Válogatott okosságok

Na jó, nem. Valójában nem a Szeged 2011-Vác NB II-es ütközet miatt utaztam a fővárosból a csongrádi megyeszékhelyre, de ha már arra jártam, akkor úgy gondoltam, kilátogatok a meccsre. Gyerekkorom óta nem jártam a Tisza-parti metropoliszban, nagyon kellemes hely, kifejezetten szép és elég tiszta, bár többen óva intettek a látogatástól, hiszen ez maradt nagyjából az utolsó szocialista fellegvár, de ezek a disszonáns hangok sem tántoríthattak el attól, hogy ide utazzak. Bár egyes hírek szerint Botka László polgármester úr sem nagyon cáfolja meg az „MSZP-s politikusok bármit szívesen támogatnak, csak ne legyen szó fociról!” című tételt, talán majd Kiss-Rigó László püspök uram rendbe szedi a dolgokat az akadozó városi támogatás ellenére. Csányi Sándor MLSZ-elnök óvatos szerepvállalásáról is hallani (egyenlő esélyek…), tervben van hipermodern aréna építése is a következő időszakban (alulról lenne fűthető, mint a Bozsik!), hamarosan elválik, mi valósulhat meg a nagyívű tervekből.

Az előjelek nem voltak kedvezőek. Kezdve azzal, hogy a váciak nem álltak ki a Videoton elleni oda-visszavágós Magyar Kupa-párharcukra. Aztán a másodosztály tavaszi nyitányán fogadták volna a Kazincbarcelona együttesét, ám ezt a mérkőzést sem rendezték meg, az őszi szezon során a váciak keretét alkotó labdarúgók nem vállalták a játékot. A részleteket tanult kollégáim már kivesézték, Héger József klubtulajdonosi bravúrjait ismerhetjük, Berki Krisztián neve hallatán minden jóérzésű embernek ökölbe szorul a keze, ezzel nem is foglalkoznék túl sokat.

Viszont miután a zárójelben hivatkozott cikket olvastam (http://www.csakfoci.hu/node/133627), elkezdtem reménykedni, hogy talán mégis látok némi csúcsfutballt szombaton. Mondjuk ez a casting érdekes lehetett, akár blöffként is felfogható, de ha egyszer a váci vezetők azt ígérték, hogy mindenképp útra kelnek, akkor azt kőbe is lehet vésni ugyebár.

14 óra 26 perc magasságában érkeztem meg az SZVSE pályára. Már ment a játék, ez azért csökkentette annak az esélyét, hogy itt hivatalos mérkőzést rendeznek. Laikusként azt hittem, hogy talán a Felső Tisza-parti arénában játszanak majd, de nem, a legendás pálya nincs NB II-re hitelesítve, ott jelenleg az NB III-as Tisza Volán SC szerepel, akik le is nyomták lendületből 2-0-ra a Tököl csapatát (noha a 2011 erre a meccsre átzarándokoló drukkerei eléggé szkeptikusak voltak). Felmerült bennem, hogy vajon miért kezdődött a két szegedi csapat mérkőzése egy időben, de azért sokat nem gyötrődtem miatta, hiszen emlékszem ám arra, hogy a szegedi ultrák körében sem volt könnyen eldöntött kérdés, melyik gárda mérkőzéseit látogassák, volt is némi szétválás, mindenesetre a másodosztályúak meccsén kint láttam az Ultras Szeged drapit.

Mindenkit ingyen engedtek be a rendezők, olyan nagy kockázatot nem vállaltak ezzel, mint kiderült. Sajnálatos módon ugyanis a váciak erre a mérkőzésükre sem érkeztek meg, a remek új futballisták játékengedélyei nem készültek el időben, így a mindenképp útra kelésből otthonmaradás lett. Még egy ki nem állással elbukott meccs után vélhetően kizárják őket, szerény véleményem szerint ez be is fog következni.

Ez persze nem szegte senki kedvét, hiszen egy sebtében összehozott Szeged I-Szeged II, az első csapat keretéből verbuvált kétkapus, 10-10 elleni küzdelmet láthatott a nagyérdemű, egyik oldalon a pálya széléről Gálhidi György, a nagycsapat mestere, míg a másik térfélen Lóczi István pályaedző gardírozta a feleket. Helyzeteket ugyan lehetett látni, szemet gyönyörködtető megoldásokat és gólt viszont nem, legalábbis abban a fél órában, amennyit láttam a játékból. Aztán harsant a sípszó, és összesereglettek a felek. Én pedig eloldalogtam. Voltak olyan ultrák, akik már korábban megtették ezt, zúgott is társaiktól a „Hova mentek? Hova mentek?”.

Azért feltűntek ám ismerős arcok a pályán, ez jókedvre derített, ha már tétmérkőzésből nem jutott erre a napra! Ott volt például egy hátvéd, aki rendkívül hasonlított Adem Kapic-ra, a volt Fradi-játékosra, aki jelenleg sportigazgatóként ténykedik a Szeged 2011-nél (a szurkolók nem nagyon szeretik), gondoltam beállt kicsit labdázgatni ő is, de nem, itt játszik az ő egyszeres szlovén válogatott öccse, Bekim (minden labdaérintésénél fütyültek a szurkolók, hamar összeállt a kép). Meg Petrók Viktor is, akit elsősorban kaposvári évei miatt ismerhetnek a magyar futball szerelmesei. Akit még felismertem zömök alkatáról, és nem túlságosan dús hajkoronájáról, az Varga Bence, korábbi Fradi-játékos, és akit még felismertem volna, de nem igazán találtam a pályán (ott volt, persze, ez csak kritikai megjegyzés), az pedig Jovánczai Zoltán, aki anno még házi gólkirály is tudott lenni a Ferencvárosban, ennek ellenére finoman fogalmazva sem volt soha közönségkedvenc.

Miután a Fegyelmi Bizottság valószínűleg a mérkőzés három pontját 3-0-val a Szegednek adja, ezzel a 14.-ről rögvest a 11. helyre ugranak majd. Ez minden bizonnyal örömmel tölti el a dél-magyarországi város futballszerető közönségét, ugyanis kapaszkodni kell ahhoz, hogy az átszervezések miatt egycsoportossá váló, 16 csapattal rajtoló NB II-ben meg tudjanak ragadni. Ha erre mutatkozik is majd esély, feltehetően csak osztályozón, tehát az NB III egyik bajnokával kellene viaskodniuk minden valószínűség szerint. Persze ha egyáltalán fel akarnak jutni a jól szereplő csapatok, erre sincsen semmiféle garancia.

A szomorú tény az, hogy 1999 ősze óta - amikor csúnyán és méltatlanul félidénynél fel kellett adniuk az élvonalbeli bajnokságot – nem láthattak az emberek NB I-es labdarúgó-mérkőzést Szegeden, noha korábban nagy hagyományokkal bírt itt a labdarúgás, és bizony az sem túl jó, hogy Magyarország harmadik legnagyobb városa immáron 14 éve kénytelen nélkülözni az első osztályt. Viszont most nem vita tárgya, hogy hol van értelme NB I-es csapatot üzemeltetni, hol nincs, jobb esetben majd a pályán elért eredmények alapján eldőlnek a kérdések. Érzelmi húrokat pengetve beteszem ide a legutolsó, immáron történelmi meccs összefoglalóját:

Négy nyeretlen mérkőzés után tehát úgy kellett ez a "győzelem", mint egy falat kenyér, folytatódhat a tavaszi hadjárat, lendületbe jöhetnek a szegedi fiúk, és talán nemzeti ünnepünk másnapján a Putnok dolgát is megnehezíthetik majd.