Válogatott okosságok

1955 május 1-jén született Törőcsik András.

Tizenkét évesen kezdett focizni Zuglóban, a BVSC csapatában.

A fotója az első igazolásában

Tizenkilenc évesen került az Újpesti Dózsába.

1974-ben az első edzéseinek egyike a Megyeri úton

Tizenegy szezont töltött el a Megyeri úton.

Táncolj, Törő!

Ezen idő alatt 236 bajnoki találkozón 69 gólt szerzett.

Első NB I-s gólja

Számtalan nemzetközi kupameccs hőse volt.

Aki látta, az 1977 októberében, José Angel Iribarnak lőtt gólját, sohasem felejti

Az Újpesttel háromszoros magyar bajnok és Magyar Kupa (MNK) győztes, kétszeres bajnoki ezüstérmes és egyszer bajnoki bronzérmes volt.

1978-ban a Népstadionban a Vasas elleni meccsen Komjátit táncoltatja...

...és az 1982/83-s Újpesti Dózsa csapatképen az ülő sorban balról a negyedik

Tagja volt a KEK-negyeddöntős csapatnak.

Amikor bohócot csinált Steinerből az 1. FC. Köln ellen

1985-ben egy idényre a francia Montpellier együtteséhez szerződött, ahonnan több mint egy évre Kanadába ment a teremlabdarúgásban szerencsét próbálni.

A Montpellier játékosaként

1988-ban hazatért az akkor NB II-es Volán SC-be.

Volán mezben

A Volánból az MTK-VM-be igazolt Verebes József invitálására.

Az MTK mezében

2 mérkőzést játszott kék-fehérben, egy lábtörés vetett véget aktív pályafutásának.

Az MTK-VM csapatképén 1989-ben

Többszörös ifjúsági és utánpótlás válogatott volt.

Az ifjúsági válogatottban még a BVSC játékosaként, az alsó sorban jobbról a második

1976 és 1984 között 45 alkalommal szerepelt a válogatottban és 12 gólt szerzett.

Törő első gólja a válogatottban 0:13-tól

Szerepelt az argentínai és spanyolországi világbajnokságon.

1978-ban és 1982-ben a világbajnokságokon...

...és amikor 1986-ban Mexikóban is ott lehetett volna, az alsó sor bal szélén

Pályafutása során többször volt helyezett a France Football Aranylabda szavazásán. Meghívót kapott a Világválogatottba is, ahová az autóbalesete miatt nem tudott elutazni.

Pályafutása utáni civil élete véleményes. Önsorsrontó cselekedeteivel távol került a labdarúgástól, nem sok köze maradt a sportághoz. Többen, többször próbáltak segíteni rajta, olyan munkát találni neki, mely felkelti érdeklődését. Hol egy napilapban kapott állandó sportrovatot, hol egykori klubja próbálta felkarolni és az utánpótlás neveléssel kapcsolatos részfeladatokkal megbízni.

2011-ben, mikor az Újpest utánpótlás-koordinátorává nevezték ki

Sajnos eredménytelenül. Törő egyre lejebb csúszott, egészsége is teljesen megromlott. Ültettek már be neki csípőprotézist, volt agyvérzése is. Legutóbb olyan szerencsétlenül verte be a fejét, hogy komába esett. Azóta várjuk a jóhíreket, bízunk gyógyulásban, drukkolunk neki.

Törőcsik András 2015 áprilisában

Bármi történt veled, Törő, mi sohasem felejtjük azokat a csodás pillanatokat, cseleket, táncokat, gólokat. Öntörvényű zseni voltál a pályán, a civil életre már csak az öntörvény maradt neked.

Törőcsik András, hatvanhét évesen, sok kórházban töltött év után 2022. július 9-én, tüdőgyulladás következtében hunyt el.

Keséről nehéz mit írnom, sok újat már nem lehet róla elmondani. Aki látta őt, úgyis tud mindent, aki meg nem látta, csak sajnálhatjuk emiatt. Nem véletlen mondta róla dr. Mezey György, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya később, hogy „Törőcsik András tehetségesebb volt, mint Diego Maradona...” Más volt. Ő a miénk volt. A meg nem értett, öntörvényű zseni. Zenélt a labda nála. Már csak emlékeinkben élnek váratlan megoldásai, nem sok felvétel maradt fent róla. Az egy dolog, amikor a szögletzászlónál megalázta a kölni Steinert, azok a filmkockák fennmaradtak az utókornak. De, kérdem én, hol van az Iribarnak rúgott gólja, hol van, amit a jugoszlávok ellen rúgott 1977 októberében Katalinicsnak, hol van, amit a legendás 8:3-on rúgott Hajdúnak, hol van, mikor ülve megtáncoltatta Judikot Fekete gólja előtt az Üllői úton 1980 októberében? Hol van a megannyi csel, mikor a saját társak legalább akkora bajban voltak, mint az ellenfél, hiszen ők sem tudták, a következő pillanatban mi fog történni? Törő egyszer elmondta nekem, ő sem - és nevetett egy nagyot. A sok öröm mellett rengeteg volt a bánatunk is. Mikor Zalacsányban, szerencsére, akkor még nem a karrierje, csak a medencecsontja tört ketté. Mikor egy nevenincs portugál játékvezető azt hitte, majd most ő is lesz valaki 15 perc hírnévért, és még ki tudja mennyiért cserébe. Mikor az MLSZ Nyilasival együtt bűnbaknak kiáltotta kis és egy évre eltiltották. Mikor kapott az élettől egy esélyt, hogy a harmadik VB-jén is ott lehessen, de már nem tudta összeszedni magát. Mikor a tatabányai Udvardi egy szerencsétlen belépő következtében a lábát és a karrierjét is kettétörte, immáron végérvényesen. Arra emlékszünk még, hogy Törő többszörös helyezett volt az Aranylabda szavazáson? A magyarok közül egyike volt azoknak, aki a legtöbbször szerepeltek e listán. Furcsa ma visszagondolni, csak huszonnyolc volt, mikor az utolsó gólját szerezte a válogatottban 1983 decemberében. Alig múlt huszonkilenc, mikor utoljára húzhatta fel a címeres mezt 1984 augusztusában Mexikó ellen. Törő nem tanult semmiből, Törő nem bánt meg soha semmit. Törő ma ugyanúgy nem a csapatbusszal jönne haza Zalaegerszegről, Törő ma ugyanúgy a földhöz vágná a labdát és törlesztene Buenos Airesben, Törő ma ugyanúgy visszadumálna Jaczinának, hogy villanjon a piros. Mert ő volt a Törő. Mert mindezek ellenére Törőnek nem volt hibája. És mert mindezek mellett ilyennek szerettük Törőt. És a „szerettük” szó, talán, nem is fedi teljesen a valóságot.