Válogatott okosságok

Ezekben a hetekben zajlik a női kézilabdázók U18 világbajnoksága Pozsonyban. A magyar válogatott is részt vesz, lányaink a B jelű csoportban vitézkednek. 

A világbajnokságok lebonyolítása jelentősen eltér az EB-ktől. Míg az Európa-bajnokságokon az első és a második csoportkörben is minden meccsnek tétje van, addig egy VB-n egyfelől a csoportmeccsek során nem olyan nagyon fontos minden meccset megnyerni (sőt - erről majd egy későbbi cikkben), másfelől a csoportmeccsek egy része a jobb európai csapatok számára könnyed ujjgyakorlat. 

Fotó: Ricsováry Takács László

A magyar válogatott első három meccséből is kettő olyan volt, amiről rég tudtuk, hogy nem okozhat komoly megerőltetést. És bár Kongó játéka az elemzések alapján jobb, mint amire a szakmai stáb számított, így is nagyon simán vertük őket (38-16), annak ellenére, hogy végig erősen tartalékosan játszottunk, és nem is túl magas színvonalon. Az első mérkőzésen Kína ellen sem izzadtunk meg különösebben (44-17) már csak azért sem, mert a csoportunk helyszínéül szolgáló sportcsarnokban a nyári forróság ellenére is kellemes a hőmérséklet és a páratartalom is - ezt a Válogatott Blog kiküldött tudósítója személyesen is tapasztalhatta. 

A kettő közt Spanyolország ellen léptünk pályára, és a Handball.hu szakportálon is olvasható előzetes elemzést visszaigazolva a hispánok korosztályos csapata sem állította túl nagy kihívás elé a mieinket, már a félidőben nyolc góllal vezettünk, a végére még egy kicsit hozzá is toldottunk (30-12).

Ezek után vasárnap Svédország következett. A munkaszüneti napot és a földrajzi közelséget kihasználva sok magyar néző is érkezett, a nézőtér közepét pedig az ellenfélnek szurkolók sárga csoportja töltötte meg. A VB korábbi napjaihoz hasonlóan sok felvidéki magyar is érkezett, hogy a magyar válogatottnak szurkoljanak. Amikor leült mellénk egy úr sárga-kék mezben, már épp' figyelmeztettünk volna, hogy a svédek odébb ülnek, amikor ékes magyar nyelven jelezte, hogy ő a DAC drukkere, és a véletlenül éppen mai ellenfelünkkel azonos színt viselő dunaszerdahelyi labdarúgócsapat esti mérkőzésére igyekszik, de előtte még beugrott megnézni a magyar válogatottat. 

A svédek korábbi meccseit is látva úgy sejtettük, a mérkőzésnek ugyan mi vagyunk az esélyesei, de nem lesz könnyű. Az lett. Könnyű lett, mert a magyar válogatott igazán kiváló játékkal rukkolt elő, támadásban és védekezésben egyaránt (mindez persze a korosztály mércéje szerint értendő). A svédeknek igazából egy percig nem volt esélyük, amikor a 7. percben a Pásztor Noémi által kiharcolt büntetőt Hornyák Bernadett értékesítette, gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés, attól fogva csak a különbség volt kérdéses. A svéd edző már a 25. percben másodszor is időt kért, maga is látta, hogy, ha nem tud alapvető változást elérni, nagyon megverik a csapatát (ekkor konkrétan 16-8 volt az állás). Az időkérést a magyar válogatott 16. gólja alapozta meg: a balszélső Fodor Csenge játszotta át a labdát a túlszélre, Klujber Katrin pedig kíméletlenül gólra váltotta a lehetőséget. Az igazán nagyok sajátossága az ilyen gólszerzés. 

Támadásban nagyjából ugyanazt láthattuk, amit tavaly az U17-ben is, csak egy kicsit pontosabban és több mozgással, a beállós zárásai is hatékonyabbak lettek. A csapat kezdő lövősorából igazából mindhárom játékos irányító (Lakatos Rita Győrben, Háfra Noémi a Ferencvárosban, Hornyák Bernadett pedig a Nemzeti Kézilabda Akadémián), ami, ha nem láttuk volna a csapatot tavaly, akkor is nagyjából előre jelezte volna, mire számíthatunk. Ténylegesen egy gyors, sokpasszos támadójátékot láthattunk, amiben mindig sikerült úgy megkavarni a védelmet, hogy végül legyen valaki, akire nem jut ember. Mindhárom játékos, akárcsak a játékot segítő beállós, Pásztor Noémi, egyértelműen kimagasló tehetség. Igaz ez a már említett két szélsőre is, bár hozzájuk ezen a meccsen viszonylag ritkán került a labda. 

Fotó: Ricsováry Takács László

A tavalyi évhez képest egyértelműen előrébb léptünk viszont védekezésben és a kapuban (a kettő persze össze is függ). Középen Háfra Noémi és Pásztor Noémi eltüntették a svéd beállóst és nagyon hatékonyan sáncoltak is. 9 lövést sáncolt le a magyar csapat a statisztika szerint, ami egy nagyon magas szám, és ebben még benne sincsenek azok a lövések, amelyekkel a svéd átlövők csak úgy tudták elkerülni a sáncot, hogy a kapu fölé vagy mellé lőtték a labdát. Márpedig elég sokszor próbálkoztak átlövéssel, mert a más csapatok ellen sikerrel alkalmazott támadójátékuk ezúttal teljes csődöt mondott, nem tudták a magyar védőfalat megbontani. Összesen 32 átlövési kísérletük volt, ami egy nagyon magas szám, 8 találatot értek el belőle. A korábban jónak tűnő svéd irányító, Thea Stankiewicz teljesen tehetetlen volt, képtelen volt csapattársait helyzetbe hozni. 

A kapuban Hlogyik Petra állt szinte végig. A kapuját eltaláló 30 lövésből 10-et hárított, ezen belül az átlövések felét, ziccerekből viszont alig, összességében azt mondhatjuk, ami a feladata volt, azt szépen teljesítette. A 30 egy elég alacsony szám, érdemes megemlíteni, hogy nekünk 44 kaput találó lövésünk volt, a svédeknek 32 (ebből 2 az utolsó pár percre beálló cserekapusnak, Dányi Bernadettnek jutott), ami igencsak szignifikáns különbség, és jól jelzi a két csapat játékának hatékonysága közti különbséget. 

Kijöttek viszont a csapat gyengéi is. Ebből az egyik talán nem is a csapatot, hanem a jelen blogon is már többször említett Hajdu János szövetségi kapitányt jellemzi leginkább: Hajdu nem szeret cserélni. Ez ma például azt jelentette, hogy a csapat 37 percen át szó szerint csere nélkül játszott, ami ebben a sportágban eléggé kirívó, a svédek ennyi idő alatt legalább harminc cserét hajtottak végre. Hogy szuflával végigbírjuk a meccset, igyekeztünk kifejezetten lassan játszani, és csak a támadások befejező fázisát felgyorsítani. Ez, bár rövid távon hatékony, alapvetően a mai kézilabda irányzataival ellentétes, jó lenne gyorsabb játékra nevelni a játékosokat. 

Az is látszik, hogy nincsenek a korosztályban igazán jó átlövőink. 17-18 éves korban még minden csapatra kevésbé jellemzők az igazán hatékony átlövők, nálunk viszont ez a játékelem szinte teljesen hiányzik. Ha nem tudunk 6-7 méteren helyzetbe kerülni, nem tudunk gólt lőni sem. Ez visszatükröződik a statisztikából is: 17 átlövési kísérlet mellé 19 alkalommal lőttünk kapura a közeli területekről és ezen felül 9 büntetőt harcoltunk ki.  Egyelőre ez nem okoz komoly fennakadást, de két év múlva már hatékonyabb lesz az ellenfelek védelme, akkor már nagyobb szükség lesz a távoli zónából elküldött eredményes lövésekre. 

Csapatunk leggólerősebb játékosa a büntetőket értékesítő Hornyák lett, 13 találatot ért el 18 lövésből (ezen belül büntetőből 9/9), Klujber Katrin 5 gól / 7 lövés, Háfra 4/9, Lakatos 4/8, még csak nem is igazán jó arányok (mezőnyből ugye Hornyák is 4/9), de olyan sokszor tudtunk helyzetbe kerülni, hogy a közepes helyzetkihasználás is bőven belefért. 

Hétfőn újra képet kaphatunk csapatunk tudásáról: a csoportelsőségért Brazília ellen lépünk pályára 14 órakor. Legtöbb olvasónk alighanem már akkor is lekésne a meccsről, ha azonnal útnak indulna, rajtuk talán segíthet az internetes stream. Ha pontot szerzünk, akkor biztosan csoportelsők vagyunk, és a mi meccsünk után játszandó Japán - Németország találkozó vesztesével kerülünk össze a legjobb 16 közt. Ha Brazília nyerne, akkor három csapat azonos pontszámmal végezne, az egymás elleni eredmények alapján a mai, nagy különbségű győzelem jutalmaként csak akkor nem nyerjük meg a csoportot, ha legalább 8 góllal kapunk ki. Láttuk a brazilokat, ügyesek, jobbak, mint amit vártunk tőlük, de nagy csoda lenne, ha nyolc góllal vernék a magyar válogatottat. Ha ez mégis összejönne nekik, akkor mi a nyolcaddöntőben Angola vagy a már említett német-japán meccs győztese ellen léphetnénk pályára (legyünk őszinték: a nyolcaddöntő szempontjából tehát teljesen mindegy az utolsó csoportmeccs, hiszen minden esetben kötelezően legyőzendő ellenfelet kapunk). 

A legjobb nyolc közé jutásért egy nap szünet után szerdán, 27-én, 14 órakor játszunk (ha esetleg nagyon kikapnánk Brazíliától, akkor az esti, 20:45-ös meccs a mienk) az Ondrej Nepala jégcsarokban, Pozsonyban. A negyeddöntő pedig csütörtökön, 18:30-as (esetleg 20:45-ös) kezdettel vár csapatunkra.