Carl Leverkus 1804-ben született a Rajna jobb partján elterülő hegyvidék egy kisvárosában. A fiatalember előbb gyógyszerész képesítést szerzett, majd Párizsban a Sorbonne-on kémiát hallgatott. 1830-ban szerezte meg a diplomáját. Ezután egy kisebb üzemet nyitott a szülővárosában. 1861-ben a gyár nagyobb vízigénye, valamint a jobb közlekedési kapcsolatok miatt leköltözött a Rajna mellé, egy Wiesdorf nevű településre.

Carl Leverkus gyára 1871-ben. Forrás: Wikipedia. 

A következő években a gyárnak már közel száz alkalmazottja volt. Az üzlet aztán nem ment olyan jól, és Leverkus halála után örökösei végül 1891-ben eladták a gyárát egy másik vegyipari vállalkozó, Freidrich Bayer által alapított vállalatnak. Nekik már valamivel jobb üzleti érzékük lehetett, mivel mára a Bayer Európa egyik legnagyobb vegyipari vállalkozása lett. A fő gyártelep és a vállalat központja azonban továbbra is Wiesdorfban van, a Rajna partján. 

Természetesen a gyár vonzotta a munkásokat is, Wiesdorf lakossága dinamikusan növekedett, a XX. század első éveire elérte a tízezret. Már Leverkus is igyekezett a munkásokról minden értelemben gondoskodni, a gyártelepen alapított például postahivatalt vagy óvódát is. A Bayer ezt a hagyományt folytatta. 1904-ben elérkezettnek látták az időt a sportolási lehetőség biztosítására is, és megalapították a Friedrich Bayer Festékgyár Torna- és Játékegyesületét, német nevén Turn- und Spielverein der Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co, rövidítve TSV Bayer. 

Sportoló Bayer-alkalmazottak valamikor a századelőn (Fotó: Bayer)

Itt férfiak és nők is sportolhattak, akkoriban leginkább szabadidős tevékenységként, különböző sportágakban. Gyári egyesületről lévén szó, természetes volt, hogy a sportolók a felszerelésen viseljék a Bayer emblémáját: egy körben vízszintesen és függőlegesen is a Bayer név. 

Az alapításkor a futball még nem tartozott az egyesületi sportágak közé, de alig három évvel később, 1907 karácsonyán egy labdarúgócsapatot is alapítottak. Ebben csak a gyár alkalmazottai futballoztak, esetleg az ő családtagjaik. Mai kifejezéssel élve a sportegyesületet a Bayer afféle béren kívüli juttatásként biztosította a dolgozói számára. 

Futballisták a Bayer-kereszttel a harmincas években (Fotó: Bayer)

1920-ban Wiesdorf egyesült a szomszédos Bürrig településsel, majd városi rangot kapott. Ekkor már több, mint húszezren laktak itt. A rapid népességgyarapodás szinte kizárólag a Bayer által vonzott munkaerő beköltözésének volt köszönhető. Mivel a Bayer fejlődött, és a lakosság növekedett, Wiesdorf ugyan jómódú város lett, ámde hiányában volt a lakóterületeknek. Ezért aztán további területnövekedést terveztek. Némi akadályt képezett, hogy a szomszédos Schlebusch városatyái ezekben az években inkább a Kölnhöz való csatlakozásban láttak perspektívát. Végül azonban a wiesdorfiak két kisebb falu mellett őket is meggyőzték, és 1930. április 1-én megalapítottak közösen egy új várost, amelyet a gyáralapító tiszteletére Leverkusennek neveztek el. 

Leverkusen példája korántsem egyedi. A Rajna-Ruhr régióban a XIX., és főként a XX. század folyamán több nagy településegyesítési hullám is lezajlott. Ma a 18 milliós Észak-Rajna-Vesztfáliában alig négyszáz önálló települést találunk. Összehasonlításként: a valamivel több, mint feleennyi lakossal rendelkező Magyarországon több, mint háromezret. Másként számolva ugyanezt: míg Észak-Rajna-Vesztfáliában az önálló települések lakossága átlagosan mintegy 45 ezer fő, addig ez a szám Magyarországon körülbelül háromezer. 

Ez a nagy különbség főként nem az eltérő településfejlődés következménye, hanem a sorozatos városegyesítéseké. Ez nem csak a nagyvárosokat érintette. Ahol én lakom, annak a városnak papíron majdnem harmincezer lakosa van, ebből azonban ténylegesen még húszezren sem laknak ténylegesen a városban. A többiek olyan környékbeli (a várossal nem egybeépült) falvakban, amelyek közt háromezer lakosú is akad, ámde egyikük sem képez önálló települést, hanem mind a mi városunk részei közigazgatásilag. 

A sportegyesület tehát 26, a labdarúgócsapat 22 évvel idősebb, mint Leverkusen városa. Egyből Leverkusen megalapítása után sportsikereknek is örülhettek a Rajna mentén: a focisták 1931-ben feljutottak a megyei első osztályba (1. Kölner Bezirksliga).

A II. világháború után a klubalapítás évére emlékezve általában Bayer 04-ként emlegetett csapat ismét ebben az osztályban kezdett, azonban annyira sikeresek lettek, hogy 1949-ben már osztályozót játszhattak az első osztályba jutásért. Ezt ugyan elveszítették, de az egyesület vezetői úgy döntöttek, magasabb célokért szeretnének a következő években küzdeni, ezért ebben az évben bevezették a profi futballt a Bayer 04 Leverkusennél. 

2014-ben volt 110 éves a gyári csapat

1951-ben fel is jutottak a Nyugati első osztályba (Oberliga West). Ezekben az években össznémet labdarúgó-bajnokság nem létezett még, csak regionális ligák, így a gyáriak számára ez volt a legmagasabb osztály. Bár ekkor már nem feltétlenül gyári munkások játszottak a csapatban, a kötődés a Bayerhez megmaradt, a klub továbbra is teljes egészében a gyár tulajdonában állt. A focicsapatot úgy is kezdték nevezni, nemhivatalosan, hogy "gyári tizenegy", németül Werkself. Ez a becenév máig rajtuk maradt. 

1958-ban zajlott a klub történetének legfontosabb létesítményfejlesztése. Ekkor készült el, egyszerre, egymás mellett, a Dhünn partján, az Ulrich-Haberland-Stadion és a teremsportok művelői számára a Wilhelm-Dopatka-Halle. 

Az időközben szponzorokról elnevezett sportcsarnok. By A.Savin (Wikimedia Commons · WikiPhotoSpace) (Own work) [FAL or CC BY-SA 3.0], via Wikimedia Commons

1963-ban alapították meg a különböző regionális ligák feletti új, szövetségi (németül "Bundes") bajnokságot. A Bayer 04 azonban ekkor nem nyert ide besorolást, sőt, a következő években visszább is esett a teljesítményük. 

A Regionalligában 1968-ban. Fotó: Bayer

1973-ban még egy osztállyal lejjebb kényszerültek folytatni. Ezután viszont felfelé ívelt a vörös-feketék pályája: 1975-ben már a másodosztályban játszhattak, majd 1979 tavaszán kiharcolták a feljutást a Bundesligába. 

1986-ban vívták ki először a nemzetközi kuparészvétel lehetőségét, és alig két évvel később, 1988-ban, már az UEFA-kupa döntőjének hazai pályán vívott visszavágója után ők emelhették magasba a trófeát. 

A kupagyőztes csapat. Fotó: Bayer

A Leverkusen azóta is folyamatosan az első osztályban játszik, azonban belföldön csupán egyetlen címet nyertek: 1993-ban elhódították a Német Kupát. 

A gyár ma. Rolf Heinrich, Köln [GFDL oder CC BY 3.0], via Wikimedia Commons

Leverkusen városának mai formája 1975-ben alakult ki, amikoris (bár ezt mindkét város vezetői ellenezték) egyesítették Opladennel. A település máig nem nőtt igazán egybe, bár ma már 160 ezer lakosa van. Leverkusennek ma is három belvárosa van: a wiesdorfi, a schlebuschi és az opladeni. A város hangulata (ha nem a stadion vagy a gyár mellett sétálunk) sokkal provinciálisabb, mint az amúgy hasonló méretű Pécsé vagy Szegedé, ami leginkább Leverkusen széttagoltságára vezethető vissza. 

A Bayernek volt a Rajna túloldalán, a ma Krefeldhez tartozó Uerdingenben is egy telepe. 1953-95 közt az ottani labdarúgó-csapatot is a Bayer szponzorálta, ekkor az egyesület nevében is szerepelt a vállalat neve. Ez a kapcsolat azonban már több, mint húsz éve megszűnt.

A milliós Köln közvetlen szomszédságában, pár kilométerre a tartományi főváros, Leverkusennél kb. négyszer nagyobb Düsseldorftól, elkerülhetetlen egyfajta kisebbségi érzés még egy ilyen, viszonylag nagy városban is. A csapat himnuszában is leszögezik, hogy ők nem kölniek, vagy düsseldorfiak, bizony. A városról viszont sokat elárul ugyanennek a himnusznak a szövege: "Zwischen Bayerwerk und Wasserturm" - milyen város az, amelyet úgy lehet meghatározni, hogy egy gyár és egy víztorony közt fekszik? 

By H005 (Own work) [GFDL or CC BY-SA 3.0], via Wikimedia Commons

Persze végül az induló szövege is arra a megállapításra jut, hogy Leverkusen igazi központja a stadion. Az egykori Haberland-stadiont kétszer építették át jelentősen. Egyszer a nyolcvanas évek végén, egyszer pedig 2006-09 közt. Ez utóbbi átépítés után el is hagyták az egykori elnevezést, és a mai szokásoknak megfelelően a főszponzorról, az egyesületet működtető vállalatról nevezték el az arénát. 

Németországban évtizedekkel ezelőtt betiltották, hogy egyesületeket szponzorokról nevezzenek el, sőt, éppen a Red Bull szerepvállalása kapcsán már az is előírás, hogy az egyesületben nem lehet többségi hányada egyetlen befektetőnek sem. Engedélyezték azonban, hogy ennél nagyobb tulajdonrészt birtokoljanak olyan szponzorok, akik több, mint húsz éve tulajdonosok. A közbeszédben ezt a jogszabályt Lex Leverkusennek nevezték el, bár a tövény szövege természetesen nem nevezi meg sem az egyesületet, sem annak 100%-os tulajdonosát, a Bayer AG-t. 

A Bayer 04 kézilabda-részlegét 1930-ban hozták létre, akkor még nagypályán játszottak. A klub legendás alakja Waltrud "Walli" Fischer, aki 17 évesen, 1955-ben igazolt a Rajna mellé, majd lett a klub első válogatott játékosa. A 80. születésnapját néhány hete ünneplő Fischer azóta is, tehát több, mint hatvan éve az egyesület aktív tagja - értelemszerűen már évtizedek óta nem játékosként. A női kézilabdázók tagjai voltak az ebben a szakágban 1975-ben megalapított Bundesligának, és (egyedüliként az alapítók közül) azóta is folyamatosan ott játszanak. Csak a Bundesliga-címeket számítva máig a Leverkusen a rekordbajnok. 

A kézilabdacsapat (Fotó: Bayer Leverkusen)

1975-ben, a Bundesliga alapításának évében igazolt ide Renate Wolf. Wolf 14 szezonon keresztül kézilabdázott Leverkusenben, jelenleg a 19. évét tölti a csapat edzőjeként. 

Mivel egy kézilabdacsapat csak hét főből áll, rájuk a Werkself becenév nem igazán lett volna alkalmazható. A Werkssieben ("gyári hét") elég erőltetett lett volna. A lányok szerencséjére az Elf szó a német nyelvben a 11-es szám mellett tündért is jelent. A kézilabdázók így "gyári tündérek"-nek nevezik magukat: "Werkselfen", és egy tündérfigura a csapat logója mellett is mindig alkalmazásra kerül. Kell-e ennél jobb képzettársítás?