem nagyon csodálkoztam azon, hogy konkrétan lövésük sem volt az NB II-es csapatunkról. Viszont a kevés meccsre járónk nagy többsége azért láthatott már heti menetrendet, olvashatott (volna) akár egy-két beszámolót is, de valahogy mégsem érzik úgy, hogy meg kellene nézni a srácokat.

Persze tudom én, hogy a másodosztály Keleti csoportjában két középcsapat mérkőzése nem ér fel egy Margit-Barcácskával (ugyanis velünk azonos időben volt egy ilyen összecsapás is), azonban akármilyen időpontban is rendezhetik az MFA meccseit, mindig ugyanolyan akadálytalanul hajigálhatjuk a gombostűket, mert simán el tudjuk azokat ejteni. Szurkolás leginkább akkor szokott lenni, amikor a többi akadémista biztatja a srácokat. Ők most éppen nem voltak ott, úgyhogy a nagyjából 20-25 főből álló szegedi ultracsoport hangján kívül alig lehetett valamit hallani, és nem csak azért, mert ők nagyon hangosak voltak. (Egyébként tényleg azok voltak.)

Ez a csapat (már) nem az érthetetlenül idehozott külföldiek játékostemetője, hanem az akadémia növendékeinek első bemutatkozási lehetősége a felnőtteknél. Azoknak a fiataloknak az első lépései a „nagyok” között, akiknek reális esélyük van arra, hogy a közeljövőben majd az NB I-ben is pályára léphetnek. Felesleges ugyanis azt gondolni, hogy az akadémisták majd úgysem kapnak soha játéklehetőséget, mivel a klub egyedüli célja csak az innen-onnan ócsóért összelapátolt fodballisták játékának erőltetése, majd jobb pénzért való elpasszolásuk. Nem, szerintem az akadémián nem azért etetik-itatják-oktatják-képzik-nevelik őket hosszú éveken keresztül, hogy utána eltűnjenek a süllyesztőben, vagy bagóért elkótyavetyéljék őket.

Ezek a fiatalemberek hajtanak és küzdenek becsülettel. Persze ezt önmagában nem is kellene külön kiemelni, hiszen ezt általában a minimumnak kellene tekinteni. Azt is tudom, hogy az NB II-es pontvadászatot ilyen-olyan okokból nem minden csapat veszi véresen komolyan, azonban mi ennek ellenére szemmel láthatóan komolyan vesszük. Gyakran rutinos ex-NB I-es játékosokkal vesszük fel a küzdelmet, és egyáltalán nem sikertelenül. Néha olyan látványos megmozdulást is láthatunk, ami még az első osztályban is ritkaságnak számít. Érdemes tehát figyelni őket, hiszen így az NB I-es csapat játékoskeretébe is könnyebben el lehet képzelni a legtehetségesebbeket, És akkor nem feltétlenül csak „attól a Bobák gyerektől” lehet várni az esetleges megváltást.

És van még egy ok, ami miatt érdemes az MFA fiataljainak a meccseire járni:

Mert megérdemlik.