Az MKB Veszprém kézilabdacsapata a férfi Bajnokok Ligájában a legjobb négy közé jutásért a címvédő THW Kiel csapatát kapta ellenfélként. A párharc egyáltalán nem látszott reménytelennek, a Veszprém ugyanis (ki tudja, milyen forrásból) sokat erősödött az elmúlt nyáron, két klasszis spanyol játékos (Cristian Ugalde és Jose "Chema" Rodriguez) mellett ide igazolt a világ jelenlegi talán legjobb játékosa, Nagy László is.

A férfi BL-ben négyes döntőt (final four) rendeznek, méghozzá az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) dontése alapján minden évben Kölnben, a jelenleg éppen egy szponzor nevét viselő Kölnarénában.

Egy korábbi kézilabda-mérkőzés a Kölnarenában

A tét tehát a final fourba jutás volt. Az első mérkőzést Kielben, a visszavágót Veszprémben rendezték. A magyar csapat a kieli meccsen sokáig vezetett, szűk negyedórával a vége előtt 6 gól is volt az előny, de ekkor néhány váratlan, és nem könnyen megmagyarázható játékvezetői ítélet megtörte a veszprémieket, és végül egy góllal kikaptak (32-31).

A visszavágón szintén sokáig a Veszprém állt továbbjutásra, de a végén ezt a meccset is megfordította a THW (27-28), és végül összesítésben kétgólos győzelemmel jutottak a kölni fináléba.

Sokan úgy vélik, hogy a Kiel továbbjutásában aktív szerepet vállaltak a játékvezetők. Mi nem szeretnénk bíróságról bíróságra járkálni, ezért inkább a dolog azon oldalát vizsgáljuk meg, hogy a kritikusok szerint miért is volt bárkinek érdeke, hogy ne a veszprémiek jussanak tovább. Egyebek mellett Marko Vujinnak, a THW jobbátlövőjének szavait idézik, aki szerint jó, hogy a csapata bejutott a final fourba, mert így majd nyolcezer kieli drukker utazik Kölnbe. Az elemzők a magyar csapat továbbjutása esetén háromezer magyar szurkoló érkezésével számoltak (ezt mi felülbecslésnek érezzük, de ez most lényegtelen). Az EHF részéről a bírókra gyakorolt esetleges nyomás mögött azt vélik felfedezni a legtöbben, hogy szükség volt a kieli szurkolókra, hogy ne maradjon üresen a hatalmas sportcsarnok. Még azt is kiszámolták, hogy a német szurkolók, tehetősebbek lévén magyar társaiknál, vélhetően több sört is fogyasztanának. Mondjuk fejenként két korsóval, átlagosan. És hát produkálni kell a bevételt a német vendéglátóipar felé.

Na most, félretéve minden erkölcsi aggályt, félretéve minden jogos vagy éppen alaptalan felháborodást, egy kérdésünk maradt: mennyire kell vagy lehet komolyan venni azt a sportágat, amelyben komolyan felmerülhet, hogy az év legfontosabb eseménye érdektelenségbe fulladhat; és amelyikben egyáltalán csak a gondolat szintjén is felmerülhet, hogy érdemes lehet elcsalni az év legfontosabb meccseinek egyikét tízezer korsó sör miatt?