Válogatott okosságok

A Habsburg Ottós viccben ugye az a szép, hogy nincs a világon még két ország, akiknek a válogatottjai ennyit játszottak volna egymással. Az osztrákok ellen játszottuk az első válogatott meccsünket, és utána még 135-öt. Néha győzünk, néha kikapunk. Nem nagy tragédia, így megy ez már a kezdetek óta. (Viszont talán reklámozhatnánk egy kicsit jobban is a világ nyilvánossága előtt, hogy micsoda egyedi történet a mienk: egy föderatív állam két tagjaként indulva milyen kacifántos úton jutottunk el a mai helyzetig )

Innen indult az egész...

Úgyhogy önmagában az, hogy a hétvégén kikaptunk tőlük, ráadásul csak U19 szinten, nem a világ vége. Sőt, a lelátón mi vertük a sógorokat, szóval összességében egál van, nem esett csorba a büszkeségünkön.

Nem akarok sóval behintést és beszántást, de még a pályán néha fejetlenül szaladgáló 18-19 éves srácok földbe döngölése sem célom. Nem azért, mert egyikük-másikuk esetleg nem érdemelné meg, hanem mert attól se lesz jobb semmi.

És ez az igazi tragédia.

Van itt ugye most ez a Double Pass jelentés, illetve nincs, mert üzleti titkok vannak benne. Mindegy, van kivonat, abból is kiderül, amit eddig is tudott mindenki. Hogy igaziból ez az egész szisztéma, amit felépítettünk sok pénzből, nem vezet sehova. Az külön szomorú, hogy a Felcsút nem hogy a világ, de még az ország tíz legjobb akadémiája közé se fér be. Talán, mint a régi zsidóviccben, "az utca legjobb akadémiája" címet kéne célbavenni.

Persze nem a sok nagylelkű magántámogató pénzének elherdálása miatt szomorkodom, hanem azért, mert innentől kezdve ez megint pártpolitikai kérdéssé vált, ahol mindenki kényszerpályán mozog. Igaz fideszes nem ismerheti el, hogy talán tényleg kéne valamit változtatni, mint ahogy igaz ellenzéki se mondhatja, hogy jó, ez így tényleg szar, de hátha pár változtatással működőképessé lehet tenni.

Játszani már lenne hol, már csak meg kéne tanulni, hogyan. (fotó: nb1.hu)

Márpedig változás az lesz, hiszen mint megtudtuk, a belga Double Pass itt marad és ajánlásokat fogalmaz meg, valamint tovább auditálja az akadémiákat. A bennem lakozó cinikus azt mondja, hogy inkább kétszer egymás után csapattárshoz passzolni tanítanák meg a játékosainkat, ha már ilyen szép nevük van, de ne hallgassunk rá, a németek világbajnoki címe elég jó ajánlólevél, az ő módszerük már egyszer bevált.

Na de fel vannak-e készülve a belgák arra, ami itt várja őket, ha tényleg változtatni akarnak? Mert egy jelentés, amit aztán a végén üzleti titokra hivatkozva el lehet sumákolni, az egy dolog, de amikor a nagytudású magyar edzői kar munkájába akarnak majd beleszólni, azt azért mégsem lehet majd szó nélkül hagyni! A magyar futballból élők egy területen mindenképpen világszínvonalúan teljesítenek: túlélésben. Náluk profibbakat legfeljebb a medveállatkák közt találunk, de ők meg nem tudnak még egy B liszenszt se összehozni.

– Akkor most a mélységi felfutásokat fogjuk gyakorolni...

A belgák számára ez a helyzet biztos új, hiszen ők ahhoz szoktak, hogy aki fizeti őket, az azért teszi, hogy aztán megfogadhassa az igencsak borsos áron mért tanácsot. Az MLSZ felelőssége tehát abban áll, hogy mindent megtegyen az obstruktív taktikák és a fúrás csírában való elfojtásáért, felkarolják azokat, akik tényleg változni és fejlődni akarnak és lefegyverezzék azokat, akik nem.

Hagyjuk tehát az U19-es srácokat focizni úgy, ahogy tudnak, buzdítsuk őket (vagy ne, csak ne ellendrukkoljunk hangosan), de kíméletlenül kérjük számon az MLSZ-en a strukturális átalakításokat!

Majd még valami rigmust azért ki kéne hozzá találni.