Bár még a brazíliai világbajnokság fele sem ment le, már most úgy tűnik, valami nagyon komolynak kell történnie a hátralévő mérkőzéseken, hogy ez a VB ne a játékvezetői tévedések sorozatáról legyen emlékezetes.

Ez nem les. A partjelző szerint mégis az.

Amikor a nyitómeccsen egy teljesen komolytalan tizenegyest ítélt meg a japán Nisimura játékvezető a brazilok javára, forrni kezdtek az indulatok: már megint tolják a házigazdákat, botrány. Aztán sorra jött a többi hiba. Rögtön másnap két szabályos gólt vettek el Mexikótól, mindkettőt les címén - egyik sem volt les.

A napokban a teljes sportsajtó azt elemezgette, miért is hullott ki rekordgyorsasággal az előző három világverseny győztese. Spanyolország az eddig lejátszott két mérkőzésén mindössze egyetlen találatot szerzett: Xabi Alonso tizenegyesből. És az sem volt jogos, Diego Costa buktatásáért ítélt ugyanis büntetőt az olasz Rizzoli, de valójában nem történt szabálytalanság. A szintén két forduló után már biztos búcsúzó Anglia válogatottja azonban éppen a játékvezetés áldozata lett: az Uruguay elleni mérkőzésükön a dél-amerikaiak középhátvédjét, Diego Godint már az első félidőben ki kellett volna állítani (a német közszolgálati televízióban szakértőként közreműködő Urs Meier szerint kétszer is, mi visszafogottabbak vagyunk, megelégedtünk volna egyetlen kiállítással), és ki tudja, mi lett volna, ha az angolok több mint egy félidőnyit emberelőnyben játszanak.

Szeretnénk a teljességre törekedni, de annyi komoly játékvezetői hiba volt eddig ezen a VB-n, hogy olvashatatlanul hosszúvá válna cikkünk, ha mindet felsorolnánk, így most rátérnénk a jelen cikk megírását megelőző utolsó nap meccseire. Irán majdnem kihúzta Argentína ellen, végül Messi hibátlan lövése döntött - no meg az, hogy a perzsáknak egy büntetőt elfelejtett megadni a szerb Milorad Mažić. És legvégül Bosznia kieséséhez vezetett, hogy Edin Džeko szabályos gólját (lásd első képünket) les címén érvénytelenítette az új-zélandi Peter O'Leary.

Ez a zászló két gólt vett el Mexikótól (Fotó: ESPN)

Persze, a játékvezető is ember, ő is tévedhet. Aki kettőnél több futballmeccset látott életében, az tudja jól, a játékvezetői hiba a labdarúgás része. Csak most mintha egy kicsit sok lenne már belőle. Ennek több oka is lehet. Az egyik szinte biztosan az, hogy a VB-n bevezették a gólvonal-technikát, de (nyilván ezzel összefüggésben) elvetették az alapvonali asszisztensek alkalmazását. Pedig ők nem csak, sőt, nem elsősorban a gólvonalat figyelték, hanem a kapu előtt zajló események megfigyelésében osztoztak a játékvezetővel. Hiányukban nagyobb területet kellene egy személynek felügyelnie, ami nem mindig sikerül.

Segítene-e, és ha igen, mennyiben a videóbíró alkalmazása? Részben nyilvánvalóan igen.

De például a leshelyzetek megítélésénél máris akadnának gondok. Az odáig rendben van, hogy Giovani dos Santos Kamerun elleni második góljánál, ahol elméletileg is kizárható, hogy a csatár lesen lett volna (saját csapattárs utoljára a szöglet elrúgásánál ért labdába, szögletnél pedig lehetetlen lesen lenni) a videó egyértelmű döntést hozott volna, de a vitatott helyzetek legtöbbjénél gondot okozhat, hogy a kamera nincs pont vonalban.

Fotó: ESPN. Grafika: Business Insider

Itt van például ugyanannak a meccsnek az első érvénytelenített találata. A kamera kb. 4 méterrel a felezővonal felé van az utolsó védő pozíciójához képest. A meghúzott vonalban alapvetően megbízhatunk, de hivatalos döntéshez aligha volna bizonyító erejű. Már csak azért sem, mert a leshelyzet megítélésénél a játékos teljes testét figyelembe kell venni, ahhoz pedig egyetlen ilyen vonal kevés. Van-e arra idő, illetve egyáltalán kívánatos-e, hogy egy-egy ilyen helyzetben hosszasan elemezzék a felvételt, hogy ez most les, vagy nem? A játékosok testét aligha lehet úgy telerakni elektronikával, mint a labdát, így a gólvonal-technikához hasonló, tisztán technikai alapú döntéshozatallal egy ideig még nem találkozhatunk.

És mi a helyzet a helyenként túl könnyen, máskor túl nehezen megítélt büntetőkkel? Mažić az irániak büntetőjénél valószínűleg képtelen volt eldönteni, hogy Zabaleta hozzáért-e a labdához, még többszöri visszajátszás után is vitatkoztak rajta a szakértők, hogy mi is történt valójában, míg végül előkerült egy olyan szögből készült felvétel, amin látszik, hogy szabálytalanság történt. Nagyon valószínű, hogy ilyen esetben, ha tehetné, maga a játékvezető is szívesen visszanézné több szögből is az esetet, mielőtt ítéletet hoz. Hasonló volt a helyzet a spanyol-holland meccs kapcsán is: élőben aligha volt bárki, aki észrevette, hogy Vlaar nem rúgta el Costa lábát, a játékvezető semmiképpen nem hibáztatható azért, hogy ő sem tartozott a kivételek közé. Ha lett volna lehetősége videóról, lassítva visszanézni, ő sem adott volna büntetőt, azt hiszem. Bár kétségkívül problémás tényezőként lép fel, hogy ehhez mindenképpen meg kellene állítani a játékot, és ha végül az az ítélet, hogy nem volt szabálytalanság, akkor a vétlen fél joggal érezné úgy, hogy elvették tőlük egy kontratámadás lehetőségét. Megér-e ennyit, hogy ne szülessen alapvetően téves ítélet?

Fred elesik, a játékvezető büntetőt fog ítélni (Fotó: Mirror)

A végére hagytuk a legbonyolultabbat. Amikor nagyon valószínű, hogy a játékvezető jól látta, hogy mi történt, de másként ítélte meg, mint a nagy többség. Ilyenkor a videózásnak sincs sok helye. Godin Anglia ellen hátulról felrúgta az ellenfél játékosát, pedig már volt sárga lapja. Egyértelmű sárga, gondolnánk, de Carlos Velasco Carballo játékvezető másként gondolta, és a szabadrúgást megadta, a lapot azonban nem. Még az sem biztos, hogy a kiállítást akarta elkerülni, szakértők szerint az egész mérkőzésen 7 sárga lapot kellett volna kiosztania, de csak kétszer vette elő ténylegesen is a sárga kártyát a zsebéből, szóval úgy általában spórolt a lapokkal. Nagyon valószínű, hogy ha levetítik neki négyszer az esetet, négy kameraállásból, akkor is azt mondta volna, hogy ez nem sárga lap. És tekintve, hogy a lapok alkalmazásának kevésbé objektívek a kritériumai, mint például a leshelyzet megállapításának, nem is nagyon lehetne ezután sem egyértelműen tévesnek minősíteni az ítéletét.

Ugyanez igaz lehet a nyitómeccs nagy vihart kavart ítéletére. A horvát védő, Dejan Lovren egyértelműen hozzáért a brazil Fredhez. Bár alapvetően igaza van a horvát kapitánynak abban, hogy ha ez büntető, akkor játszunk inkább kosárlabdát, mégis jó okunk van feltételezni, hogy a játékvezető egy esetleges videózás után is ugyanígy döntött volna. Egy (nem alaptalanul) dühös néző javaslatát, hogy az ilyen esetekben ne a játékvezető, hanem egy bizottság döntsön, nem nagyon tudjuk komolyan venni.

Szóval, van-e egyáltalán bármilyen mód arra, hogy nem csak egy-két esetben, hanem a vitatott esetek nagy többségében helyes ítélet szülessen? És ha igen, akkor megér-e ez annyit, hogy esetenként hosszasan álljon a játék a videózgatás miatt?