Válogatott okosságok

Önök is keresik a labdát?

Egy amerikaifutball-meccs játékideje 60 perc, de a megszakításokkal együtt átlagosan 174 percig tart egy tévéközvetítés. Ebből azonban a statisztikák szerint mindössze 11 percig van játékban a labda (a közvetítés 6 százalékát teszi ki a folyamatos játék).

Más oldalról közelítve a nézők nem pár perc futballt néznek, hanem 140-150 akciót. Így talán már nem hangzik annyira rosszul.  Egy-egy akció 4-5 másodpercig tart, így jön ki a 11 perc. Egy  akció befejezése után a támadó csapatnak 30 másodperce van az új akció megkezdésére, ezt persze nem kötelező kihasználni. Ha ezt is a játék részének számítjuk (a soron következő akciót meg kell beszélni és legtöbbször a terv részeként cserélni is kell), akkor akár 40 százalék játékidőről is számot adhatunk. Összehasonlításul a fociban 75-80 százalék a tényleges játékidő.

A cheerleaderek a legritkább esetekben tűnnek fel a képernyőn.

Hogy mivel ütik el a többi időt az amerikaifutball-meccsen? A reklámok körülbelül 60 percet tesznek ki, további  75 percet az ismétlésekkel töltik el, ideértve a holtidőben mutatott játékosokat és felkészülést is. Az edzők megbeszéléseit és a játékvezetők tanácskozásait együttesen átlagosan 12 percig láthatjuk meccsenként. Ezen kívül képernyőre kerülnek a riporterek, sőt, néha a cheerleaderek is. 

Sok ez? Ahogy vesszük. Azoknak a százmillióknak, akik hétvégénként 2-3 meccset is megnéznek, aligha. A sportolóknak, akik az átlagosan 4-5 másodpercig tartó nagyon intenzív akciókban részt vesznek, nem jön rosszul a pihenés. Ráadásul ezekre az akciókra fel is kell készülni, és még a meccs végén igazán fontossá váló másodpercekből is időt vesz el, amíg a játékosok felállnak a következő akciókra. 

Erről persze más a véleménye azoknak, akik csak ritkán néznek amerikaifutball-meccset és megdöbbennek, hogy mennyit áll a játék. De vajon mennyire csak az amerikai futball sajátja ez a jelenség? Nos, ha az amerikai sportok között keresgélünk, akkor hamar találunk  olyan játékot, ahol sok a holt idő.

Akik nem ismerik a szabályokat, azok valószínűleg nem értik, mi a 6-os célja. Akik igen, azok is kétkednek kicsit.

A baseball nem időre megy, de a meccs általában közel három óra hosszáig tart, csakúgy mint  egy amerikaifutball-meccs. Ebből 18 perc a tényleges játékidő, ha minden lehetséges akciót beleszámolnak (dobások, amiket nem ütnek meg stb.). Ha csak az számít bele, amikor a két csapat valóban mozgásban van és történik valami a pályán, akkor a játékkal töltött idő kevesebb, mint hat perc. A menetek (inning) között 42 perc reklámidő van a tévéközvetítésben, és 34 perc telik el az ütőjátékosok cseréje alatt. A többi idő – körülbelül 75 perc – az ütésre és dobásra való felkészüléssel megy el. Kesztyű fel, sisak- és szerelékigazítás, bemelegítő mozdulatok a baseballütővel, illetve a dobó kar lazítása. 

Biztosan emlékeznek, hogy Kieron Pollard  ezzel sem tudta megállítani Ausztráliát.

A két sportág korántsem annyira kirívó, mint azt hinnénk. A teniszről elsőre azt gondolná az ember, hogy folyamatos a játék. A  Murray-Leonardo Mayer  (US Open) meccs 2 óra 41 percig tartott, de ebből csak 26 perc telt játékkal (16 százalék). A Daniela Hantuchova-Martina Hingis páros Sara Errani és Roberta Vinci elleni játszmája 19 százaléknyi játékidőt hozott. Ez persze több az amerikai futball 6 és a baseball 10 százalékánál, de a különbség meglepően kicsi.  A legtöbb holt időt ezzel együtt sem valószínű, hogy az amerikai futball nézőinek kell elszenvedniük. Ott van még a krikett  és a golf. A sakkot szóba sem merem hozni.

A cikk a Wall Street Journal méréseinek eredményén alapul.