Válogatott okosságok

Az évek során lassan már bohózatba fulladó selejtezési rendszer a női kézilabdában az idei szezonra is tartogatott még meglepetéseket.

2013. június 21-én tették közzé, hogy mely csapatok szerepelnek a következő évben a BL-ben, és milyen lebonyolítási rendszerben. Éppen ideje volt, ugyanis június 27-én sorsolják a selejtezőket, és másnap a főtáblát. Hat nappal a sorsolás előtt azért már illik tudni, hogy indulhatsz-e, vagy sem. Hogy ez egyáltalán hogyan lehet nyitott kérdés, az is ki fog derülni rövidesen.

A probléma gyökere, hogy a női kézilabda népszerűsége lényegesen elmarad a futballtól, de a férfi kosárlabdától vagy a férfi kézilabdától is. Ennek következtében pénz sincs benne annyi. Sőt, sokkal kevesebb van. A labdarúgás legnagyobb sztárjai a saját személyes fizetésükből képesek volnának finanszírozni fejenként három-négy BL-résztvevő nőikézilabda-klubot, és a maradékból még elég jól meg is élnének.

Ez pedig visszaköszön ott is, hogy a Bajnokok Ligájában való részvételre papíron jogosult 32 csapat közül (főtábla plusz selejtező összesen) az idén csak 24-en adtak be nevezést. Hogy a többiek miért nem? Leginkább azért, mert nincs rá elég pénzük.

Futballon nevelkedett olvasó itt most csodálkozva olvashatja újra az előző mondatot. Hiszen a labdarúgó BL óriási üzlet, aki teheti, biztosan részt vesz rajta, és gyenge eredményekkel is rengeteg pénzt keres. Más a helyzet kézilabdában. Egy-egy meccset a helyszínen nem hatvanezer, hanem mondjuk kétezer néző tekint meg, tévében nem ötven ország veszi át a közvetítést, hanem mondjuk öt (jó esetben, de ebben is része van a Közép-Kelet Európa számára a közvetítési jogokat csomagban megvásárló Digisportnak). Az EHF az interneten ingyenesen megtkinthetővé teszi a mérkőzéseket, hogy az érdeklődők mégse maradjanak le róla, ha már a tévé nem adja. Még egy olyan, a sportág iránt kiemelkedő érdeklődést mutató országban is, mint Magyarország, gyakorlatilag kizárt, hogy két külföldi csapat egymás elleni mérkőzéset közvetítse a jogok tulajdonosa, a Digisport.

Ezekből tehát nincs bevétel. Az EHF oszt ugyan pénzdíjakat, de ezek még a részvétel közvetlen költségeit (utazás, szállás, játékvezetők díja, ilyesmi) is csak az elődöntőbe jutó csapatok számára fedezik. Azaz a BL-részvétel nettó veszteséget okoz, ha nem sikerül kiemelt jegybevételt produkálni és/vagy a BL-re hivatkozva szponzorokat szerezni.

BL-mérkőzés Ljulbjanában. A belépés díjtalan - a pénzügyi megtérülés bizonytalan

Így aztán sorra jutnak a csapatok arra az elhatározásra, hogy ők akkor inkább mégsem vállalnák ezt. Az idén többek között a román és az orosz bajnok sem adott be nevezést a Bajnokok Ligájába. Igaz, a román Olthcim nem annyira az idei évtől fél, mint inkább a tavalyi szezonban ment tönkre: a bevétel közelítőleg sem fedezte a kiadásokat, a csapat csődbe ment, talán meg is szűnik.

Az EHF pedig kínjában próbál valamit kitalálni, hogy valahogy mégis megmentse a BL-t. A szabályokat évente írják át, annak függvényében, hogy hányan is adnak be nevezést egyáltalán (az idén június 11. volt a határidő).

Az idén a selejtezők komolyságának megmentésére azt találták ki, hogy négy olyan csapatot is beengednek, akik amúgy hazájuk bajnokságában nem értek el olyan helyezést, ami erre jogosítaná őket (egy-egy dán, norvég, horvát és francia csapat volt kedvezményezett). Magyarország ugyan megkapta az ETO BL-győzelme után járó plusz helyet (az Érd került ennek segítségével a selejtezőbe), ennek jelentősége viszont azzal, hogy mások puszira is megkapták ugyanezt a lehetőséget, jelentősen lecsökkent. Persze itt meg kell jegyeznünk: örömteli, hogy még vannak olyan országok, ahonnét jó ötletnek tűnik benevezni a BL-be, akár létszámon felül is.

Sőt, mivel az kínos lett volna, hogy esetleg így három dán vagy három norvég csapat kerüljön a BL-be, ezért nagy hirtelen kitaláltak egy új szabályt: az azonos országokból érkező csapatoknak mindenképpen azonos selejtezőcsoportba kell kerülniük. (Szabály szerint a címvédő kivételével minden országnak legfeljebb egy selejtezős és egy főtáblás helye lehetett, így önmagában az, hogy több országból is két selejtezős van, új szituáció).

Érd - FTC bajnoki. Legközelebb a BL-selejtezőben találkoznak (Fotó: NSO)

Sajnálatos módon a szabadkártyás csapatokon felül ezt az új szabályt kiterjesztették Magyarországra is, azaz a Ferencváros és az Érd egymás ellen lesz kénytelen harcolni a Bajnokok Ligájába jutásért - ami kényszerűen azt is jelenti, hogy ez csak egyiküknek sikerülhet, azaz a nagy álom, a három magyar BL-résztvető biztosan nem valósulhat meg.

És eközben a nem nevező csapatok helyére egyenest a főtáblára jutott a svéd és a lengyel bajnok. A szezon elején a Fradi biztosan bármelyiket kényelmesen megverné, és valószínűleg az Érdnek is sikerülne ugyanez. Az EHF azonban úgy gondolta, inkább legyen több országból csapat a BL-ben, mint hogy a legjobbak kerüljenek oda.

Ez valahol talán logikus is, hiszen a tapasztalat az, hogy a női kézilabdában a BL-meccseket leginkább csak a résztvevő csapatok országaiban lehet eladni, így az, hogy esetleg több különböző országból fog összeállni a 16-os főtábla, talán jobb lehetőségeket kínál, mintha mondjuk három-három dán és magyar csapat szerepelhetne. Hiszen hiába alakulnának ki nagyszerű meccsek már a csoportkörben is, ha azokra így sem, úgy sem lenne túl sok ember kíváncsi. Kérdés, a várhatóan kevesebb izgalmat tartogató mérkőzések mekkora érdeklődést fognak kiváltani.

Mi magyarok pedig bosszankodhatunk, hiszen egy-két napja még úgy gondoltuk, akár három főtáblás csapatunk is lehet. Nem lesz, és ez már biztos.