Válogatott okosságok

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

Folytatjuk kelet-magyarországi kalandozásainkat, Nagykálló és Kisvárda után ezen a héten Debrecenbe látogatunk. A debreceni futballéletet rendkívül markáns szegmentáltság jellemezte, a különböző társadalmi hátterű klubok 1920 után gyakran csaptak össze nem csak a pályákon, hanem a zöld asztalnál is. A helyi rangadókat akár több ezer drukker is látogatta, a sajtó pedig sok-sok botrányról volt kénytelen beszámolni. A futball „szimbolikus terének” egyik térfelének legerősebb képviselője a tradicionális református polgárság, a közigazgatási-, illetve zsidó gazdasági elit klubja, a város kék-sárga színét viselő, 1867-ben alapított Debreceni Torna Egylet volt. A másik oldalon a DEAC állt, címerükben turullal, az 1919-ben életre hívott egyetemi klubot mindenekelőtt harcias jobboldaliság jellemezte - némi katolikus "beütéssel".

Részlet a szerző Riválisok c. könyvéből:

Az 1922 márciusában játszott DTE–DEAC mérkőzést vélhetően sokan nézték végig a helyszínen, így az egyik egyetemi bajtársi egyesület számos tagja is. Az incidens Rott Kálmán, a DTE hátvédje körül robbant ki. A rendőrség azonban nem volt felkészülve a rendbontásra, a források szerint nem is próbálkoztak beavatkozni a verekedésbe. A mérkőzést egyébként a nemzetgyűlési választások előtt alig három hónappal rendezték (ezen a radikális jobboldal súlyos vereséget szenvedett). A következőkben hat újság beszámolója alapján próbálom rekonstruálni a történéséket.

Az egyik DEAC szurkoló elmondása szerint, amikor a csapatukat éltették, Rott Kálmán „piszok paraszt”-ot kiáltott feléjük. „Néhány temperamentumosabb kollégánk erre elhatározta, hogy elégtételt vesz magának, mint mondták: »a versenyt nem zavarjuk meg, de verseny után leszámolunk«”. Valószínű, hogy a két csapat lelátón helyet foglalói hívei ekkor összeszólalkoztak, bár komolyabb incidensre nem került sor: „A két párt között éles ellentétek voltak a mérkőzés alatt felekezeti szempontból, ami különféle nem sporttérre való kifejezésekben nyilvánult meg.” Két országos napilap hosszabban is beszámolt a mérkőzésről. Nézzük először a liberális Világ verzióját:

„Vasárnap délután parázs verekedést rendezett egy diákszövetség Debrecenben a DEAC és a DTE futballmérkőzése után. A mérkőzésre zárt sorokban mintegy száz, sapkás egyetemi hallgató vonult fel, akik a mérkőzés tartama alatt meglehetősen nyugodtan viselkedtek, csupán sűrűn röpítették a futballbíró felé, hogy: – Zsidó! Zsidó! A szolgálatot teljesítő rendőrtisztviselő közbe akart lépni, azonban kevés rendőr állott rendelkezésre és nem tartotta helyénvalónak, hogy a zárt rendekben sorakozó diákokat igazoltassa addig, amíg csak közbekiáltásokkal zavarták a mérkőzést. A mérkőzés befejezésekor azonban, amikor a DTE csapatának tagjai az öltöző felé tartottak, mintegy ötven főből álló sapkás csoport az öltöző felé rohant és megállította őket, mire azonban közel értek hozzájuk, már csak négy játékos volt a pályatesten, név szerint Rott Kálmán, Szabó József, Urbanovits Lajos és Barta Pál. Az egyik diák utolérte a korláton át igyekvő Rott Kálmánt és belérúgott. Közben a háttérből előjöttek a többiek és körülfogták Szabót, Urbanovitsot és Bartát és ütlegelni kezdték őket. A verekedésben, mint eddig megállapították, elöljárt Albisy József, a DEAC hátvédje, aki egyébként szintén egy diákszövetség tagja. Albisy először ágyékon rúgta Szabót, aki elterült a földön, azután Barta Pálra rohant, akit öklével kétszer egymásután arculcsapott, úgy, hogy az ütés nyomán hatalmas véraláfutások támadtak. Urbanovitsot többen ütötték, főként a fején, úgy, hogy csak támolyogva tudott az öltöző ajtajáig jutni, ahonnan ezután társai segítették az öltözőbe. A diákok viselkedéséből világosan látható volt, hogy a zsidó játékosokat akarták inzultálni, azonban a verekedés áldozatai valamennyien keresztények. A rendőrségi készenlét kevésnek bizonyult a száz főnyi fokosokkal felfegyverzett csapat ellen. A verekedés befejeztével a diákok először az Erger – Berger – Schossberger nótát énekelték, majd utána ezt a nótát: Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom / Horthy Miklós a legelső a világon / Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom / Gömbös Gyula a második a világon / Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom / Héjjas Iván a harmadik a világon / Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom / Büdös zsidó az utolsó a világon. A DTE bántalmazott játékosai följelentést tettek részben az ismertnevű, részben pedig ismeretlen verekedők ellen testi sértés bűntette miatt. A rendőrség hivatalos nyilatkozata szerint a jövőben gondoskodni fog a játékosok teljes védelméről, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő.”

Debreceni egyetemi bajtársi egyesület összejövetele (forrás: Debreceni Egyetem elektronikus Archívum)

A Világ cikkére – melyben egy diákszövetséget gyanúsítanak meg a botrány kirobbantásával – gyorsan reagált a Turul Szövetség keretében működő Csaba Bajtársi Egyesület. Szerintük a fővárosi lap cikkének „egész beállítása hamis és szemenszedett valótlanságokat tartalmaz. A mérkőzésen történtekhez a Bajtársi Egyesületnek semmi köze sincs. Érthető ezen destruktió újság viselkedése egy fajmagyar egyesülettel szemben.” A szintén Budapesten megjelenő Sporthírlap a mérkőzés bíróját, Gruber Mihályt szólaltatta meg. A játékvezető rövid nyilatkozata viszont a Világ cikkének állításait támasztja alá: „A második félidő 45. percében, amikor a mérkőzést lefújtam, a pálya állóhelyközönsége közül egy diáksapkás egyén fennhangon a következőket mondta: »Csabaszövetség! Utánam! Üssük a zsidókat!«” A szélsőjobboldali Magyarság a történtekről teljesen másképp számolt be, ráadásul náluk a keresztény Rottból zsidó Róth lett:

„Keresztényellenes tüntetés volt vasárnap Debrecenben, ahol a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club keresztény egyetemi hallgatókból álló csapata mérkőzött a legtúlzóbb liberálisokból tömörült Debreceni Torna Egylet csapatával. A mérkőzést a nagy fölényben levő egyetemi csapat nyerte meg 2:0 gólaránnyal, bár játékbeli túlsúlyát az ellenfél játékosai a legveszedelmesebb emberremenő játékkal és a legválogatottabb durvaságokkal igyekeztek ellensúlyozni. Támogatták őket ebben a törekvésükben a nézőközönségnek nagy számban megjelent liberális elemei, akik hangosan tüntetve, fanatikus közbekiáltásokkal biztatták a Debreceni Torna Egylet fizikumra erősebb, de játszani nem tudó legényeit az egyetemi csapat legázolására. A meg-megújuló biztatás meghallgatásra is talált és különösen a Tornaegylet Róth nevű zsidó hátvédje volt az, aki kíméletlenül igyekezett megfélemlíteni az egyetemi csatárokat, labda helyett mindig a szembenálló ellenfél lábaszára, vagy hasa felé irányítva rúgásait. Ez az embertelen és alattomos játékmodor annyira felbőszítette a jobbérzésű nézőközönséget, hogy a játék végeztével meg akarták verni a magáról megfelejtkezett és teljesen megvadult hátvédet, de az még idejekorán megszaladt és a segítségére összetömörült liberális nézők közé menekült és az ő oltalmuk mellett hagyta el a pályát, ahol a közönségnek keresztény része és az egyetemi csapat tagjai még sokáig felháborodással tárgyalták az ellenfél és párthíveik viselkedését és egyhangúlag elítélte a Budapestről leküldött játékbíró magatartását, aki nem igyekezett idejekorán megfékezni Róth hátvéd és társainak brutális játékmodorát.”

A fegyelmi bizottság végül Albisy Józsefet (DEAC) játékostársának „tettleges bántalmazása” miatt 10 hétre, Rott Kálmánt (DTE) a közönség szóbeli megsértéséért 8 hétre tiltotta el. A két egyesület ellenségeskedése folytatódott. 1923-as összecsapásuk végén a DTE egyik játékosa az őt mérkőzés közben szidalmazó DEAC szurkolót felpofozta, a rendőrbíró a vétkes játékost háromnapi fogházra ítélte. Az 1924-es derbin Rottot a bíró kiállította, aki a mérkőzés végén elégtételt vett a játékvezetőn. A futball botránykrónikáiban rendszeresen főszerephez jutó Rott Kálmánt ezután örökre eltiltották.

A debreceni sportlap tudósítása a fegyelmi bizottság döntéséről

A történethez hozzátartozik, hogy Rott a fegyelmi ügyek állandó szereplője volt. 1922-es, nyolc hetes eltiltása után, ősszel a DVSC–DTE mérkőzés bíráját „pesti strigó”-nak nevezte. 1924-es, í bíró inzultálása miatt kapott örökös eltiltását viszont két évre mérsékelték (vélhetően azért, mert az a Mészáros László vezette a mérkőzést, akiről egy későbbi találkozó után, 1925. március 16-án azt írta a Nemzeti Sport, hogy játékvezetői tudása „egyenlő a nullával”). Rott 1927 tavaszán kapta vissza játékjogát, ekkor állítólag a Bírói Testületben felmerült, hogy nem fognak bírót küldeni oda, ahol Rott pályára lép. Csak fél évnek kellett eltelnie, hogy Rott újból valamilyen botrány főszereplője legyen. 1927 őszén rendezték a Bocskai–Sabaria profi, élvonalbeli labdarúgó-mérkőzést, melyen a közönség agresszíven lépett fel a vendégcsapat játékosai és a bíró ellen. A labdarúgó szövetség egy nézőt egy évre eltiltott a profi mérkőzések látogatásától, mert egy bottal meg akarta szúrni a játékvezetőt. Az eltiltott nézőt Rott Kálmánnak hívták.

Jövő héten folytatjuk sorozatunkat, de addig is szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani jelen írás szerzőjének idén megjelent, Riválisok című könyvét, amelyről blogunkban már tavasszal írtunk, Facebook oldala pedig itt található.