Válogatott okosságok

Minden futballklubnak szüksége van címerre, és a legtöbben le is tudják ezt a kötelességet pár egyszerű sablon összeillesztésével, a klub színeiben. Na, róluk nem szól ez a sorozat.

A focilabda kábé annyira fix motívum ebben a műfajban, mint szentképen a glória, az ember szinte már észre sem veszi. A fél focilabda viszont relatíve ritka, az meg szinte példa nélküli, hogy a hiányzó fél helyén gyalogos-átkelőhelyet jelöljenek ki.

A szlovén futballról – annak ellenére, hogy szomszédaink – megdöbbentően keveset lehet hallani, olvasni a hírekben, legfeljebb olyan kontextusban, hogy "bezzeg még ők is kijutottak a VB-re, pedig kevesebben vannak, mint kisnyugdíjas a Fear Factory-koncerten, az ország olyan kicsi, hogy csak három focipálya fér bele, abból is az egyik elforgatva, hogy beférjen még a parlament épülete, ráadásul még csak nem is léteztek akkor, amikor mi már Irapuatóban égtünk, mint a Reichstag". Ja, meg a Maribor kiverte a Vidit, ami az idei fejlemények fényében már nem is tűnik olyan kínosnak.

Pedig náluk sem ment minden zökkenőmentesen, az egy főre jutó megszűnt és ugyanazon a néven újjáalakult klubok számában alighanem csúcstartók Európában. Közülük a leghíresebb az Olimpija Ljubjana, a jugoszláv idők toronymagasan legsikeresebb szlovén klubja, akik a 2000-es évek elején botrányos, de sok elemében nagyon is ismerős vesszőfutáson mentek keresztül. Volt minden a zöld-fehér fővárosi klubnál: túlköltekezés, fiktív befektetők, szerencselovagok, kereskedelmi jogok kiapportálása, taggyűléses trükközés, káeftés itt a piros hol a piros, politikusok, lefoglalt BL-pénz, ultrák által félbeszakított meccs, fejencsapott edző és végül, 2005-ben megszűnés és egy új klub létrehozása NK Bežigrad néven. (Azóta szépen fokozatosan visszaalakultak NK Olimpija Ljubjanává, és mint a régi klub "szellemi örököse", már a régi sikereket is magukénak tulajdonítgatják, bár ügyelnek rá, hogy jogilag ne legyen támadható az akció.)

A PrvaLigába idén először feljutó Zavrč történetéről nehéz bármit is kideríteni, még az alapításának évéről is megoszlanak a források, de fogadjuk el a saját honlapjukon található 1969-es időpontot (bár az a sportklub alapításának az időpontja, nem konkrétan a futballszakosztályé).. A tabellák így is sokmindent elárulnak: a 2000-es évek elején szépen lépegettek felfele, a másod-harmadosztály közt megtorpanva, majd a 2007-2008-as szezonban a másodosztályból "kiesnek" annak ellenére, hogy a pontok alapján a középmezőnyben végeztek.

A következő szezon a hatodosztályban(?) találja őket, innen meg öt év alatt öt bajnoki cím zsinórban, és már meg is érkeztek a szlovén topligába, aminek a múlt heti nyitómeccsén kikaptak a bajnoki címvédő Maribortól, egy hét múlva viszont elverték az örök középcsapat, de tavaly és tavalyelőtt is kupadöntős Celjét. Előtte felkészülési meccset játszottak a Hajduk, a Partizan ésaz Anzsi (tarcsi) ellen is.

Erősen lejt a pálya (fotó: partizan.rs)

Hogy miből is futja egy alsó-stájerországi falunak ilyen csapatra, nem tudom, az biztos, hogy nem a jegyeladásokban, hiszen a stadionban mindössze párszáz ülőhely áll a szurkolók rendelkezésére, ami persze egy másfélezres településen normális (amennyiben nem ott született a miniszterelnök), topligás csapatnak viszont elég necces. Akinek sikerül jegyet szereznie, azt bőven kárpótolja ugyanakkor a kilátás.

A lelátó kicsi, de a pálya takaros (fotó: rtvslo.si)

A címerből már ismerős fizetőparkoló és enyhe autósmozi-nosztalgia. (fotó: stadioni.org)

Tavalyelőtti meccs a Maribor ellen