Jegyzőkönyv
a Politikai Bizottság 1957. október 9-i üléséről
Jelen vannak: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Földes László, Kádár János, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós és Friss István elvtársak

Kádár János elvtárs:

Megmondom őszintén, hogy ezekkel is harcoltunk mi a múlt évben, a diákok egy részével, a huligánokkal, meg a „B" középpel. Ez egy fasiszta gyülekezet - ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki, aki idetartozik az fasiszta - de a lényege az, és az sem véletlen, hogy a Ferencváros a fő bázis. Tavasszal nagy nyilvános ülést tartott az újjáalakult „B" közép. Ez egy veszélyes intézmény, ehhez a sportnak nagyon minimális köze van. Azok, akik ezt kifundálták, nem a sport iránti szeretetből tették, azok, akik részt vesznek benne lehet, hogy a sport végett vesznek részt benne. Én például ezt az idei tavaszi helyzetet felhasználtam volna arra, hogy örökre megszüntessem a „B" középet úgy, hogy legalább 80 vezetőt letartóztattam volna és börtönbe csukattam volna legalább 10 esztendőre. Saját szememmel láttam - nemcsak futball, hanem vízipóló mérkőzésen is -, hogy a mérkőzéssel háttal állva dolgoztak a dirigensek. Csürhe, szervezett fasiszta banda ez. Meg kell végre ezt érteni, és le kell velük számolni. Ezekkel megint úgy találkozunk majd, hogy puska lesz az ő, de remélem a mi kezünkben is. Nem lehet szentimentálisnak lenni, mi még kibírjuk, ha a „B" közép miatt hangoskodni fognak. Nem lehet tűrni, amit csinálnak. Ha az elvtársak nem ügyelnek, akkor a sportmérkőzések lesznek az egyetlen legális területei a szovjetellenes, kommunistaellenes, antiszemita hangulatkeltésnek, és 70 000 emberre lövetni nem tréfa dolog. Ha még megszökik vagy 70 ember, azt is kibírjuk, minthogy mi intézményesítsük az ellenség legális törekvéseit. Ehhez már kevés az, hogy a Hegyi haragszik a Terényire, vagy viszont. Ki fogjuk bírni, ha nem lesz világbajnok a magyar futballcsapat, akkor sem fogunk a fasizmusnak legális fedezéket nyújtani. Ez még a sporteredményeknél is fontosabb. Itt van a Grosics, tényleg egy világklasszis, én nagyon szeretem nézni, ahogyan a pályán mozog, de azért egy mindenki által ismert csempész. Mint mondják, díszmenetben ment vissza a magyar sportéletbe. Ez nem egészséges és tisztességes. Ami Puskást illeti, visszajöhet, de csak mint magyar állampolgár és nem mint Puskás a csapatkapitány. Míg él, nem lesz többé csapatkapitány. Mint állampolgár, ha vissza akar jönni, tessék. (MAROSÁN [GYÖRGY] elvtárs közbeszólása: Azért is felel, amit ő csinált.) De, hogy ilyen embereket diadalmenetben vigyünk vissza a sportéletbe, nem lehet. Saját magunkat köpjük szembe az egész világ előtt. Olyan, mint a Grosics, nincs több nekünk, de közel olyan van legalább 10. Miért kell nekünk a Grosics? Nem azért mondom, hogy dobják ki, nem szól ebbe bele a Politikai Bizottság, de általában, mint közfelfogást felvetem, hogy a magyar törvényeket lábbal taposó embereket mi nem ajánljuk.

Földes László elvtárs:

A „B" közép kérdéséről. Egyetértek, hogy itt nekünk lépéseket [kell] tenni, de vigyázni kell, mert a Fradi mellé odacsatlakozott egy csomó becsületes ember, amikor látta, hogy a csapatot lefejezték. (KÁDÁR [JÁNOS] elvtárs közbeszólása: Ismert dolog, hogy ezt senki nem akarja.) Azt akarom mondani, ha mi adminisztratív lépéseket teszünk a „B" középpel szemben, az együtt jár azzal, mintha a kormány magát a sportegyesületet akarná elnyomni. (KÁDÁR [JÁNOS] elvtárs közbeszólása: Hát ha ezek a jövő héten támadnak, lenyeljük?  Nem Ferencvárosnak hívják őket? Azt csinálják, amit akarnak!) (HERCZEGH [FERENC] elvtárs közbeszólása: A „B" közép vezetőit el kell távolítani!) (MAROSÁN [GYÖRGY] elvtárs közbeszólása: Mi az, hogy tízes bizalmi? Illegális szervezkedés?) Ha például az egyik játékosnak valamilyen jubileuma van — mondjuk az Ombódinak - kiteszik az egyes üzletekre a kalapot és abba 10-20-50 forintokat dobnak. (KÁDÁR [JÁNOS] elvtárs közbeszólása: Ez egymagában még nem baj, ez a klubszeretet!) Azt javasolom, a Politikai Bizottság ezt a jelentést fogadja el olyan módosítással, hogy a bevezető részt hagyjuk el, emeljük ki jobban az ellenséges elemeknek a kiszorítását, megfelelő fontossági sorrendet tartsunk. 

Marosán György elvtárs:
A részletekbe [n] ne vesszenek el az elvek - ezért szólalok fel, annak az előrebocsátásával, hogy az előterjesztéssel egyetértek. Nem tudnánk ebben a pillanatban jobbat hozni, lehetne a részletekben változtatni, de indulásnak ez is jó. A megvalósításnál fog kisülni, mi mindent kell azért tenni, hogy lényegében az elveket helyesen alkalmazzuk a sport területén.  Az elmúlt 12 év alatt az állam a párt irányítása és útmutatása alatt hallatlan összeget áldozott a sportra - a szakszervezetekről nem is beszélek - így több mód volt, hogy a tömegek számára sportolási lehetőséget adjanak, hatalmas eredmények születhessenek, mint Horthy alatt, anélkül, hogy sportolóink világnézete - vezetők és sportolók részéről - ilyen mértékben megváltozott volna. Mit értek ez alatt? A Horthy-Magyarország alatt a magyar sportolók 85%-a - kivéve a Vasast nacionalista volt, a burzsoázia egész ideológiáját elfogadta.

A 12 esztendőnek megvannak a maga eredményei, amivel nyugodtan odaállhatunk az egész világ elé, ami hiba, hogy ennek nagyon kevés a szocialista, morális tartalma. Ezért felelős a 12 év vezetése, nem lehet mindent a Farkas, Rákosi, meg a Sztálin nyakába varrni. Ebből a szempontból kell megvizsgálni az itt lévő javaslatokat, hogy a célnak, amiről beszél, megfelel-e? Ha a burzsoá „Ép testben, ép lélek[!]" jelszó alatt sikerült évszázadokig nacionalista ideológia alá vonni az egész fiatalságot, akkor miért nem lehet szocialista tartalommal megtölteni? Hogy a magyar sportot most már ne a Puskás jelentse. Ez a probléma egy kicsit kezd idegessé tenni, hogy kezdjük visszahívni. Nem engedhetjük vissza a pályára. Puskás nálunk többet nem léphet a mezőre.

 Forrás: Magyar Országos Levéltár, Budapest 2006