U17-es válogatottunk sikeresen megmászta a második lépcsőfokot is, így vasárnap délután már egy Európa-bajnoki nyolcas döntőt hozhat a nyuszi a srácoknak. A svéd válogatott egyértelműen az eddigi legnehezebb ellenfél lesz, igaz, ők ugyanezt mondhatják el rólunk.
A fehéroroszok elleni 3-0-ás győzelmet a következő összeállításban értük el:
Ordasi Gergő (FTC) – Bedi Noel (Illés Akadémia) , Talabér Attila (MTK Budapest), Polgár Kristóf (Liverpool), Spandler Csaba (PFLA) – Szántó Tamás (Rapid Wien), Vida Máté (Vasas), Rácz Barnabás (Illés Akadémia) (Koszta Márk, 77., Honvéd-MFA) – Bölcsföldi Milán (Illés Akadémia) (Takács Krisztofer, 41., MTK Budapest), Tihanyi Olivér (Illés Akadémia) (Korozmán Kevin, 73., MTK Budapest), Zsótér Donát (PFLA)
Gólszerzők: Takács Krisztofer (49.), Szántó Tamás (55.), Zsótér Donát (78. – 11-esből)
A tegnapelőtti bravúrosan sikerült finn-álé (3-2 az utolsó pillanatokban) után alaposan kicserélődött a magyar válogatott. Amikor a szakkommentátorként megnyilvánuló Nyilasi Tibor megjegyezte, hogy "Úgy hallottam, ez a Pisont István döntése volt", azért óhatatlanul felvetődött bennem a kérdés, hogy mégis ki a bánatnak kellett volna döntenie a csapat összeállításával kapcsolatban, ha nem a szövetségi edzőnek. Azután volt ám nagy hálálkodás is, mivel Nyíl bá kétszer is megköszönte Sanyi bácsiéknak, hogy kedden már Isztambulból gratuláltak a fiúknak a szép eredményért. Ilyen ez, amikor az egész magyar fodball egy nagy családot alkot! Ezen aztán valószínűleg még a Farkas-Nyilasi páros is meghatódott, mivel az egész közvetítés során versenyt szipogtak egymással. Mindketten a vendégeim egy százas csomag pézsére, csak vasárnap is nyerjünk! A döntetlen kevés lenne, mert a svédek velünk ellentétben ma agyonverték a finneket (5-0). A fehéroroszokat mindkét csapat hárommal küldte haza, azonos pontszámnál pedig a gólkülönbséget kezdik nézegetni, úgyhogy a három pont kell nekünk, nincs mese!
Az első selejtezőkörben az olaszok ellen is sikerült
Nem szeretnék túlzásokba esni, de a mai ellenfelünk valószínűleg a valaha volt leggyengébb csapat volt, amit én eddig címeres mezben láttam. Szegények néha még arra is képtelenek voltak, hogy hátul passzolgassanak, igaz, már azok is ünnepi pillanatok voltak a számukra, amikor egyáltalán náluk volt a labda. Néhány labdakezelésük pedig simán beférhetne bármelyik szilveszteri összefoglalóba. Valljuk be, ekkor még mi sem álltunk a helyzet magaslatán. Leginkább mindenki mindent egyedül akart megoldani, pedig néha egy tökéletesen egyszerű passz is csodákra lett volna képes.
A második félidő elején aztán az egyik fehérorosz játékos váratlanul eljutott a tizenhatosunkon belülre. Ettől aztán meglepetésében össze is esett, a török játékvezető pedig "Ezt nektek Böde miatt!" felkiáltással a mészfoltra mutatott. Igaz, az ötletet az asszisztenstől kapta. Tibi, Norbi és a meccs utáni értékelést a stúdióból elkövető Ricsi-Atti páros is hangosan kacarászott az ítéleten. Üssetek agyon, de szerintem megadható volt. Utána persze már én is kacarásztam, mivel a kisgyerek olyan szinten hajtotta végre a tizenegyest, hogy a labda Ordasi kapusról még csak ki sem pattant.
Ettől aztán elkezdtünk focizni. Lőttünk egy nagyon szép és egy annál is szebb gólt, ráadásul mi még a tizenegyest is bevertük. A fehéroroszok azonban még így is örülhettek, hogy megúszták hárommal. Még egyszer mondom, döbbenetesen gyenge csapat volt ez. Tibi bácsi a második félidőben Norbi egyetértő szipogása mellett vicceskedve ekézte is néhány játékosukat. A zöld-fehér ikon közben egyik ájulásból a másikba esett Zsótér Donát második félidei játéka láttán. Ügyes a srác, az vitathatatlan, és az csak a javára válna, ha egy "kicsivel" önzetlenebb lenne. Láthatóan nagyon akart gólt rúgni, ez a büntetővel végül össze is jött neki, de addig aztán lövöldözött mindenhonnan. Ma azonban még ez is belefért, ráadásul az első gól előtti keresztpassza tényleg szenzációs volt.
Pisont Pista a meccs után bevallotta: a szünet nem azzal telt, hogy elégedetten puszilgatta a játékosok homlokát, de a második félidőben végre már csapatként funkcionáltunk, és így már szerinte rendben is volt minden.
Szerintem is, úgyhogy már "csak" egyetlen feladatunk maradt: vasárnap még ki kell kalapálni a svédacélt, oszt akkó jóvan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: