Válogatott okosságok

A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) négy új szabályváltozásra készül, amelyekhez egy ötödik módosítás is tartozik. A változások közül volt, ami már korábban ismertté vált, másokról frissen informálta a Szövetség képviselője a sportsajtót.

Megpróbáljuk röviden áttekinteni a 2017-től várható változtatásokat, és elemezni azok lehetséges hatásait.

Vegyük úgy, hogy ezt most nem láttam

1., Ha egy játékos megsérül, és az ápolás miatt a játékot meg kell állítani, akkor a sérült játékosnak az ápolás befejeztével el kell hagynia a játékteret, és a csapata három támadásáig nem is térhet vissza. Ez a gyakorlatban, a játék alakulásától függően, lehet akár alig harminc másodperc, de lehet négy perc is, átlagosan 2-3 percig kell ülnie a játékosnak.

A javaslat nyilvánvalóan a labdarúgásból ered, és a szimulálást hivatott visszaszorítani. Több alapvető különbség is mutatkozik ugyanakkor a futballhoz képest. Először is a kézilabdában az ápoláshoz megállítják az órát is, azaz nem lehet fetrengéssel húzni az időt. Ráadásul itt a leküldött játékos helyett feljöhet valaki más, míg labdarúgásban ilyenkor időszakosan emberhátrányba kerül a csapat.

A probléma viszont valós. Bár már évek óta alapvető, hogy egy gyors lerohanást nem állítanak meg a játékvezetők azért, mert a labdát elvesztő csapat játékosa hirtelen "megsérül", azaz szimulálással az ellenfél gyors támadását nem lehet megállítani, mégis taktikailag sokszor jól jön egy kis szünet, egy kis pihenő. Főleg az erőnléti gondokkal küszködő csapatoknál látjuk gyakran, hogy a "sérülés" mindössze annyi, hogy elfáradt a játékos, és jólesik még kicsit a földön feküdni. De jól jöhet ez az éppen jó passzban lévő ellenfél játékának időszakos megakasztására is.

Ha a sérülés valóban komoly, akkor tényleg praktikus pár percig a padon maradni, ha meg nem komoly, nem kell ápolni, le a szimulánsokkal, gondolhatjuk. De azért van itt pár tisztáznivaló kérdés. Először is: ki dönt az ápolásról? Eddig ez minden esetben a játékvezetők felelőssége volt, ha viszont egy kulcsjátékost a játékvezető által kéretlenül elrendelt ápolás egyben kétpercnyi pihenőre is küldene, abból pillanatok alatt botrány lenne, szóval ezen nyilván változtatni kell. Egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen formában.

A szabályváltozás hatására pedig a jobb védő-taktikusok már nyilván dolgoznak azokon az apró faultokon, ami után a sértettet ápolni kell (és ezzel egy időre kikerül a játékból), az elkövetőt viszont nem állítják ki. Gyanítjuk, jelentősen meg fog ugrani a lövőmozdulatból továbblendülő kezek által okozott sérülések száma.

Kérdéses még, hogy ki fogja ezt a három támadást számolni. A két játékvezető és a zsüri enélkül is épp eléggé elfoglalt, egy ilyen fontos kérdésnél viszont aligha engedhető meg, hogy ne hivatalos személy végezze a nyilvántartást. Azt is rendezni kell, mi számít támadásnak - merthogy ez momentán nincs igazán szabályozva a kézilabdában. Az is kérdéses, mi történik, ha az illető mégis hamarabb visszatér. Egyrészt, ezt is figyelnie kell valakinek, másrészt, akkor ezért egyből progresszív büntetés járjon?

2., Passzív jelzés után legfeljebb 8 passz után el kell lőni a labdát.

Ez a változás nyilvánvalóan csökkenteni szándékozik a játékvezetők szubjektív ítéletének lehetőségét. Kérdés, hogy nem okoz-e ezzel nagyobb kárt. Nyolc passz, az simán lehet 25 másodperc, az pedig borítékolható, hogy egy ilyen szabályváltozás után csak a legritkább esetben fogják a játékvezetők nyolc passznál előbb elvenni a labdát.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha elmondjuk: manapság igen sok esetben a kézjelzés után ennél hamarabb is elveszik már a labdát, különösen a végjátékban. A változás tehát összességében akár az időt húzni szándékozó csapatoknak is kedvezhet.

És persze itt is felmerül a kérdés, hogy egyrészt ki számolja a passzokat, másrészt mi számít passznak. Számít-e az az átadás, amit a megcélzott játékos nem tud megfogni egy szabálytalanság miatt? Számít-e a megítélt szabaddobás elvégzése? Passz-e, ha egy kapuralövést lesáncolnak a védők, de a labda a támadó csapathoz visszapattan?

Nem tudsz számolni? Csak hét passz volt!

3., Itt a híradások egymásnak kissé ellentmondanak. Ami biztos: a végjátékban (a mérkőzés utolsó percében) elkövetett szabálytalanságok egy bizonyos körére bevezetik, hogy azokért a vétlen csapat azonnal büntetődobást kapjon, akkor is, ha az eset akár az ő kapujuk előtt történik. Hogy pontosan a szabálytalanságok mely körét érinti a változás, az bizonytalan. A sportsajtó arról számol be, hogy minden szándékos szabálytalanságot (ez nyilván nem így van). A német szövetség a 2015/16-os szezonban a férfi és a női Bundesligában is tesztelni fogja ezt a változást, de az ő tájékoztatásuk alapján itt csak arról van szó, ha egy játékos sportszerűtlen módon nem enged elvégezni egy szabaddobást, bedobást, vagy középkezdést, szóval bármilyen megítélt dobást, például úgy, hogy sípszó után eldobja a labdát messzire.

A változás alapvetően jó, hiszen a kézilabda speciális időmérési módszerei miatt az utolsó másodpercekben meg lehet ezzel akadályozni az ellenfél egy támadását, amit aztán a lejáró játékidő miatt nem is tudnak már befejezni. Eddig erre piros lap és jelentés, annak következményeként pedig tipikusan egymeccses eltiltás szokott járni, de hát ugye ki a fenét érdekli a bajnoki döntő végén, ha büntetésül a következő szezon elején eltiltják? Ha viszont egyből büntető jön, akkor nyilván nem éri meg sportszerűtlenkedni, hiszen az azonnali hétméteresnél tisztább gólszerzési lehetőség az ellenfél számára nem létezik.

A szabállyal ugyanakkor vissza is lehet élni. A vízilabdában az edzők gyakran éltek a hasonló szabály lehetőségével, amivel az ellenféllel azonnal ötméterest lehetett lövetni, akkor is, ha még volt húsz másodperc támadóidejük egyébként - ott ezt a lehetőséget már el is törölték. Döntetlennél, de főleg egygólos hátrányban, ha az ellenfél támad, még passzív sincs, és passzív után még amúgy is nyolcat lehet passzolni, addigra lejár a játékidő - hatékony lehet egy apró fault, a labdát eldobni, egyből jön a büntető. Ha szerencsénk van kihagyják, és akkor még támadhatunk a győzelemért, egyenlítésért, amire amúgy már nem jutott volna idő. A Bundesligában több száz meccsen, egy teljes évig tesztelik a változást, meglátjuk, mi lesz az eredmény.

4., Eltörlik azt a szabályt, hogy mindig kell a pályán egy kapusnak lennie. Tehát, ha egy csapat hét emberrel akar támadni, és leviszi a kapust, már nem kell a helyette feljövő mezőnyjátékosnak megkülönböztető mezt viselnie.

Ez első blikkre csak egy technikai egyszerűsítésnek tűnik, de annál sokkal több: ha nincs dedikált mezőnyjátékos, akinek le kell mennie, hogy a kapus visszajöhessen, akkor mindig cserélhetnek úgy, hogy a kispadhoz legközelebb álló megy le. Ezzel jelentősen megnő a variációs lehetőségek száma, szinte egyáltalán nem kell előre eldönteni, hogy ki megy majd le, hanem azt függővé lehet tenni a játékhelyzettől.

Manapság a legtöbb esetben az így támadó csapatok ügyelnek arra, hogy ne a megkülönböztető mezt viselő játékos lőjön kapura, hiszen akkor gyakorlatilag biztosra vehető, hogy nem lesz idő a visszacserére. Az új szabállyal ez a korlátozás kiesik, azaz sokkal nehezebb is lesz védekezni az így támadó csapat ellen.

Világos, hogy a változás az emberelőnyös támadás lehetőségeit bővíti, az ilyen játékot bátorítja. Ahhoz képest, hogy nemrég még sokan azt várták, az IHF be is tiltja a hétemberes támadást, most ennek az ellenkezőjét látjuk. A változás hatására nagyon valószínű, hogy egy-két éven belül már szinte minden csapat minden támadásnál le fogja cserélni a kapust, akárcsak a strandkézilabdában. Ezáltal elkerülhetetlen lesz, hogy minden edzőnek legyenek kidolgozott védekezési módszerei a hétemberes támadás ellen. Ha aztán ezek a módszerek sikeresnek bizonyulnak, akár le is áldozhat a hétemberes támadás sikere.

+1., Tán éppen a sok új adminisztratív feladat miatt kettőről négy főre tervezik növelni a játékvezetők létszámát. Hogy ez pontosan mit is jelentene, azt az előttünk álló szezonban Dániában figyelhetjük majd meg, ahol már előzetesen kísérletezni fognak vele.

Bár a felsorolt szabályváltozások kapcsán is sok még a nyitott kérdés, és még bizonytalanabb, hogy mi is lesz a játékosok, szakvezetők válasza a változásokra, de még ennél is kérdésesebb, hogy hogyan is fognak megoszlani a feladatok a játékvezetők között. Ha a plusz két fő a gólvonalat figyeli, a passzokat meg az ápolás utáni támadásokat számolja, akkor nem lennénk a helyükben.

Reméljük mindenesetre, hogy a kérdések csak nekünk kérdések, az IHF felkészültebb annál, mint amit a sajtó orrára kötött, és az általunk is feltett kérdések legalább egy részére van kész válaszuk. De azért a tesztek eredményét kíváncsian figyeljük.