Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Női öröm, férfi bánat - áttekintés a nyári utánpótlás-versenyekről

2015.08.24. 11:00 Fradista Utazó

Az idén is, mint már jópár éve minden nyáron, négy utánpótlás-világversenyt rendeztek. Az éveként váltakozó rend szerint az idei nyáron a férfiaknál két korosztályban világbajnokság, a nőknél két korosztályban Európa-bajnokság került sorra.

up_2015_nou_u17_bronz.jpg

Az EB-bronzérmes ificsapat

Öregszünk mi is. És a blogunk is elért már abba a stádiumba, hogy vannak hagyományaink, visszatérő témáink. Már harmadszor nézzük át a nyári utánpótlás-seregszemléket. Szinte magunk se hisszük el.

A versenyek közül a legrangosabb egyértelműen a férfiak U21 világbajnoksága volt. Indokolt volna tehát, hogy a legalaposabban a magyarok itteni szereplését vegyük górcső alá, csakhogy válogatottunk a július második felében, Brazíliában rendezett VB-re ki sem jutott.

Sajnos nem ritka esemény ez a férfi utánpótlásban, az 1994-es korosztály szereplését azonban fokozott várakozás előzte meg, jó előre kiosztották nekik a régóta várt sikeres korosztály szerepét, két éve még az U19 VB-t is Magyarországra hozták, hogy ott megmutathassák magukat. Akkor ez elég csúfosan sikerült, és tavaly, az U20-ban sem sikerült kiküszöbölni a csorbát, pedig a minden baj okának kikiáltott Kovács Pétert is leváltották a válogatott éléről. Tavaly azt írtuk, itt a blogon, hogy tán majd 2015-ben megmutathatják, mire képesek.

Hát, megmutatták, de sok köszönet nem volt benne. Nagy-Britanniában rendezték a selejtezőt, a sportág szokásai szerint egyetlen háromnapos tornán lebonyolítva a négycsapatos csoportot. A házigazdák és Izrael csak a tisztesség kedvéért vettek részt, szóval egyetlen, Hollandia elleni összecsapáson dőlt el a kijutás, ráadásul ez volt az egész selejtező legelső mérkőzése. Kikaptunk 18-19-re. Nem sikerült jól a formaidőzítés. És ezt a csorbát már nem lehet kiköszörülni, ennek a korosztálynak itt ért véget az utánpótlás-pályafutása. Ja, a hollandok  VB-n nagyon gyengén szerepeltek, nem jutottak tovább a csoportból, az Elnök-kupában végül a 19. helyre futottak be, mindössze két afrikai és három dél-amerikai csapatot maguk mögé utasítva.

A világbajnok Franciaország lett, ezzel az összes létező felnőtt verseny mellett az U21 VB-n is ők a címvédők.

A férfi U19 világbajnokságon viszont ott voltunk. Nagy reményekkel is várhattuk a Jekatyerinburgban, igazán impozáns körülmények között megrendezett VB-t, hiszen tavaly ebben a korosztályban EB-döntőig jutott a csapatunk, és több kiemelkedő egyéni teljesítményt is láthattunk.

up_2015_ferfi_u19.jpg

(Minden fotó a világversenyek weboldalairól származik)

Annál nagyobb lett a bukás. Persze a férfi mezőny utóbbi éveit tekintve nem is mondható katasztrofálisnak a csapat eredménye, de a tavalyi EB-vel összevetve úgy látszott, mintha Gyurka János csapata állva maradt volna, miközben a többiek elmentek mellettünk. Az egyetlen, igazán értékes győzelmet Szerbia ellen arattuk (a csoport két kiesőjét mindenki más is megverte), Koreával már nem bírtunk, a az utolsó fordulóban Svédország ellen pedig már reális esélyünk sem volt. A 8 közé jutásért Norvégia volt az ellenfél, itt is végig csak futottunk az eredmény után, majd a koronát az egész teljesítményre Svájc ellen tette fel a csapat, a helvétektől a 9-10. helyekért játszott mérkőzésen sikerült kikapni.

Az szemmel is jól látható volt, hogy a védekezés és a kapusok teljesítménye a VB-n végig nagyon gyenge volt. Folyamatosan 30 gól felett kaptunk. Támadásban a Tempohandball jól ment a csapatnak, de azon kívül semmi, a felállt fal elleni támadójáték erősen akadozott, így pedig jó csapatok ellen nem lehet mérkőzést nyerni.

Gyurka János edző ráadásul a VB utáni értékelésében maga ismerte el, hogy a 16 játékosból nem tudott csapatot kovácsolni (bár ennek felelősségét ő a játékosokra hárította), márpedig csak a jó egyéni teljesítmény az U18-ban még elég lehetett, egy évvel később már nem. Pedig Gyurkának minden lehetősége meglett volna. A Magyar Kézilabda Szövetségtől rengeteg támogatást kaptak. Felkészülési tornákon vehettek részt külföldön, több helyen is, sok idő jutott a felkészülésre, és a rangos tornák tapasztalatai megfelelő visszajelzésül is szolgálhattak volna. Nos, ezekből a pályán semmit nem láttunk, ezt a csapatjátékot egy négynapos tatai edzőtáborban is ki lehetett volna alakítani.

Szakemberek azt is mondják, hogy fizikumban elmaradunk az ellenfelektől. Közismert, hogy a férfi játékosok izomzata csak húsz év felett érhet el egy olyan szintet, amivel már versenyképesek lehetnek a nemzetközi élvonalban, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy addig se kell semmit csinálni.

Az MKSZ-nek itt nagyon át kell gondolnia, hogy mit is szeretne a következő két évben ebből a csapatból kihozni. A 10. helyért ennyi erőforrást nem érdemes beleölni. Bonyolult dolog az edzőkérdés is. Mivel az utánpótlás-válogatottak élére deklaráltan a Nemzeti Kézilabda Akadémia alkalmazottai kerülhetnek (és közülük is tipikusan nem a takarítónő és a portás ezen posztok legfőbb várományosai), eléggé beszűkült a kör. És férfi vonalon nem biztos, hogy a legjobb edzők kerültek a NEKÁ-ba. Legalábbis a kiválasztási elv biztosan nem ez volt. Szóval sok jóra a jövőben sem számítunk.

Ja, és hogy ki nyerte az világbajnokságot? Úgysem találnák ki. Les Bleus. Előretítve, hogy a következő évekre se várjuk a francia hegemónia megtörését.

A nőknél a junior (U19) Európa-bajnoksággal kezdődött a program. Ifj. Kiss Szilárd edző csapata nem tartozott a torna esélyesei közé, a '96-osok az előző két évben rendre a 9. és a 15. helyezéseket érték el. De lényegesen többet kaptunk a csapattól, mint amit vártunk.

up_2015_noi_u19.jpg

Kiss Szilárd ugyanis csapatot csinált a 16 játékosból, bár az ő lehetőségei jóval korlátosabbak voltak, mint a férfiakkal foglalkozó kollégájáé, a női U19 ugyanis az EB-re végig Magyarországon készült, ráadásul, amire évek óta nem volt példa: egyetlen felkészülési mérkőzést sem játszottak. Ezen kívül a játékosanyaga is szerényebb volt, a 16-os keretet is alig tudta feltölteni. Két ifikorú (1998-ban ill. '99-ben született) játékos is szerepelt a csapatban, ilyenre én nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára példa, volt-e egyáltalán.

Olyan komoly hiánnyal küzd a női utánpótlás, hogy a szövetségi edzők három játékost is behívtak úgy az U17 mint az U19 válogatottba. Én nem emlékszem olyanra női vonalon, hogy valaha, akár csak egyetlen játékos is végigjátszott volna egy nyár alatt két EB-t vagy VB-t.

Annyiban nem lett volna újdonság a helyzet, hogy tavaly is mindannyian részt vettek a sajátjuknál egy korosztállyal feljebb játszott VB-n, de akkor nekik még, serdülőként, nem volt saját világversenyük.

Végül a háromból itt is csak egy maradt, Hornyák Bernadett egészségügyi okokból kihagyta a juniort, Faluvégi Dorottya klubja pedig nem járult hozzá a duplázáshoz, így ő pedig csak a junioron vett részt. Pásztor Noémi viszont mindkét EB-t végigjátszotta.

Egyes posztok kifejezetten problémásak voltak, például mindkét balkezes átlövő nulla körüli teljesítményt nyújtott (Csala Anita legalább védekezésben hozzá tudott tenni, Élő Beatrix erre lehetőséget se kapott), és a balszél is gyenge volt. Pont az 1996-os korosztály kapcsán erre korábban nem számítottunk, de mindkét, korábban ígéretesnek tűnő balszélsőről le kellett mondani, és az őhelyettük bekerülő Hársfalvi Julianna ugyan nem vallott szégyent, de nem tudott húzóemberré válni. A túlszélen is akadt gond: Diószegi Nikolett sérüléssel küszködött, Faluvégi Dorottya pedig, akárcsak tavaly, most is nehezen bírta a sorozatterhelést, főleg, hogy Diószegi sérülése miatt végig kellett játszania a mérkőzéseket. A balátlövő posztjára viszont beválogatotta Kiss Szilárd a Ferencvárosból Monori Orsolyát, aki a klub tájékoztatása szerint tavalyi keresztszalag-sérülése után még térdproblémákkal küszködik - az EB-n ugyan nem lehettünk maradéktalanul elégedettek Monori teljesítményével, de azt, hogy a térdének semmi baja, mind láthattuk.

up_2015_pinter.jpg

Szóval volt gond bőven, de ezeket nagyrészt sikerült kiegyenlíteni. Egyrészt a válogatott végig egy csapat benyomását keltette, nem pedig véletlenül azonos színű ruhát öltött játékosokét. Ahogy az a jól működő csapatokra általában jellemző is, végig jó volt a védekezésünk, gyakorlatilag azzal és a kapusteljesítményekkel nyertünk meccseket (a kapusainkat, Gercsó Nórát és Mistina Kittyt, többször is a csapat legjobbjának választották).

Bár ezt előre nem láttuk, a sorsolással is szerencsénk volt. Bár a csoportunkba került a regnáló U18 világbajnok, Románia, délkeleti szomszédunk csapata a teljes szétesés jeleit mutatta, és végül viszonylag könnyen le tudtuk győzni őket. Két csapat, Oroszország és Dánia magasan kiemelkedett a teljes mezőnyből (végül a dánok szerezték meg az aranyérmet), de mindkettőt a másik ágra sorsolták, így az oroszokkal csak az elődöntőben találkoztunk (ott nagyon simán megvertek minket), a dánokkal pedig egyáltalán nem.

Románia világbajnok lett 2014-ben az U18 korosztályban. Egy olyan országról beszélünk, ahol a női kézilabda nagyon népszerű, és amelynek csapatai viszont felnőtt szinten régóta nem alkottak semmi maradandót. A korosztályos válogatott sikerét felkapta a média, rengeteget, 60 napot készültek az idei EB-re. Végül minden fontos mérkőzést elveszítettek, és 10.-ek lettek.

Kiemelkedő küzdőszellemről is tanúságot tettek a lányok. Két mérkőzés (előbb Franciaország, majd Norvégia ellen) előtt is úgy alakult a helyzet, hogy vereséggel kiestünk volna, de a döntetlen még jó - mindkettő döntetlen lett.

Bár a monitor előtt ülve, tán még a játékosoknál is jobban izgulva szurkoltuk végig az EB-t, és nagyon boldogok voltunk, amikor bejutottunk az elődöntőbe, így, hetekkel az EB után mégis van egy kis hiányérzetünk. A csapat a negyedik hellyel minden létező célkitűzést túlteljesített, ez óriási eredmény, mindenképpen komoly siker. Gratulálunk, és mélyen meghajlunk a lányok teljesítménye előtt. A magyar kézilabda, és a blogunk alaptémáját képező felnőtt válogatott jövője szempontjából viszont alighanem jobb lett volna egy 6. hely, ami mögött van 2-3 kiemelkedő extra teljesítmény. Ebből az 1996-os korosztályból még NBI-es játékos se sok lesz, azt pedig egyelőre senkire nem mondanánk, hogy neki jó esélye van a felnőtt válogatottság elérésére. De két-három esetben azért még bizakodunk.

A végére maradt a női U17 Európa-bajnokság. Ennek a versenynek mindig nagy izgalommal megyünk neki, hiszen itt nincsenek előzmények, ennek a korosztálynak (jelenleg 1998-99) ez a bemutatkozó világversenye. Előzetesen több, elismert külföldi szakember is az élmezőnybe várta a magyar csapatot, bennük bízva mi is optimisták voltunk. A tavaszi selejtezőn a válogatott főleg a védekezésével hívta fel magára a figyelmet, a támadójáték eléggé akadozott, ezért komoly meglepetést okozott, hogy az EB-n ennek pont az ellentétét láttuk.

up_2015_noi_u17.jpg

Aztán később sikerült megfejteni a jelenséget, de legalábbis találni rá egy lehetséges okot. Hajdu János elég nehezen tudta feltölteni a keretet, egyes játékosokról előre tudhattuk: ők csak azért vannak ott, hogy meglegyen a létszám. A szövetségi edző egyben a NEKA női szakágának vezetője is, az is motiválhatta, hogy minél többen legyenek a keretben az akadémiáról, és ennek oltárán nem is mindig a legjobb megoldást választotta, például Szécsi Rebekának vagy Baracskai Patríciának juthatott volna hely ebben a keretben.

Magunk sem értjük, miért rendezheti Macedónia sorozatban a női utánpótlás-versenyeket. Tavaly itt volt az ifi VB, idén pedig az ifi EB-t rendezték Szkopjében. Tudjuk, persze, hogy az ilyen rendezvényekért nem szokott nagy tülekedés lenni (ezért is érthetetlen, hogy Magyarország miért nem pályázik többször), de azért bizonyos minimális feltételeket igazán elvárhatna  a rendező szövetség.

Például, hogy a játékosok szállása üsse meg legalább a háromcsillagos európai normákat, és ne legyen közvetlenül a szobájuk alatt esküvő, késő éjszakába húzódó mulatozással, fontos mérkőzés előtti estén. De a nézőket is illene kiszolgálni: miközben a spanyolok és az oroszok jó minőségű live streamet biztosítottak, a női U19-ről, Valenciából, még kommentátor is volt (igaz, spanyolul), addig a macedónok így, többedik nekifutásra sem képesek egy olyan közvetítésre, ahol a játékosokat nem a mozgásuk vagy a frizurájuk alapján kell beazonosítani, sőt, rendszeresen kihívást okozott, hogy egyáltalán legyen kép, és volt meccs, amit hang nélkül kellett végignéznünk. A bronzmérkőzés utolsó tíz percét úgy néztük, hogy nem tudtuk melyik csapat vezet. Ezek nem elfogadhatóak.

Így viszont kialakult egy olyan helyzet, hogy volt 7 mezőnyjátékosunk, akik egyéni képességekben a teljes mezőnyből kiemelkedtek, és mögöttük 7 olyan, akiket még a leggyengébb ellenfelekkel vívott mérkőzéseken is csak rövid időre mert becserélni (az amúgy sem a cserélgetés iránti vonzalmáról ismert) Hajdu. Hét emberrel viszont 11 nap alatt 7 meccset csak úgy lehet lejátszani, ha valahol áldozatot vállalunk, magyarul, ha védekezésben pihenünk. A legtöbbször egyszerű hatos falat védekeztünk, a vonalon állva, és várva, hogy ott majd tudunk esetleg sáncolni, faultolni. A megállító faultok száma minden mérkőzésen nagyon kevés volt, és, bár Giricz Laura rengeteg lövést lesáncolt, ez önmagában kevés. Az is fontos volt, hogy Pásztor végigdolgozta az U19 EB-t is, az U17-re eleve fáradtabban érkezett, mint a többiek, és alig vett részt a csapat felkészülésén.

Gyenge védekezés mögött nem könnyű kapusnak lenni, de ezúttal a magyar hálóőrök még ehhez mérten is nagyon gyengén teljesítettek. Talán egy negyedórát, Horvátország ellen, leszámítva, végig kritikán aluli volt a kapusteljesítményünk. A statisztikák alapján a teljes mezőnyből egyedül a legutolsó helyen végzett házigazdák kapusteljesítménye volt a mienknél rosszabb, és az övék is csak egyetlen védésnyivel. És ez kihat az egész mérkőzésre is: a támadójáték morálját is rombolja, ha a játékosok azt érzik, nem képesek annyi gólt dobni, aminél hátul ne tudnánk még többet kapni.

De valójában azért a legtöbb mérkőzésen, az Oroszország elleni elődöntőt leszámítva minden meccsen sikerült ez. Annak, hogy elég könnyen jutottunk el az elődöntőkig és szereztük meg végül a harmadik helyet, az egészen kiemelkedő támadójáték volt az alapja. A Háfra Noémi, Hornyák Bernadett és Lakatos Rita alkotta lövősor az egész mezőny legjobbja volt. Mindhárman jobbkezesek, így Hajdu épített rá, hogy mindegyikük kreatív, és gyakorlatilag kötött posztok nélkül játszotta végig ez a három játékos az Európa-bajnokságot. Pásztor Noémi beállóban szintén ragyogó volt, és a két szélsőre se sok panaszunk lehetett, főleg a bal oldalon Fodor Csenge zárkózott fel teljesítményben a belső blokkhoz. Ilyen színvonalú támadójátékot magyar utánpótlás-csapattól elég régen nem láttunk. Pásztort megválasztották az EB legjobb beállósának is.

Az oroszok elleni elődöntőben viszont szembetalálkoztunk egy kiemelkedő teljesítményű védelemmel, ahol támadójátékban az EB hatodik meccsére kicsit elfáradó csapatunk már megakadt. Az itt kieső gólokat nem tudtuk a védekezésben visszahozni, a kapusoktól pedig ezúttal se kapott a csapat semmi támogatást, így végül ezen az akadályon elbukott a válogatott, és nem került be a döntőbe. Ahol amúgy, az U19-hez hasonlóan, a dánok és az oroszok játszottak, és ezúttal is a dánok nyertek.

A harmadik helyért játszott mérkőzés előtt Hajdu János szokatlan húzással élt. Miután Abuczki Fruzsinától és Hlogyik Petrától már semmi jót nem várt, a horvátok ellen viszont egész jól védő Suba Sára pedig megsérült, cseréltünk. Már jópár éve él ez a lehetőség, de az utolsó meccs előtt cserélni, Magyarországról egy játékost (esetünkben egy negyedik kapust, Dányi Bernadettet) kiutaztatni, meglehetősen szokatlan húzás, és egyértelműen jelzi az edző kétségbeesését a kapuskérdést illetően.

A mérkőzésen Románia csapata volt az ellenfél. Az első félidő nagyjából ugyanazt hozta, amit addig minden meccs, nagyon sok gólt lőttünk, főleg Lakatos Rita játszott kiemelkedően. Viszont még annál is többet kaptunk, 17-19 volt az állás a szünetben. Ami eltalálta a kaput, az gól lett, pedig most, hogy már nem volt hová tartalékolni az erőt, a korábbiaknál aktívabban is védekeztünk. A második félidőre aztán Hajdu becserélte Dányit, aki semmi extrát nem mutatott be, de megfogta, amit meg kell, és ezzel nem egyszerűen kevesebb gólt kaptunk, hanem komoly tartást is adott a csapatnak. A csapat ezt végül ki is használta, a második játékrészben pont ugyanannyi gólt lőtt, mint az elsőben, 17-et, de sokkal kevesebbet (12-t) kaptunk, és ezzel megnyertük a mérkőzést, megvertük Romániát, és megszereztük a bronzérmet.

up_2015_hafra.jpg

A megszerzett helyezés mellett, vagy talán még azt is túlszárnyaló öröm, hogy sok kiemelkedően jó egyéni teljesítményt láttunk. Bár a 17 éves lányoknál még óvatosan kell jósolgatni (ha más nem, a férfi ificsapatunk példája is erre tanít bennünket), de egyelőre azt gondoljuk, ebből a keretből akár 4-5 játékos is beérhet majd idővel a felnőtt nemzetközi élvonalba.

Ha a férfiaknál nem is, a női mezőnyben azért a nyáron is láthattunk néhány okot az optimizmusra.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr247725664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2015.08.25. 14:11:27

Remek cikk! Én ezen akadtam fenn: "A statisztikák alapján a teljes mezőnyből egyedül a legutolsó helyen végzett házigazdák kapusteljesítménye volt a mienknél rosszabb,"

Szóval Monenegró az utolsó lett? Fura...

Fradista Utazó · http://attus.hu 2015.08.25. 14:21:39

@eMTé: Montenegro ki sem jutott, elvesztették a selejtezőt Szlovénia és Spanyolország ellen. Az EB Macedóniában volt.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2015.08.25. 14:27:34

@Fradista Utazó: Hű de figyelmesen olvasok... Valahgoy automatikus volt hogy ha női kézlabda akkor Montenegro.