Válogatott okosságok

Az OTP Bank Liga – avagy a konvencionálisabb fodballszurkolók nyelvezetében NB1 – 11. fordulójában Újpest-Rába ETO, illetve Honvéd-Pécs mérkőzéseket is lejátszanak majd. Gazdag történelmi hátterük miatt ezt a két találkozót tartottuk érdemesnek beharangozni a történelem tükrében.

Újpest FC - Győri ETO FC

A hétvégén immár 65. alkalommal fogadja az Újpest a győri zöld fehéreket. A Megyeri úti mérleg erős lila-fehér fölényt mutat: 43 hazai győzelem mellett csak 10 vendégsikert jegyeztek fel a krónikák.

Cziffra Mátyás, a győriek vezetője, már 1935-ben megjövendölte, hogy az ETO az akkor felállított Nemzeti Bajnokságban fog szerepelni. A jóslat két év múlva valóra vált és a vagongyári csapat a DAC elleni helyi rangadó helyett immár az Újpest ellen készülhetett.

A két csapat első újpesti  összecsapására 1938 márciusában került sor. A Nemzeti Sport vasárnapi beharangozójában csak az volt a kérdés, sikerül-e gólarányt javítania a hazai csapatnak. A néhány évvel korábbi amerikai légióséletét a Megyeri útra cserélő Sternberg László a Sziklai - Futó, Joós - Ádám Szűcs, Balogh - Pusztai, Vincze, Kállai, Zsengellér, Kocsis csapatot küldte pályára, míg az egykori újpesti kedvenc Fogl II. Károly a nem túl acélos Dombóvári - Brezányi, Tóth II. - Farkas, Kovács, Hluchányi - Neiger, Limperger, Szebehelyi IV., Lőbl, Juhász tizeneggyel igyekezett az újpesti henger útjába állni. A két csapat közti erőviszonyokat jól mutatja, hogy miközben a hazaiaknál válogatottak sora játszott a győri csapatban a harmadosztályú újpesti URAK-tól igazolt Dombóvári Danzig védett illetve a  Váci úti kiscsapattól, a Fővárosi TK-tól leigazolt Juhász próbált túljárni a hazai védők eszén. Már az első félidőben kiderült, hogy ez nem az ETO délutánja lesz. Mindössze 2000 néző elött Zsengellér, Vincze és Kállai egyszer-egyszer Kocsis pedig háromszor állította megoldhatatlan feladat elé az egyébként remekül védő Dombóvárit. A második 45 pecben az Újpest lefékezett és csak Zsengellér újabb gólja jelentett izgalmat. Himler Oszkár bíró a végén még megkönyörült a vendégeken és Zsengellér teljesen szabályos találatát nem adta meg.

Az ETO az év végén kiesett az első osztályból, és a következő újpesti meccsre csak 1946 őszén került sor, de ekkortájt is csak a gólkülönbség volt kérdéses, hiszen öt gól alatt ritkán úszták meg a vendégek a IV. kerületi kirándulást. A türelmes győriek azonban kivárták sorukat és először 1954-ben sikerült hazavinniük mind a két pontot Raffai és Pálfy góljaival (2:3).

Az idők során közel 50 játékos is megfordult mindkét klubban, közöttük olyan nevek, mint Freppán György, Győrvári Mihály, Sarlós András, Szentmihályi Antal, Urbán Flórián, Véber György, Herczeg Miklós, Farkas Balázs, Korsós Attila, Lipták Zoltán, Pető Tamás vagy Szanyó Károly; ahogy az edzők között is találunk sok, mindkét csapatot dirigáló mestert: Baróti, Garami, Szusza és Szentes, hogy csak néhányat említsünk.

A legnagyobb arányú hazai győzelemből három is akad. Az első  a fent említett 1938-as találkozó, a másik kettő pedig az 1971 novemberi 8:1, illetve az 1973 tavaszi 7-0. A vendégek legnagyobb győzelme 2010 tavaszán született: Koltai duplájára és Aleksidze góljára nem érkezett újpesti válasz. Az Újpest egyébként egy egész különleges rekorddal is büszkélkedhet, 1962 és 1977 között egymás után tizenötször győzték le a győrieket, sőt, 24 éven keresztül nem is kaptak ki hazai pályán, pedig az ETO ebben az időszakban három bajnoki címet is nyert.

A nyolc gólból Bene és Dunai (középen guggolnak) testvériesen megosztoztak 4-4 góllal

Az elmúlt években azonban az újpesti sikerszéria megtörni látszik, hiszen egészen 2006-ig kell visszalapoznunk az utolsó lila-fehér sikerért. A legutóbbi hat Megyeri úti összecsapásból négyet az ETO nyert és kettő döntetlen lett.  Tavaly Andric és Strestik góljaival vitte el a vendégcsapat a három pontot Újpestről. Vajon vasárnap megtörik az újpestiek a negatív szériát vagy az ETO tovább nyújtja veretlenségi sorozatát a Szusza Ferenc stadionban?

Budapest Honvéd - PMFC-Matias

30 hazai győzelem mellett mindössze 4 vendégsiker és 10 döntetlen született eddig a Budapesti Honvéd és a Pécs fővárosi bajnoki összecsapásain. Az első mérkőzésre 1955-ben került sor – ekkor a sikerei csúcsán lévő Honvéd ellentmondást nem tűrő 5-0-s győzelemmel küldte haza az akkor még lila-fehérben és Pécsi Dózsa néven játszó – újonc – vendégeket. A Honvéd erejét jelzi, hogy a mérkőzésen a hazaiaktól Lóránt, Bozsik, Kocsis és Budai II is hiányzott. Bp. Honvéd: Faragó – Rákóczi, Palicskó, Kotász – Törőcsik, Bányai – Szovják, Tichy, Machos, Puskás, Czibor. Edző: Kalmár Jenő. Pécsi Dózsa: Danka – Szőcs, Kocsis, Hegyi – Pleck, Kresz – Garai, Lehel, Lovig, Schvara, Horváth L. Edző: Orczifalvy István. A Honvéd-csatársor villogott a mérkőzésen, Tichy, Machos, Czibor és Puskás is gólt szerzett, utóbbi kétszer is betalált Danka Imre hálójába. Az első meccs fényében igen komoly meglepetésnek számított, hogy a következő évi bajnokságban a Pécs nagy küzdelemben 3-2 arányban legyőzte idegenben a bajnokcsapatot – emlékezzünk meg az első győztes pécsi tizenegyről is: Danka – Szőcs, Hegyi, Kamondi – Pleck, Kresz – Csupák, Brada, Opova, Fazekas, Horváth L. A pécsi gólokat Szőcs, Opova és Horváth, a hazai találatokat Kocsis és Czibor jegyezte. A következő évek nyomasztó hazai fölényt hoztak, a vendégek 1957-ben 5, majd kétszer 4, 1962-ben 6, 1964-ben 7 kapott góllal kellett, hogy hazatérjenek. A vendégsikerre 1966-ig kellett várni. A Honvéd ekkor az Erdősi – Tajti, Marosi, Mihalecz – Tóth Gy., Sipos - Nagy A., Nógrádi, Tóth K., Komora, Katona összeállításban, míg a Pécs a Rapp – Hernádi, Móritz, Halasi – Rádi, Konrád – Rónai, Dunai dr., Tüske, Daka, Török csapattal állt ki.

A mérkőzés nem indult meglepetésnek: támadott a Honvéd, a 9. percben Tóth Kálmán labdáját Nagy Antal 14 méterről védhetetlenül vágta a pécsiek hálójába. Az első félidő ezt követően unalmas játékot hozott, a hazaiak soványka előnnyel vonulhattak az öltözőbe. A második félidőt a Pécs kezdte jobban, az 54. percben egy kapushibát követően a pécsi balszélső, Török Bálint megszerezte az egyenlítést. Továbbra is támadásban maradtak a vendégek: négy perccel később Tüske a Honvéd kaputól 20 méterre elvette a labdát a körülményeskedő Tóth Gyulától, és 14 méteres lövéssel vezetéshez juttatta a pécsieket. A Honvéd teljesen megzavarodott, ami újabb pécsi gólt eredményezett: a 65. percben egy bedobás után Daka lépett ki a labdával, lehagyta Sipost, beadását pedig Török lekezelte, majd 10 méterről a kapuba gurította, kialakítva ezzel az 1-3-as végeredményt.

A Honvéd dominanciája a párharcok tekintetében hamar visszaállt, a hetvenes, a nyolcvanas és a kilencvenes években sem termett sok babér a pécsieknek Kispesten. Hazai győzelmek mellett mindössze nyolc döntetlen született ebben az időszakban. A kilencvenes évek végét és a kétezres évek elejét a két csapat más-más osztályban töltötte, bajnoki párharcaik így szüneteltek. Hosszú szünet után a 2004-05-ös szezon hozott újra Kispest – Pécs bajnokit – az ezen a mérkőzésen született 2-1-es hazai győzelem azonban megjegyzendő: a mai napig ez a Honvéd utolsó hazai bajnoki győzelme a Pécs ellen, ami akkor is érdekes adat, ha tudjuk, hogy 2005 tavasza óta a két klub mindössze négy bajnokit játszott a fővárosban. Ezeken két döntetlen mellett két vendégsiker született. Számos játékos van, aki az évek során mindkét csapat mezét magára ölthette, köztük többszörös válogatottak is, mint például Kocsis István, Márton Gábor, Bérczy Balázs, de a kispesti ikon, Disztl Péter is megfordult egy rövid időre Pécsett. A Honvédban lett első osztályú játékos a később Pécsett stabil élvonalbeli labdarúgóvá váló Szabados József. Mindkét klubban szerepelt a nagy pécsi kedvenc, Catalin Azoitei, és a Honvédban töltötte katonaidejét a kiváló védőjátékos, Móritz Sándor dr.

Móritz Sándor dr. és Bérczy Balázs