Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Címerek a nagyvilágból – Los Samarios

2013.08.05. 11:29 Püspök utcai gombaszedő

samarios-logo.jpg

– Te, ez tök szép, de senki az életben ki nem találja, hogy egy focicsapat címere.

– Jó, akkor rakj az aljára egy focilabdát.

– De mi lesz az üzenete így?

– "Ha pattog, szúrd ki!"

Az igazat megvallva, mai címerünk egy kicsit csalás. Na nem mintha a Club Deportivo Independiente Samario – vagy röviden: Depoinsa – nem létezne, nagyon is létezik, csakhogy én nem erről a klubról akarok írni, hanem egy másik Samarióról... de az a csapat csak három évig létezett a messzi ötvenes években, címerét meg nem találtam.

A történet még ennél is régebben kezdődik: 1948-at írunk, és a kolumbiai futball egyes vezetői elhatározzák, hogy ha nem akarnak lemaradni regionális ellenfeleik mögött, ideje profi alapokra helyezni a labdarúgást, követve Dél-Amerika több más országát.

A feladat egyszerűnek tűnt: a tradícionális nagy klubok alapítanak egy saját szervezetet, a DIMAYOR-t, és megpróbálnak megegyezni a futballszövetséggel arról, hogy miképpen fog zajlani az átállás. De a szövetség mindezt igencsak zokon veszi, és egészen a FIFÁ-ig szaladnak, akik a tőlük azóta is megszokott szervilitással megtiltják a profi liga elindulását.

Csakhogy ekkor már a kocka el volt vetve, a klubok úgy döntenek, ők akkor is belevágnak, ha az országot ezért kizárják a nemzetközi szövetségből, és nekiállnak játékosokat keresgélni: Argentina kézenfekvő célpont volt, mort ott épp nagy szabású játékossztrájk zajlik. Persze még ha a csóró kolumbiai csapatok meg is tudnak egyezni a játékosokkal, az átigazolási díjat akkor se tudnák kifizetni... csakhogy, mivel a FIFA már amúgy is kizárta őket minden nemzetközi szereplésből, ezért őket már nem kötik a FIFA szabályai, elegánsan elviszik ingyen a játékosokat, ha tetszett a klubjaiknak, ha nem. (Elárulom, nem tetszett.)

És így indult az Eldorádó.

Az elszigeteltség nemhogy nem ártott a kolumbiai profi kalózbajnokságnak, hanem behozhatatlan pénzügyi fölényt eredményezett; hamarosan a világ minden tájáról özönlöttek a játékosok: volt, aki angolokra specializálódott, és még Matt Busby Manchester Unitedjából is csaklizott játékost, volt aki Uruguayt tarolta le, és hát igen, nem lenne teljes a kép, ha nem lettek volna ott magyarok is.

Azért is volt várható ez a fejlemény, mert a második világháború után igen sok magyar játékos emigrált, főleg Olaszországba, és persze túráztak is: Kolumbiába 1950-ben jutottak el, ahol rögvest le is csaptak rájuk élelmes üzletemberek és hirtelenjében új klubot is alapítottak a futballtörténelem egyik legnagyobb góllövője, Zsengellér Gyula játékos-edzőre épülve, ez lett a Los Samarios. Az új csapat otthona pedig Santa Marta, egy karib-tengeri kikötőváros, amely gazdag történelme ellenére is leginkább arról volt híres, hogy itt mészárolt le a kolumbiai hadsereg többszáz sztrájkoló banánszedőt. 

samarios-csapat.jpgA jobb szélen ácsorgó Fütyeszt leszámítva senkit nem ismerek fel ezen a képen. (fotó: goal.com)

Az első szezonban rögtön rekordot is döntöttek: 12-1-re kalapálták el az Universidad Nacional de Bogotát, ami máig a legnagyobb különbségű győzelem a kolumbiai bajnokság történetében. Bajnoki címet viszont nem tudtak nyerni, egyrészt azért, mert Zsengellér és társai akkor már jórészt túl voltak pályafutásuk csúcsán, másrészt meg azért, mert a többi klub sem volt rest: a Millionarios olyan játékosokat is meg tudott szerezni, mint di Stefano.

De legfőképp azért, mert a FIFA, rádöbbenve, mekkora szamárságot csinált,  pánikszerű háttértárgyalásokba kezdett a liga vezetőivel. Az erőviszonyokat jól jelzi, hogy a kalózliga résztvevői nemhogy semmilyen büntetésben nem részesültek, de még azt is kikötötték, hogy 1954-ig az "ellopott" játékosok náluk játszhassanak, utána nagy kegyesen ingyen visszaengedik őket  eredeti klubjaikba.

Így hát a Samarios-történetnek is vége szakadt 1953-ban, a klubot új alapokra helyezték Unión Magdalena néven, és még vagy ötven évig vitézkedtek az első osztályban, azóta pedig egy szinttel lejjebb. (A nevet újra felvevő, címerét nagylelkűen történelmi áttekintésünk szolgálatába állító csapat az amatőr ligák valamelyikében játszik.)

samarios-valderrama.jpgSanta Maria leghíresebb szülötte, akit még a futballanalfabéták is egyből felsimernek

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr395445119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása