Válogatott okosságok

Örvendetes hír, hogy a belga Double Pass a közeljövőben a portásfülke kisasztalától kezdve a labdatartó zsákok minőségén át a befejező csatár és az intézményvezető képességéig áttekinti a magyar labdarúgó- akadémiák teljes működését, majd egy nemzetközi szabványnak megfelelő pontozási rendszer alapján értékeli a hazai utánpótlás-bázisokat. A belgák többek között a Bayern Münchennél és a Manchester Unitednél már elvégezték ezt a munkát, az ottani szakemberek pedig abszolút hitelesnek tartván a céget, fenntartások nélkül elfogadták annak észrevételeit és javaslatait. Nálunk persze már az ellenőrzés puszta tényétől is több helyen nagyüzemi módon kezdődött el a sírdogálás, hiszen az eddig elszeparált kis közegükbe most majd kénytelenek lesznek beengedni egy független és szakértő delegációt, akik ha úgy adódik, akkor sajnos a szart majd szarnak fogják nevezni, legkevésbé sem rózsabimbónak.

Voltak, akik már az előzetes kérdőíven kiborultak, mondván időigényes annak kitöltése, de olyanok is akadtak, akik eleve már a kérdések nagy részét sem értették. Ki a rosseb gondolta volna ugyanis, hogy egy akadémiánál lényeges szempont lehet az, hogy milyen koncepció alapján dolgoznak, milyen filozófiát kívánnak megvalósítani az egyes korosztályoknál, valamint milyen tervekkel és jövőképpel rendelkeznek? Miután a Double Pass galád módon váratlan látogatásokkal és rajtaütésszerű ellenőrzésekkel is dolgozik, a sok helyen bevett szokásként alkalmazott sumákolásokra, szőnyeg alá söprésekre, behazudott válaszokra is sajnos fény derül majd. Remélhetőleg az MLSZ szentírásként kezeli majd az eredményeket, és az alkalmatlanná vált intézményeknél azonnali és teljes körű nagytakarítást végez majd. Ha még az európai sztárkluboknál sem volt szájhúzgálás a felmérés miatt, akkor talán mi is lehetünk annyira szerények és alázatosak (van mire), hogy segítjük a minél alaposabb munkát, majd fenntartások nélkül elfogadjuk a vizsgálatok eredményeit. Most majd kiderül, hogy az ötezer pontos maximumhoz képest mennyit érnek az adott intézményeink, és ez az egységes nemzetközi összevetésben milyen pozícióhoz elegendő. Ne adjuk fel teljesen a reményt, hogy ha arra lesz szükség, akkor a legmagasabb szinteken is hajlandóak lesznek a változtatásokra. Az utánpótlás-bajnokságok átszervezésével mondjuk már évek óta késésben vannak.

A korosztályos bajnokságok csapatai között teljesen természetes módon akadémiákat is találunk, és olyan klubokat is, amelyek nem rendelkeznek akadémiával. Számtalanszor elmondtuk már, hogy egy intézmény nem attól lesz akadémia, hogy egy ilyen megnevezést tartalmazó táblát szögezünk fel a nagykapura. Persze a támogatások esetén ez a tény kétségtelenül előnyös lehet, de ez még nem feltétlenül párosul megfelelő szakmai munkával és ütőképes játékosállománnyal. Támogatást pedig eleve nem csak akadémia kaphat, de ahogy mondani szokták, úgyis csak az eredmények számítanak. Akkor hát nézzük az eredményeket!

Az egyszerűség kedvéért kizárólag a legmagasabb osztályok küzdelmeivel foglalkozom, de nem nehéz kitalálni, hogy alacsonyabb szinteken még inkább elképesztő különbségekkel találkozhatunk. Az U21-es és a velük „csomagban” lévő U17-es bajnokság még viszonylag kiegyensúlyozottnak mondható, abból a szempontból feltétlenül, hogy ezekben a korosztályokban többnyire nem verik egymást hülyére a csapatok (mondjuk a "kisebbek" bajnokságában azért többek között egy Felcsút-Paks 9-0 is becsúszott).

Szemezgessünk viszont kicsit a többi bajnokság őszi eredményeiből:

U18: Pápa-Kecskemét 0-10, Pápa-Győr 0-10, Honvéd-Pápa 11-0, MTK-Pápa 12-0, Felcsút-Mezőkövesd 8-0, Haladás-Mezőkövesd 8-0, Fehérvár-Mezőkövesd 9-0.

U16: Pápa-Kecskemét 0-11, Pápa-Győr 0-12, Honvéd-Pápa 10-0, MTK-Pápa 10-0, Mezőkövesd-Pápa 9-0, Pápa-Pécs 0-9, Kaposvár-Haladás 0-10, Kaposvár-Honvéd 0-8, Győr-Fehérvár 10-0, Felcsút-Fehérvár 9-0, Mezőkövesd-Diósgyőr 0-8, Pécs-Mezőkövesd 7-0, Haladás-Paks 6-0.

U15 Kelet: Maros-Menti UFC – Honvéd 0-16, Diósgyőr-MMUFC 11-0, Kecskemét-MMUFC 12-1, MTK-MMUFC 10-1, Kecskemét-Mátészalka 9-0, Mátészalka-MTK 1-11, Nyírsuli-Sajóvölgye 10-0, Sajóvölgye-MTK 0-8, Hódmezővásárhely-MTK 0-10, Honvéd-Hódmezővásárhely 14-0, Honvéd-Eger 14-0, MTK-Eger 19-0, Debrecen-Diósgyőr 1-10, Vác-Honvéd 0-7.

U15 Nyugat: Paks-Szekszárd 10-0, Haladás-Szekszárd 12-0, Győr-Szekszárd 11-0, Vasas-Szekszárd 11-0, FTC-Szekszárd 23-1, Paks-Sopron 9-0, Sopron-Haladás 0-9, Fehérvár-Vasas 0-9, Fehérvár-FTC 1-8, Haladás-Fehérvár 9-1, Győr-Fehérvár 8-0, Győr-Siófok 9-0.

U14 Kelet: Grosics Akadémia-MTK 0-15, Békéscsaba-Grosics 15-1, Nyírsuli-Grosics 11-0, Debrecen-Grosics 11-0, Kecskemét-Mátészalka 10-0, Nyírsuli-Mátészalka 12-1, Honvéd-Mátészalka 18-0, Mátészalka-MTK 0-12, Diósgyőr-MMUFC 12-2, MMUFC-Debrecen 1-13, MTK-MMUFC 10-1, MMUFC-Honvéd 0-20, Honvéd-Eger 10-1, MTK-Nyírsuli 10-2.

U14 Nyugat: FTC-Tabán 12-1, Tabán-Újpest 1-11, Felcsút-Tabán 10-1, FTC-ZTE 12-0, Győr-ZTE 12-1, Győr-Goldball 13-1, Győr-Gyirmót 12-2, Gyirmót-Sopron 0-11.

Miután csak a legnagyobb különbségű eredményeket gyűjtöttem ki, így a lista egyáltalán nem teljes. Most nem azzal szeretnék foglalkozni, hogy az ilyen intézményeknél vajon milyen színvonalú szakmai munka folyhat, honnan szedegethetik össze a játékosokat, és ezekért az eredményekért cserébe milyen mértékben állhatnak be a pénzcsap alá a vezetők, és egyáltalán: hova és mire folyik el az a pénz?

Elsősorban az itt a kérdés, hogy mégis mi szükség van az ilyen mérkőzésekre, amikor néha hosszú utazással, számtalan felesleges macerával és többnyire brutális veréssel végződnek az ilyen túrák? Kinek az érdekeit szolgálják az ilyen meccsek? A győztes csapatét, mert gyakorolhatja a góllövést és ettől majd sikerélménye lesz? A vesztesekét, mert legalább „tanulhatnak a jobbtól”? Segítek: az égvilágon senkiét, felesleges pénzkidobás és időpocsékolás az egész.

Kétségtelenül szép dolog állandóan a soron következő korosztályban bízva várni a csodát, csak éppen az a probléma, hogy a legrégebbi tehetségeink, akiktől a magyar labdarúgás felemelkedését vártuk, lassan már nagypapakorba lépnek. A szakembereink pedig folyamatosan azt szajkózzák, hogy folyamatos versenyeztetésre, nemzetközi megmérettetésekre és erős hazai bajnokságra lenne szükség a színvonal emelkedéséhez. Kérdés, mikor történik végre valami a szavakon kívül?

A nemzetközi mérkőzésekre nem meglepő módon úgy lehetne sort keríteni, hogy vagy mi hívunk meg erős csapatokat (a Honvéd, a Győr és a Felcsút is rájött már erre), vagy mi megyünk el hozzájuk. Persze mindkettő pénzkérdés, de azért ne akarjuk most azt állítani, hogy a magyar utánpótlásban nincsen elég pénz.

A Puskás-Suzuki Kupa mindenképpen egy jó kezdeményezés, a képen a Honvéd-MFA 2012-es győztes csapata

A hazai bajnokság átszervezésével kapcsolatban pedig képtelenség rájönni, hogy mire várunk. Mi értelme van a hatalmas gólkülönbségű kiütéseknek, a gyakran hosszú és nem csak gyakran felesleges utazásoknak? Miért nem lehet egy kiemelt csúcsbajnokságot rendezni a közel hasonló játékerőt képviselő csapatok számára? Nyolc-tíz csapattal, négy teljes körrel, huszonnyolc-harminchat éles mérkőzéssel? Olyan meccsekkel, amelyeken megtanulhatják a gyerekek a védekezést, az ütközést, a különböző játékhelyzeteket, amelyeken nem vezet az egyik csapat már tíz perc után három góllal, amelyeken folyamatosan koncentrálni kell.

Ha megnézzük az eredményeket, akkor láthatjuk, hogy utánpótláskorban valóban a legtöbb nemzetközi élcsapattal képesek vagyunk felvenni a versenyt, és ez nem csak duma. Persze ilyenkor jön menetrendszerűen a sokmilliós kérdés, hogy "Na de hát akkor mi történik később?". Nyilván nagyon sokan készen állnak a hibátlannak vélt válasszal: zselé, bulik, tippmix, csajok, a sorrend nem biztos, hogy pontos. Persze olyanok is akadnak, akik tényleg ebbe a körforgásba kerülnek bele, de ez már legyen az ő bajuk. Ha nekik a több éves képzés után mégis ezek lesznek a fontosabb dolgok, akkor nem kár értük. Nincs időnk sírdogálni az eltékozolt tehetségek miatt.

Erős, kiegyenlített magyar bajnoki meccsek kellenek, kiélezett játékkal és a sportfogadási lehetőségek teljes körű kizárásával, hogy a kisördög is jó mélyen aludhasson. Hétről-hétre a legjobbak ellen kell küzdeni, így készülvén fel arra, hogy a felnőttfociba érkezvén már a másod- és harmadosztályban ne egyék meg őket reggelire a rutinos, minden hájjal megkent védők. Mert ami U16-ban még bőven elég, az később a legtöbb esetben már csak alig valamivel több a semminél.

Fel nem foghatom, mi gátolja az Elit Bajnokságok létrehozását?

Remélem, nem az érdekek.

Mert ha igen, akkor tényleg megette a rosseb az egészet.