Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Apáról fiúra

2015.07.09. 19:33 Válogatott Vendégszerző

Ezrek élhették meg így, vagy kicsit másképp. Sokunknak lehetett része hasonlóan rabul ejtő élményben. Mert bizony a szenvedély, a szerelem rabul ejtett. Van, akit évekre, van akit örökre. Akiket még mindig fogva tart az élmény, akik bőrükön érzik a régi bizsergést, akiknek gyorsabban ver a szíve, ha visszagondol tengernyi emlékre, azok értik majd miről beszélek. Mások megérteni nem fogják, de talán érdekesnek találják.

aparol_fiura.jpg

Nem emlékszem mikor voltam először futballmeccsen. Megyei, vagy NB III-as meccs lehetett. Emlékszem azonban, hogy 10 év körüli gyerek voltam azonban, amikor először vitt ki apám a CSAPAT meccsére. Hogy melyik, az most lényegtelen, neveket sem írok. Akiket korábban néztem a tv-ben. Akikről mindig beszéltünk otthon apámmal. Akik miatt rengeteget vitatkoztam az iskolában, a játszótéren foci közben, bárhol, ahol szóba kerültek.

Pedig bevallom nem volt egy sikertörténet az az első este, az első személyes találkozás. Esős idő, 4-1-es vereség hazai pályán, lerobbant stadion. Egy mai fiatal jó eséllyel plázába menne ilyen trauma után, nem pedig áhítozva várná, mikor viszi ki az örege újra a stadionba. Engem viszont elkapott valami. Elkapott, megszorított, magához láncolt. Az együtt ordító emberek (pedig nem is a táborban voltunk), a gólöröm, a tömeg élménye, az, hogy mindenkit egy cél hajt, a közös kesergés. Szitkozódás, anyázás is biztos volt, de bevallom, erre nem emlékszem. Viszont nem voltak családok (mennyire elcsépelt közhely…), nem volt 5 csillagos kiszolgálás és büfé. Csak söröző férfiak. Az egésznek férfiszaga volt. Maszkulin uralom a villanyfényes estén az esőben. Nem elit társaság, de csupa férfi, akik azért mentek a stadionba, mert ugyanazt szerették. A csapatot, a légkört, a társaságot, ami őket is rabul ejtette öt, tíz, húsz évvel ezelőtt. Egy-nullra vezettünk, a csatár kicselezte a kapust, majd az üres kapura gólt rúgott, persze mindenki őrjöngött. Ahogy akkor is, amikor a kapusunk megfogta az ellenfél tizenegyesét. Aztán szünet előtt kaptuk az egyenlítő gólt (tisztán emlékszem, kapásból, a vizes füvön megcsúszva ment a jobb alsóba), a második félidőben pedig elment a meccs. Termetes csatárunkat kiállították, akkor azt hittem a labda elrúgásáért és hogy vitatkozott a bíróval. Apám később elárulta, hogy bizony le is köpte a sípmestert a közönség egyik kedvence. Biztos megvolt az oka rá, gondoltam, egyáltalán eszembe sem jutott, hogy milyen aljas és mocskos dolog leköpni valakit. Szóval eső, vereség, háborgó közönség. Imádtam! 

Apám biztos megbánta százszor azt az estét, mivel fanatikus szurkolóvá változtam azon az estén, ez pedig biztosan nem szerepelt a tervei között. Mai fejjel úgy gondolom amolyan apa-fiú élményt akart nyújtani, amikor kivitt a kedvenc csapata meccsére. Nem sejthette, hogy örök béklyó lesz ennek a vége. Évek múlva már egyedül jártam meccsre. Aztán társasággal, barátokkal. Busszal, vonattal, kocsival. Szabadság egy hétközi vidéki bajnoki, vagy a keleti végeken biztos vereséggel kecsegtető kupameccs, külföldi kupameccs miatt. Néha a biztos vereség tudatában. Rengeteg csalódást és kevesebb, de hihetetlenül intenzív örömöt hozó pillanat, katartikus élmény. Hol rángatja, öleli, fojtogatja az embert lebutult, totális extázisban 65-70 éves vadidegen bácsika a futballpályán kívül? Hol lehet megtapasztalni azt a semmihez sem hasonlító érzést, amikor évek, évtizedek után egyetlen katartikus pillanatban oldódik fel mindenki, mert végre bekövetkezett az, mire mindenki áhítozva vágyott?    

Attól az esős estétől fogva megváltozott bennem valami. Ha a csapatomat bántották, az nekem is fájt és fáj a mai napig is. Mintha a szerelmemet bántották volna. Mert bizony ez szerelem volt attól az esős, vereséggel végződő naptól kezdődően. A szerelmét pedig hogyan is szereti a férfi? Feltétlenül, hibáival együtt. Fáj, mikor csalódást okoz, de amikor örömet ad, akkor az a világ legcsodálatosabb érzése, akkor minden probléma elhomályosul egy időre. A mai napig néhány embertől viselem csak el azt, ha nem a megfelelő hangnemben beszél a csapatomról. Attól, aki megérdemli, mert olyan, mint én. Csak máshol érte utol a szerelem.

Szeretném majd egyszer a fiamat én is kivinni magammal a stadionba. Félni fogok azon a napon, mit félni, rettegni. Nem tudom elkapja-e úgy a szenvedély, mint engem. Érteni fog valamit abból, amit én láttam több, mint 20 éve, vagy csak néz az apjára nagy szemekkel azt kérdezve, apa mit csinálunk itt?

A mai futballban kit látunk? Hűséges játékost, aki büszke arra, hogy a csapata mezét veheti magára? Tiszteli a futballista azokat, akik fizetnek érte, hogy őt lássák focizni? Tudatában van annak, hogy a hobbijából, a szenvedélyéből él? Lesz még olyan hangulat futballmeccsen, ami beleég az ember agyába? Ne legyen itt világszínvonal. Ne akarjanak mesterségesen közönséget, színházi nézőket gyártani. Csak hagyják azokat meccsre járni, akiknek ereiben ez a bővérű, fanatikus vággyal és elfogult szerelemmel teli vér száguld. Akkor pedig nyugodt leszek, hogy én megtettem, amit lehet, megpróbáltam átadni a fiamnak egy részemet. Az majd rajta áll, hogy része akar-e lenni. Érez-e valamit, érdekli-e. Csak ne vegyék el tőlünk az esélyt és a magyar apáktól, fiaktól sem. Hogy folytatódhasson a sor. Apáról fiúra.  


komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr997609328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1982 2015.07.09. 23:31:00

Újabb nagyon jó cikk!
A központi mondandója, az utolsó elötti sorban, nem úgy szólna helyesen, hogy " Csak ne vegyék(!) el tőlünk az esélyt"?

Rich.mond 2015.07.10. 07:34:02

@1982: Dede, javítottuk, köszönjük!

Millerdraft 2015.07.11. 13:33:47

Mivel ismerem az írót nem kellett nagyot nyomozni :-) De azért álljon itt az első meccs rövid összefoglalója.
www.youtube.com/watch?v=SAwILO3Kx6w

Feyyaz 2015.08.04. 10:12:55

Ugyanez!
De mivel nekünk még egy bő évtizedig a környékünkön sem volt NB I,én a tévében kezdtem.
9 évesen ültem le apám mellé,és a legelső élményem az volt,hogy Spanyolország-Magyarország (0-3)! Kell,lehet ennél jobb belépő a foci világába??
süti beállítások módosítása