Kedves olvasók, a közelgő Európa-bajnokság kapcsán zenés játékra invitálnánk Önöket! Kontinensünk nemes hagyománya, hogy országaink időről időre megmérkőznek különböző sportágakban: futballban, zenében, az egész világot felperzselő, pusztító háborúkban. E három közül kettőt kombinálnánk jelen sorozatunkban.
A játék lefolyása roppant egyszerű: a csoportköröktől a döntőig haladva, minden héten kiválasztunk az aktuális forduló országainak zenéiből egyet, majd közönségszavazás következik. A győztesek továbbjutnak a következő fordulóba, és újabb versenyművel jelentkeznek majd, a vesztesektől könnyes búcsút veszünk. A sorsolás és csoportbeosztás azonos az EB-ével.
Eredmények
– És mi lesz, ha döntetlenre áll a szavazás?
– Á, olyan úgyse lesz.
Annak idején, ha a pályán nem született döntés, a meccset egyszerűen újrajátszották. Ha kellett, többször is, a Fulham-Nottingham Forest párharcban például negyedik nekifutásra sikerült végre győztest hirdetni az 1974-75-ös FA kupa negyedik fordulójában. Ahol az újrajátszás nem volt megoldható, ott egyszerűen sorsot húztak, mint történt ez az 1968-as EB elődöntőjében(!), ahol a szovjeteket "győzték le" így az olaszok. Az olaszok végül a döntőt is megnyerték – újrajátszás után, minden idők alighanem legneccesebb trófeáját zsebelve így be.
Szóval az albánok nyertek pénzfeldobással, na.
Albánia 50% |
Ukrajna 50% |
Oroszország |
Németország |
Csehország |
Anglia |
Svájc |
Törökország |
Lengyelország |
Franciaország |
Ausztria |
Belgium |
Olaszország |
Spanyolország |
Szlovákia |
Magyarország |
Oroszország – Németország
Sok panasz érkezett amiatt, hogy a játékban túl nagy szerepet kapnak a "balos punk bandák". Igaz, ezen panaszok mind ugyanattól az olvasótól érkeztek, de sokszor. Úgyhogy a balos punk bandák helyett álljon itt egy...ööö...hát nem is tudom, minek is nevezzem őket, mindenesetre a klip rendkivül kifinomult képi eszközökkel demonstrálja az orosz futballban gyanított korrupciót.
A Régi Szép Időkben, amikor a szerzői jog Magyarországon csak burzsoákapitalista cselszövésnek számított, sokszor tűnhetett úgy az egyszeri tévénézőnek, hogy a műsorok főcímzenéit aszerint választották ki, hogy éppen milyen lemezt sikerült valakinek behoznia nyugatról. A nyugat-berlini Tangerine Dream instrumentális zenéje példáuil különösen jó alapanyagnak bizonyult, Exit című albumukról kapott főcímet a Hírháttér, és egy másik, talán ismertebb hírmagazin is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Millerdraft 2016.03.08. 21:41:59
Ajánlott bejegyzések: