2014 elején Szocsiban grandiózus téli olimpiát rendeztek. Az olimpia egyes eseményeiről mi is beszámoltunk.

Ez a nagyszerű olimpia azonban óriási költségekkel járt. Az eredeti költségvetésben nagyjából 8 milliárd euró volt a feladatra beterveze, végül ténylegesen kb. 40 millárd eurónak megfelelő rubelből készült el. Bár elsőre ez ijesztően hangzik (a 4-es metró költségtúllépése kismiska ehhez képest), valójában maga a jelenség közel sem egyedi.

Drága mulatság volt

Hasonló arányban lépték túl a tervezett költségeket Lillehammerben is. És bár négy éve Vancouverben csak 3,5-szeresen, sőt, Torino megúszta +80%-kal, de pl. '98-ban Naganóban több, mint tízszer annyit költöttek, mint ahogy eredetileg tervezték. Az 1964-es grenoble-i olimpia óta mindössze kétszer, a már említett Torinón kívül '84-ben, Szarajevóban sikerült megállni a tervezett költségszint duplája alatt (bár a jugoszláv adatszolgáltatás precizitásával és őszinteségével kapcsolatosan azért vannak kételyeink).

Ijesztően magasak voltak azonban az olimpia abszolút költségei. Nagyjából annyiba kerültek a játékok, mint a pekingi nyári olimpia, pedig az sem volt éppen kisstílű. Sőt, bár az infláció miatt nem feltétlenül tirivális az összehasonlítás, de szakértők vizsgálatai alapján a szocsi olimpia drágább volt, mint az azt megelőző összes téli olimpia együttvéve.

Ezek a számadatok ijesztően hatnak azokra, akik mostanság gondolkodnak egy olimpia rendezésén. A 2018-as téli játékok Phjongcshang városában lesznek, Dél-Koreában, az azt követő olimpiának azonban még nincs gazdája. Egyelőre kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán.

Bő egy hónap múlva, július 9-én esedékes a NOB döntésének első lépése, hogy egyáltalán mely városokat veszik fel a jelöltek közé. Azonban azt látjuk, hogy míg korábban az egyes városok egymással versengve igyekeztek lefizetni a bizottság tagjait, akarom mondani sikeres pályázati anyagokat összeállítani, most valahogy nem tülekednek a jelöltek.

München 2018-at megpályázta, nem nyert. Meg akarták pályázni 2022-t is, azonban egy népszavazáson nagy többséggel leszavazták az újabb kandidálást. Állítólag lenne jobb helye is a pénznek - meg amúgy sincs belőle ilyen sok. Hasonló okokból, a lakosság ellenkezése miatt állt el a rendezéstől a korábban az olimpiával kacérkodó Stockholm és Graubünden is.

Marad még Peking, vagy a kazah főváros, Almati. Rajtuk kívül Oslo érdeklődött még, és bár a NOB főtitkára, Thomas Bach, személyesen győzködte a város és Norvégia vezetőit (a királyt is ideértve), egyelőre a norvégok inkább visszalépnének.

Még Krakkó jelentkezésében reménykedhettek az illetékesek, de múlt vasárnap, az EP-választással együtt megrendezett népszavazáson a lakosság 70 százaléka elutasította a jelentkezést, így a lengyel város nevét is kihúzhatjuk a listáról. Szóval Peking és Almati, hivatalosan azonban még ők sem jelentkeztek.

A pekingi nyári, majd a szocsi téli olimpia cseppet sem titkolt céljai közé tartozott, hogy elkápráztassák a világot. Elmondhatjuk, hogy ez mindkét esetben sikerült. Csakhogy ennek nagyon komoly ára volt. Nem is csak közvetlenül, dollármilliárdokban számolva, de közvetve is: a két olimpia olyan szintet állított fel, ami a jövőbeli játékok esetleges rendezői számára már nem követendőnek, hanem sokkal inkább ijesztőnek tűnik. Meglátjuk, képes lesz-e a NOB olyan irányba terelni a folyamatokat, hogy az olimpia-rendezés ne váljék a fennhéjázó diktatúrák kizárólagos játékszerévé.