Marci nevű vendégszerzőnk, aki koránál fogva nem láthatott magyar labdarúgó-válogatottat világversenyen, klubcsapatot meg tavasszal vitézkedni nemzetközi kupában, az utánpótlás-nevelésben tevékenykedik. Meglátásaiban annyiban mindenképp osztozik Szerkesztőségünk, hogy jelenlegi helyzet megoldásának kulcsa az utánpótlás megreformálásában van, nem pedig mindenféle látszatintézkedések meghozatalában. Bár nem mindenben értünk egyet száz százalékig a szerzővel, ez egyáltalán nem baj: azt mind fontosnak tartjuk, hogy ilyesmikről folyjon a vita és ne arról, hogy a szurkolók mit csinálnak vagy hogy milyen mesterséges eszközökkel kéne a magyar játékosokat helyzetbe hozni. Vitaindítónak szánjuk, s bár naivak nem vagyunk, hogy ettől mozdul meg végre valami, de hátha...

Képünk csak illusztráció

Vitathatatlan tény, hogy Magyarországon a labdarúgás színvonala nem kielégítő. 1986 óta nem jártunk se VB-n, se EB-n, az NB I-es csapataink jó esetben megélik a kupa-augusztust, rossz esetben már júliusban elcsúsznak az aktuális macedón és örmény ellenfél ellen, ráadásul az utánpótlás-válogatottjaink sem érnek el egetrengető sikereket. Pénz bőven áramlik a labdarúgásba, valami mégsem működik. Habár én csak egy UEFA ’C’ diplomás edző vagyok, egy apró falusi csapatnál, mégis bátorkodom eljátszani a gondolattal, hogy én mit csinálnék máshogy, ha lehetne beleszólásom a magyar fociba. Nézzük sorba, pontonként.

Pénz

Egyáltalán nem tartom szerencsésnek, hogy állami pénz özönlik a fociba, hiszen a csapatok pontosan ezért elkényelmesednek, nem mindenáron céljuk hasznot termelni, megfelelő gazdasági munkát végezni. A véleményem egyértelmű: a foci legyen önfenntartó, ahogy a csapatok is. Ha akármelyik első osztályú klub eladósodik, azt zárják ki. Ha valahol csúsznak a fizetések, azt a csapatot is zárják ki. Kókler elnökökre nincs szükség. Ha egy klub életben akar maradni, termeljen ki olyan játékosokat, akiket később külföldre tud eladni. Déli szomszédaink csapatai is ebből élnek (Partizan, Crvena, Hajduk, Dinamo és még sorolhatnám), elég csak megnézni, hogy milyen pénzeket keresnek azzal, hogy a fiatal tehetségeket külföldre eladják.

Viszont állami pénz van a fociban és ez ellen 2018-ig egészen biztosan nem tehetünk semmit. Ha pedig már éves szinten több tízmilliárd forintot dobunk ki az ablakon, akkor azt megpróbálhatnánk úgy elkölteni, hogy egyszer hasznunk is legyen belőle. Stadionokat például teljesen felesleges építeni, az a 17.000 néző, aki egy fordulóban kimegy a nyolc meccsre, egy arénában is elférne…

A pénzt csak és kizárólag az utánpótlásra szabad költeni, illetve az edzőképzésre. Kezdjük az előbbivel.

Intézményrendszer

Az elmúlt években sokat fejlődött az utánpótlásrendszer, de nem eleget. A tervek jók, a megvalósítás nehéz. Felteszem a kérdést magamnak, hogy csinálnám máshogy?

Először is falusi csapat edzőjeként pontosan tudom, hogy innen kitörni nagyon nehéz. Fontos lenne, hogy megyénként legalább 3-4 alközpont legyen, akik a környékbeli tehetségeket egészen óvodás koruktól felszippantják. Mert bár fontos, hogy Alsószentgilisztás minden korosztályban tudjon kiállítani csapatot a Bozsik tornára, mégis a magyar futball érdekeit az szolgálja inkább, hogy Alsószentgilisztás legtehetségesebb fiataljai elkerüljenek Felsőszentgilisztásra, ahol komolyabb szakmai munka folyik és jobb feltételek mellett fejlődhetnek a lurkók. Tehát ideális esetben a legtehetségesebb srácok 6-7-8 éves koruktól 13-14 éves korukig egy alközpontban edződnek. Ahhoz persze, hogy az alközpontok megtalálják a falusi tehetségeket, kiépített és szakmailag megfelelő felderítőrendszerre van szükség. Egy tehetség se maradjon olyan körülmények között, ahol nem tud megfelelően fejlődni. Természetesen anyagi vonzata is van annak, hogy a falusi gyerekek bejárjanak a városba edzeni. Ezt mindenképpen fizetni kell, személyes tapasztalat, hogy vannak, olyan szülök, akik képtelen megoldani azt, hogy a gyerek hetente x alkalommal járjon a városba edzésre. Egy-két stadion árából éveken keresztül lehet fizetni a fiatal játékosok utazását.

Az akadémiai rendszernek nem vagyok ellensége. Persze lenne mit fejleszteni, sőt, de úgy gondolom, hogy a legjobb szakemberekkel egy akadémia is lehet működőképes (az olvasókra bízom, hogy az elmúlt tíz évben mi volt a hiba). Úgy gondolom, hogy régiónként 1, maximum 2 akadémiára van (lenne) szükség. Bentlakásos akadémiákra gondolok, iskolával, edzőpályákkal, konditermekkel, uszodákkal, és rendkívül felkészült szakemberekkel. És nem utolsó sorban olyan megfigyelőhálózattal, hogy a középiskola előtt álló tehetséges játékosok ide kerüljenek. Az első és legfontosabb, hogy ezek az akadémiák teljesen ingyenesek legyenek. Egyetlenegy tehetséges gyerek se maradjon ki csak azért, mert anyagilag nem állnak elég jól!

Milyen lenne egy nap az akadémián?

Sokszor merül fel az a téma, hogy a magyar fiatal játékosok erőnléte finoman szólva sem megfelelő. Gyakorlatilag nincs izomzatuk, nem robbanékonyak és egy átlagos színvonalú NB I-es meccsen a 30. perc környékén ott veszik a levegőt, ahol egészen mást szokás csinálni. Elengedhetetlennek tartom az akadémiák és elitképző helyeken az edzés szám drasztikus növelését. Nálam egy átlagos (hétköz)nap így nézne ki egy ilyen helyen:

• Reggel 6.00 ébresztő.
• 6.15-6.45 reggeli, reggeli teendők elvégzése.
• 7.00-7.45 konditermi/uszodai foglalkozás (Esetleg koordinációfejlesztés)
• 8.00-12.45 iskola. (ennyi idő bőven elég egy szakma elsajátításához, hiszen mindenkiből nem lesz profi focista, ezzel is számolni kell)
• 12.45-13.15 ebéd.
• 13.15-14.00 pihenő
• 14.00-15.00 erőnléti edzés/taktikai edzés
• 15.00-17.00 tanulás/pihenés
• 17.00-19.00 edzés
• 19.00-19.30 vacsora
• 19.30-21.30 szabadprogram
• 22.00 alvás

Persze ezzel lehet vitatkozni, de a lényeg, hogy 14-15-16-17 évesen naponta legalább 4 órát foglalkozzanak a sporttal. Az sem mellékes, hogy szakmai nyelvet is tanuljanak angolul és/vagy németül. Ne járnak úgy, mint szegény Dombi Tibi…

Az akadémia után legyen játéklehetőség

Az egész képzés mit sem ér, ha 17-18 évesen az első- és másodosztályú csapatok nem merik játszatni ezeket a srácokat. Nézzük meg a mintának tekintett holland focit. Egy 20-21 éves holland játékos lábában 120-150 első osztályú, profi meccs van, Magyarországon egy 21 éves játékosról úgy beszélnek, mint „fiatal tehetségről”. Persze előbb kezdjük az alapokkal. Komoly szakemberek, komoly edzéstervek, komoly erőnléti edzők, dietetikusok, mozgáskoordinációs szakemberek, kapusedzők és még sorolhatnám, hogy kik kellenek az elitképző helyekre. Ezért végül megemlítem az utolsó javaslatomat is.

A legtehetségesebb edzőknek járjon ösztöndíj

Legyen olyan rendszer, amivel olcsóbban, vagy akár ingyen elvégezhetik a megfelelő képzéseket. Rengeteg kollégám panaszkodik arra, hogy a ’B’ ’A’ vagy ’Pro’ licenszet képtelen kifizetni. Ezzel pedig számtalan kiváló szakembert veszít el a futballtársadalom. Én így kezdeném meg az utánpótlás reformját…