Magyarország nevét hiába keressük a világversenyek indulóinak névsorában, pedig az egyik legrégebbi FIFA tagországról van szó. A kelet-európai régió egyik leggyengébb országaként klubjaik a Bajnokok Ligája és az Európa Liga főtábláján is igen ritka vendégnek számítanak (bár pár éve a Videoton csapata tisztesen helytállt az utóbbi sorozat csoportkörében).

A magyar bajnokság ősz-tavaszi rendszerű, bár télen általában jópár hónapig áll a játék. Az első osztályban (OTP Bank Liga a helyi nyelven) tizenhat csapat mérkőzik meg, sima oda-visszavágós lebonyolításban. A bajnoki címek tekintetében a fővárosi Ferencváros csapata a rekorder, bár az utóbbi időben leginkább a Debrecen dominál – az utóbbi tíz bajnokságból hetet ők nyertek. Van még egy nemzeti kupa és egy furcsa, kevert rendszerű, lebonyolításában leginkább nemzetközi tornákra emlékeztető ligakupa is.

A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia azonban még a hazai bajnokságban se tartozik a legacélosabb csapatok közé (a név ne tévesszen meg senkit, a klubot 2007-ben alapították, a legendás névadó halála utáni évben, ő maga sosem játszott itt). Ráadásul a klub kimondott célja a fiatal tehetségek kinevelése (bár a Wikipédia szerint a keretük főleg légiósokból, kölcsönjátékosokból, és harminc fölöttiekből áll), alapítója pedig nem más, mint az ország miniszterelnöke, aki saját szülőfalujába álmodta meg ezt az utánpótlásnevelő centrumot a hozzá tartozó klubbal és a falu lélekszámánál is nagyobb befogadóképességű stadionnal.

A Pancho Arénát sajátos, a laskagomba spóralemezeit idéző lelátói teszik egyedivé (fotó: hatharom.com)

Mindez persze nem meglepő, hiszen a miniszterelnök maga is játszott a klub elődjében; a régi címer pedig, ha lehet, még az újnál is szebbre sikerült, tartalom és forma tökéletes egységét valósítva meg, nem is beszélve a váteszi jelmondatról.

(A fenti írás kizárólag az interneten angol nyelven fellelhető források felhasználásával készült, mesterséges adalékanyagokat nem tartalmaz.)