Az óriás

Az kosárlabda olimpiai aranyáért rendre az USA és a CCCP csapott össze és rendre az USA diadalmaskodott. Az ötvenes években jó esélye lett volna a szovjeteknek az amerikaiak legyőzésére, hiszen volt egy csodafegyverük, a 236 centi magas és 196 kg súlyú Uvajsz Ahtajev. A kommunista rendszerben persze hajlamosak voltak mindent eltúlozni, más források szerint csak 232 centis és 170 kg súlyú volt. Akármi is a pontos adat, a képek magukért beszélnek.

Uvajsz védekezik, biztosan kitalálják melyik ő

Uvajsz Ahtajev egy kis faluban, a Satoj megyei (a mai Csecsenföld, az akkori Szovjetunión belüli Orosz Föderáció Csecsen-Ingus Autonóm Köztársasága) Vasendarojban született 1930-ban. A karagandai sportiskolában tanult ahol hatalmas termetének köszönhetően a kosárlabda, röplabda, boksz és a birkózás mellett súlylökéssel és diszkoszvetéssel is próbálkozott. 1946-ban a lvovi szovjet diákolimpián éppen az utóbbi sportágban indították. A nehézatlétikát unalmasnak találta, a küzdősportokban félt, hogy sérülést okoz (ide lehet sorolni a röplabdát is ahol hatalmas ütéseivel tartotta rettegésben az ellenfelet) és végül a kosárlabdát választotta. Edzője javaslatára Alma Ata-ba költözött és 1947-ben szovjet diákolimpián sztárként robbant be a kosárlabdába.

Uvajsz és édesanyja. Arra tippelek, hogy a kisfiú ül és a kedves mama áll mellette. 14 évesen szénbányában dolgozott, hogy az őt egyedül nevelő édesanyjával megéljenek. A fizetés kenyér, cukor és szappan volt.

Uvajsz az iskola befejezése után a Burevesztynik Alma-Ata csapatban kezdett játszani. A Burevesztynik alacsonyobb osztályban szerepelt de az óriás vezérletével bejutott az orosz első osztályba. A kazah csapat taktikája az volt, hogy a palánk alatt álló Uvajsznak passzolták a labdát, aki egyszerűen betette azt a kosárba, a védelemben pedig blokkolta a kosárra tartó labdákat. Az ellenfelek különféle taktikákat dolgoztak ki Uvajsz semlegesítésére, amelyek fő célja az volt, hogy ne juthasson el hozzá a labda. Ehhez minden eszközt bevetettek, a szovjet válogatott Viktor Vlaszov  például csiklandozta, hogy ne tudja a labdát megszerezni. A legötletesebb (bár talán nem túlságosan szabályos) védelmi stratégia az volt, amikor egyszerűen ellopták a mezét és a cipőjét, amiknek pótlása meglehetősen időigényes volt. Végül ez sem vált be, Uvajsz utcai ruhában és cipőben játszott.

Ruhaméretére  még a szovjet nehézipar sem volt felkészülve

A hidegháborús rivalizálás miatt az amerikaik is figyelemmel kísérték az szovjet kosárlabdát és hamar felfigyeltek az óriásra.  Az amerikaiak (a korabeli újságok híradásai alapján) nem voltak elájulva Uvajsztól. Nekik ott volt a kor nagy sztárja Will Chamberlain és hozzá hasonlították.  Chamberlain 20 centivel alacsonyabb és 70 kg-al kevesebb volt mint Uvais és ezért érthetően jóval atlétikusabb és gyorsabb is volt.

Uvajsz 29 éves korában megbetegedett (súlyos cukorbeteg lett) és az orvosok eltiltották a játéktól. Így is ott kellett volna lennie két olimpián is, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben.  Az 1952-es olimpián a magyar csapat is ott volt, az ameriaktól 66-48-ra kapott ki a Zsíros Tibor által vezérelt válogatott. A döntőben USA-CCCP 36-25 (100 pont feletti meccsek is voltak, tehát ez egy eléggé kivédekezett meccs lehetett). 1956-ban újra ez a két csapat játszotta a döntőt (az 1955-ben Budapesten Európa bajnokságot nyerő Magyarország nem volt ott az Olimpián), az USA 98-55-re nyert.

Uvajsz Ahtajevnek tehetsége és fizikuma  alapján helye lett volna a szovjet válogatottban, de végül is sohasem játszott tétmeccsen. Ennek két oka lehetett. Az egyik vélemény csecsen szerint származása miatt  nem szerepelhetett. A legenda szerint maga Berija ajánlotta fel neki, hogy változtassa meg a nevét valami oroszos hangzásúra és ott lehet Helsinkiben. Uvajsz maradt Ahtajev.

A másik változat szerint játéka túlságosan egzotikus volt és nem akarták  a szovjet csapat játékrendszerét megbontani és köré építeni. Egyszer lépett pályára a szovjet válogatottban egy Bulgária elleni edzőmeccsen 1954-ben. Bulgária nyert, a vereséget az óriásra fogták és nem játszott többet. Így vagy úgy, az egyik leghíresebb csecsen sportoló lett, nevét Groznijban stadion őrzi.

Filmszerepet is kaphatott volna, de Gulliver kedvéért egy időre le kellett volna mondania kedvenc szórakozásáról, a kosármeccs nézésről

A csecsenek 1922-ben (szószerinti értelemben) autonómiát harcoltak ki maguknak, ezt azonban csak ők gondolták komolyan, Sztálin nem annyira. A szovjetek erőszakos eloroszítási politikája ellen felkelések törtek ki amik aztán tömeges kivégzésekkel zárultak. Többezer embert végeztek ki és bosszúból a világháború alatt sok csecsen harcolt a németek oldalán. Sztálin ezt a csecsen-ingus köztársaság feloszlatásával és kitelepítésekkel jutalmazta. 350 ezer csecsennek kellett elhagynia a hazáját. Így kerül a csecsen Ahtajev is Kazahsztánba először Karagandába, majd Alma Ata-ba.

Az Csecsen Köztársaság sajnos azóta sem a béke szigete. Az óriás szülőhelye 1996-ban a híradásokba is bekerült  amikor Satojban csecsen csapatok tőrbe csaltak és lemészároltak egy többtucat  fegyveres járműből álló orosz konvojt.

Az arab Ibn al-Khattab vezette győzelemre a csecsen csapatokat a satoji támadásban 1996-ban. 2002-ben halt meg, miután felbontott egy mérgezett levelet amit az oroszok küldtek neki.

Uvajsz sohasem tagadta meg csecsen múltját, és annak ellenére, hogy a csecseneket mindenki német kollaboránsnak tartotta ő a Szovjetunió kedvence volt. Vászjaként becézték és mindenki le akarta magát fényképeztetni a rendkívül barátságos és kedves óriással. Látni akarták a cipőjét, tudni akarták mennyit eszik, iszik, meccsei tömegeket vonzottak.

Bár betegségéből kigyógyult, az orvosok eltiltották a játéktól és edző lett. A sztálinista diktatúra után a csecseneknek megengedték, hogy visszatérjenek, így került Groznijba a helyi csapat kispadjára. Uvajsz 48 évesen halt meg 1978-ban.

Egy összefoglaló az 1956-os Szpartakiádról. Az óriás a második helyre vezette csapatát, az aranyérmet a litvánok vitték haza. A játék sebessége inkább az foci NB1-re emlékeztet, mint az NBA-ra.